Leporolva, húzva is kicsit hosszú a Játék a kastélyban Bezerédi Zoltán rendezésében a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol Gömöri Krisztiánnak és Borovics Tamásnak köszönhetően szórakoztató meccsé válik a drámaíró Turai és a színész Almády összecsapása. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA.
A Szegedi Nemzeti Színházban látható Mária országa hiába dolgozik kiváló szöveggel, látvánnyal és színészekkel, a hatalmasságok pitiánerségében csak a komédiát mutatja fel, a tragédiát nem. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Hídépítő ugyan nem lett, de groteszk, humoros és drámai erejű Keresztes Attila hetedik szegedi rendezése, a Parasztopera, melynek bemutatója a pandémia miatt éppen két évet csúszott. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA.
Egy semmittevő agglegény, egy kém, sok kém, egy emlékezőművész, Skócia, London, 1935, náci birodalmi sas és egy ellopott államtitok. A Szegedi Nemzeti Színház 39 lépcsőfok című előadása mozgalmas és színes meneküléstörténet. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Lehet, hogy a regény nem irodalmi nehézsúly, lehet, hogy a belőle készült darab sem forgatja fel a drámairodalmi kánont, a nézőket mégis tapadókoronggal ragasztja magához az előadás, mert közük van hozzá. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Eljön a pillanat, amikor a színészek ellen nem a világ, hanem ők maguk esküdnek össze, és a rendező csak annyit tehet, hogy magán kívül üvölt a takarásban: „Nem érdekel, oldjátok meg!” JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
„Ölni, ölelni:/ Összerímel. S aki szívből szeret/ Akár össze is vétheti a kettőt”, írja a Mozart-kortárs Kleist a Pentheszileiában az amazonkirálynő Akhilleusz iránt érzett gyilkos szerelme kapcsán. KÉRCHY VERA KRITIKÁJA.