Na, most azt mondta az én Szabó barátom, hogy ebéd után menjünk el Kétpóra kerékpárral. Kétpón van a történelmi park, ott föltárul a nagy magyar, egyébként hun beütésű múlt. Illetve ott vannak a jurták is. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
A feleségem a minap rendelt egy kukoricadarálót. Igazán tetszetős, élénk sárga színű műszer, csak harmincháromezer forint, és úgy tudom, hogy nincsen kukoricánk. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Én aztán nem kívánom eldönteni, kell-e maszk vagy sem. Mindenesetre hordom, ha úgy adódik, viszont fölhívnám az opponálók figyelmét, hogy remek és fontos lehetőségektől fosztják meg magukat. Hogy a maszk mint viselet, mint potenciális arcdísz annyi lehetőséget kínál, mint mondjuk a szabadság normális, napfényjárató időkben. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Ezt a jó kis témát már napokkal ezelőtt kitaláltam, és akkor most jött a brutális nagytesó, a karantén. Arról akartam felelősségteljesen és roppant bölcsen értekezni – fecserészni –, mekkora tévedés azt gondolni, hogy az értelmiség jelentékeny hányada úgynevezett buborékban tengeti sovány, savanyú, ingerekben rémesen szegény, gittegyletes életét. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
„Mióta könyörögtem a Nádasnak. A gombosszegi zsinagóga előtt térdepeltem előtte, hogy barátkozzon az Omegával. Írnak oratóriumot a Világló részletekből, aug. 20-án nyomatás a Halászbástyán, Monorig elhallatszik, ott meg már a valóság az úr.” SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Van egy alapkérdés. Föl is teszem, kedves gyerekek. Miért kell ahhoz meghalni, hogy valaki legyen? SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Mert az van. Csapataink harcban állnak, izé, ezt üzeni a miniszterelnök úr, és ezt mondja az ő fölkent kulturális kommmmiszárhuszárja, Demeter Szilárd úr is. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Csak másnap hallottuk, hogy a Brandenburgi kapunál lezárták éjfélre a teret, annyi volt a turista. Se ki, se be. Nem használtam jelzőket, már hogy milyen is a turista. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Tettem egy sápadt kísérletet, hogy kiváltsam a nevet. Mondtam halkan, alázatosan, hogy inkább Szép Ernő, aki nekem – is – kistestvérem, nagy testvérem, olyan ízig-vérig rokonom, hogy inkább ő. Ha már, akkor róla dadognám a tutit, és az esetleges revelációt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Magyarország öreg ország lett. Öreg, suttyó és gőgös, s ha a díszletek csiliviliben nyomják is, a mélyben, a háttérben terjeng a rothadás édes, émelyítő illata, mert azért Borsodban nem a 2-es villamos nünükézik a rozsdamarta buckák közt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Az ember az időben, annak érzékelése és folyamatos fölismerése által lesz ember, oké, és sokszor a pillanatban, azt, amit te tudsz, hogy pillanatban azt mondani, ecce homo. Pillanat. Azért nehéz az embert megmutatni, mert van. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Jó napot kívánok, kedves Magyarország, látok egy megoldást. Látok egy szép, derék, becsületes, rokonszenves, nagyságos képviseleti megoldást a túlélés gyakorlatára. Ez pedig Konrád György (85) megoldása. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Rám telefonált mom, lenne javaslata. Téma, kopasz kisfiam, témácska. Kezdte is mondani, gyep, ég, kapuk, tribün, szív, izom, lélek. Phu, mom, foci? SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Csak azt akarom mondani, hogy én biztosan nem megyek el. De azért folyton az eszemben keringenek azok, akik elmentek. Köszönik, jól vannak a dán mosókonyhában, kefélik a budit az osztrák hegyi panzióban, hósipkás svájci panorámában szedegetik a síbalesetekben leszakadt végtagokat, vagy magyar regényt írnak az Északi-fény derengésében. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.