Tompa Andrea új könyvének olvasójaként nem tudom eldönteni, mivel állok szemben, leckefelmondással vagy iróniával. És ez jó. Ez a billegő kedély, ez a sarkalló bizonytalanság. Jól esik a fülnek az, ami zavarja az elmét. Bőven belefér egy színházi regény ábrázolás- és beszédmódjába. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
VÉGRE SZÍNHÁZ Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg
Tovább a cikkhez