A tökéletes alkalmatlan emberi fogyasztásra, a tökéletes egy nagy választási csalás, egy lélektani humbug, cirkusz, mutatvány, hipnózis, ha és amennyiben nem rontjuk el. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Nagypéntek volt, és teli olyan plakáttal a város. Arcok, szavak, ígéretek, békétlenkedő tavasz, nyikorog a kandeláber. (…) Most akkor elmondom, mi a valóság, mert veszem a bátorságot, és különben is. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Egyszer EP-nek azt mondtam, kicsi, add már ide azt a sótartót. Ő fölnézett a fehéredő fürtök alól – és szalonnazsíros ujjakkal odaadta. Neszebmg. Tanya, Dr. Majorka udvarháza, kétezervalamennyi. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Zalaegerszeg, ahonnan a rendező ki van tiltva, nem a távoli Zalában van. Zalaegerszeg az országban van, és az ország mindenütt van, bennem és benned is van, az önkéntelenségben, a butaságban, a parvenü csinnadrattában, a félelemben. A migránsok is mi vagyunk. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
1980-at írunk, vérben, takonyban jártunk. Már van magyar Levis, és pontosan 980 pengőforintba kerül a boltban – ha éppen van. A Keravillba rendszeresen érkeztek bakelit lemezek, közöttük mindenféle ínyencség. De tényleg. Deep Purple, Pink Floyd, Uriah Heep, Nazareth, Black Sabbath, Led Zeppelin, Emersonék, amit csak akart az alföldi papucsos nagykamasz. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Én, ugye, kívülről, mint néző, csak azt látom, hogy mi a fiatalság. Hogy mindent tud, és hogy semmit sem tud. Bármikor eljátszik engem, egy anakronisztikus, melegítős véglényt. Bármikor eljátssza a veszélybe kerülő embert, de nem tudja, mert honnan tudná, mi a veszély. Eljátssza a romlottat, de nem tudja a megromlást. Bármikor eljátssza a boldogot, a derűs embert, de nem tudja, mi az, hogy boldogság, boldogtalanság. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
A magyar mindig is nagyon gazdag – már-már tékozló – volt abban, ami a múltja. A magyar mindig nagyon erősen tudott emlékezni. Illetve felejteni, persze. Mindig nagyon tudott a múltjával fényeskedni, a múltja nagy volt, tágas, már-már hatalmas, mekkora lesz Petőfi, amikor gondolunk rá. A Sándor. Például. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Ott állt előttem, a derekadig ért, szőke volt, azt fuvolázta a vékony hangján, hogy de hát író bácsi, én ilyen szépet, amit te írtál, még nem olvastam. Nem? Tényleg nem. Kicsordult a könnyem, egyetlen szavát se hittem. Valami mesedélután zajlott. Foglalkozás. Mintha a Berg Judit is ott lett volna. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
És még Esterházy Péter is. Szerintem ilyen enumerációs vabankkal nem indított senki cikket manapság, viszont azt is el kell mondanom, hogy erős, ellenállhatatlan családi hatásra megtekintettem a napokban a Pretty Womant és a Bridget Jones naplóját. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Az exkluzív történetet gyakran nem a kor dobja ki magából, később találnak rá, később küldik vissza a fogalmazást az időben, ez volt, gyerekek, így volt, így éltetek, így rontottátok el. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Németh Szilárd szép, mint Nausziká, tehát a vizuális kultúra kívánalmainak megfelel, érzik az 5.B-ben is, hogy tkp. ő egy humán ökológiai modell, de még micsoda modell, na, és a líra, a költőiségnek ez a böllérmintás természetessége, bája, magától értetődöttsége. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
És amikor a nemzeti lélektan előküzdi magát a tétova részegséggel hegedülő susnyásból, csak azt mondja: most pedig mi jövünk. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
A film legelső képein egy kitárt szív dobogott nekünk. Műtötték éppen. Beavatkoztak. Az emberi szívbe. Na, ez az. Erről nem mondott semmit, de igazán semmi érdemlegeset ez a film, a szívünkről. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Választunk embereket ilyenkor. Haza, város, falu, facebook. Választ embereket majd a sport, az irodalom, a cég. Van ilyenkor minden, nem mérhető, de megmérik, nem számítható, de kiszámítják, nem leírható, de ábrázolják, bocs, Uram. Tudnék személyleírást adni Istenről, de ezt majd máskor. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.