Túl bohóctréfán, Avataron, lételméleti artistaszámon és Tóth Mancin a kecskeméti Cirkuszhercegnő-előadásban még Kálmán Imre operettjének is jutott hely. Majdnem minden túl sok itt, de az egész mégis meglepően jól működik. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Amikor Kost kisasszony, ez a keményen dolgozó altesti munkás bemutatja a társaságnak frissen szerzett vőlegényét, a kissé bárgyú, nem éppen szavakész fiatalembert, Heinrich Himmlert, gondolhatunk, amire akarunk. Szabadság van. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Egy valamirevaló Kabaré-produkciónak, legyen az film vagy színházi előadás, mindig erőteljes halálszaga van. Ha netán nem lenne, félreértik az alkotók az alapanyagot. Béres Attila rendezéséből torkot kaparó félelem árad, s ez velünk is marad, úgy, hogy a sziget fölötti szél sem tudja eloszlatni azt. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Amikor a nyitány után Max Bialystock, a Broadway hullócsillaga egyszer csak új Rusznyákként hivatkozik önmagára, a néző rájön, hogy alighanem egy non-replica verziót fog látni a Producerekből. De még mennyire, hogy azt! JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Két egymást követő napon két nagyszabású, zenés-táncos bemutató zajlott két vidéki városban, egy rendező fősége alatt: Béres Attila csúcstámadása sikerrel járt. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A duende az a bűvös szó, amelyre Garcia Lorca drámáinak bemutatói kapcsán a recenziók hivatkozni szoktak – általában úgy, hogy hiányolják az előadásból. Én néhány éve megfogadtam magamnak, hogy írásaimban igyekszem kerülni használatát – ami azért nem ilyen egyszerű. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Hogy mi a különbség a kecskeméti, Rusznyák Gábor rendezte és a szombathelyi, Mohácsi János jegyezte Mágnás Miska között? Bő másfél óra. Beugratós a kérdés: vajon kinek a javára? JÁSZAY TAMÁS PÁROS KRITIKÁJA.
Tízéves igazgatása alatt az ország egyik legjobb társulata lett az egri, most mégis gyanúsítgatások közepette távozik a színház éléről. Csizmadia Tibor ennek ellenére nyugodt, nem érzi magát sértve, és azt mondja, a Prolik mindenképp ott lesz a POSZT-on. NAGY GERGELY MIKLÓS INTERJÚJA.
A MU nem tehénbőgés, hanem elsüllyedt civilizáció – mondta Bicskey Lukács megbízott konferanszié az új csapattal új évet kezdő Terminál bemutatkozó A estjén. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Kötelességtudat – e birodalomépítő erényt méltatja és fricskázza Gilbert és Sullivan 130 éves vígoperája. Ám e nemes érzületnek csak a darabban jut szerep, a szegedi fogantatású produkció margitszigeti nézője ugyanis teljesen átadhatta magát a léha és felhőtlen mulatságnak. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Az egri színház nemrég alakult tánctagozata önálló produkcióval vendégszerepelt a Nemzeti Táncszínházban. A Barta Dóra Társulat három koreográfiája az este hangulatát két részre osztja: tapogatózó etűdsorok után érkezik a fiatal, bátor szellem. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Grandiózus lovagterem acélszürke falakkal, belőlük kinövő páncélos lovag- és barokk angyalszobrok, körben a falhoz támasztott elegáns bőrfotelek és egy óriási franciaágy uralja a teret Fodor Zoltán Dido című előadásában. TRIFONOV DÓRA KRITIKÁJA.