A 2009-ben indult, budapesti „butoh biennále”, az Itt van Japán! idei, negyedik napján egy bemutató és egy vendégjáték szerepelt a színpadi kínálatban. Batarita és Daiji Meguro kettőse, majd Ko Murobushi szólója a lélek animális oldalára vitte kirándulni népes közönségét. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Az ostor a végén csattant, s aki csattogtatta: Akira Kasai, a butoh fenegyereke (feneörege); hogy a földi pokolból, vagy a poklok poklából szólt-e hozzánk, mellékes, viszont derekasan leverte rajtunk a megrögzöttségeinket. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA, 2. RÉSZ.
Tatsumi Hijikata Tiltott színek című darabjának 1959-es tokiói bemutatója óta nem tudjuk pontosan, csak sejtjük, kapisgáljuk, hogy mi is az a butoh, de most hat előadással megint közelebb kerültünk hozzá. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA, 1. RÉSZ.
A fesztivál kellemesen szövevényes programrendjébe idén beágyazta magát a tánc- és mozgásszínház. Kivétel nélkül szabad téren zajlottak az előadások, a Szoborparkban, sziklák, bokrok és műalkotások között. A bukolikus tájban még a kevésbé átgondolt produkciók is szakrálissá váltak. SISSO ÍRÁSA.