Olyasvalaki visszatekintése ez, akinek nem kenyere az írás (nem az írás a kenyere), másik művészeti ág jeles szereplője, de feszíti a közlésvágy. V. GILBERT EDIT ÍRÁSA.
Bodor Johanna
HÉTKÖZNAPOK EGY ISMERETLEN KÖZELMÚLTBÓL
JOBBAN TELJESÍT Paul Foster: I. Erzsébet / Vádli Alkalmi Színházi Társulás, Szkéné Színház
Márpedig a színháznak muszáj politizálnia, ha másért nem, hát azért, mert a politika pont olyan, mint a színház: kulisszahasogató ripacsok és istenadta tehetségek váltják egymást a pulpituson, vagyis a világot jelentő deszkákon. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A NÉPSZÍNMŰ ÉL Gárdonyi Géza: A bor / Komáromi Jókai Színház – Kisvárda
Hiába tiltakozott Gárdonyi Géza, „zenés falusi történetét” gyakran nevezik népszínműnek. Árnyaltabb megközelítések szerint A bor átmenet Szigligeti Ede, Szigeti József, Csepreghy Ferenc és mások valódi népszínművei és Móricz Zsigmond paraszt-tárgyú darabjai között. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A TENGERPARTRA KIFEKSZIK A TENGER Én egy szemüveges kisfiú vagyok – Kék Művészügynökség
Nem előnytelen az egy óra húsz percet szünet nélkül felölelő előadás számára, ha szokatlan helyszínen vagy szokatlan időpontban játsszák. Ősbemutatóként a Művészetek Völgyében, később az Új Színházban és a TÁP Színház rendszeres játszóhelyén volt látható, aztán este tízes kezdéssel a Gödörben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.