A színház mint szeizmográf: a THEALTER utolsó három napján látott előadások akkor is a mi világunkról mondtak véleményt, ha első ránézésre úgy tűnt, egészen máshol és máskor játszódtak. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA, 3. RÉSZ.
Ebben az alcíme szerint Szerelmi idillként aposztrofált móriczi történetben kevés van, ami idillikus, a szerelem beteljesedéséhez vezető út pedig végképp nem az. Vehetjük ezt iróniának is a realista széppróza írófejedelmétől? KRÁLL CSABA ÍRÁSA
Az irtás egy földdarab, ami folyamattá lényegül és végbemegy a testen és a lelken, mindenen, ami él és érez, mindenen, ami majd meg fog halni. Az irtás a lét és a nemlét közötti földdarab. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
De Sade márki világa a nyolcvanas években képződik meg a Trafó színpadán. Kálmán Eszter erényről, bűnről és döntése okairól is beszélt a Revizornak. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA INTERJÚJA.
Lehet-e túlélni a háborúk poklát, a megszállások embertelenségeit, a kisközösségek lélekölő kínzásait? Ha igen, hogyan? És milyen áron? NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A gyermeklélek mélyén kavargó vágyörvényt tornadresszbe szorítja a valóság. A gimnasztika a létért folyik. A tornatermi sterilitás és az izzadságos hajsza áthatja az előadást. Túlontúl magabiztos, mégis lenyűgöző vállalkozás Horváth Csaba költői tinédzsereposza. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.