A Másnap bemutatója 2021-ben volt, az Ördögkatlan Fesztiválon. Azóta nagy sikerrel fut, így most, a Magyar Zene Háza közönsége már közel a negyvenedik koncertszínházi előadást láthatta. A produkció sikerét nem a véletlennek köszönheti.
Sikeres egyrészt azért, mert Cseh Tamás könnyűzenei kultusza a mai napig töretlen, Csengey Dénessel közös Mélyrepülés című albuma pedig az életmű fontos darabja. Mint a Magyar Zene Házában a koncertet megelőző beszélgetésből – ahol Csepelyi Adrienn kérdezte az alkotókat – kiderült, a Másnap című produkció ötlete Csengey Balázstól, Csengey Dénes legkisebb fiától származik, aki apja hagyatékát rendezgetve találta meg a nyolcvanas években félbe maradt projekt jegyzeteit. Ő kereste meg Beck Zoltánt és Szűcs Krisztiánt, hogy készítsék el az anno meg nem valósult koncertet. Később csatlakozott hozzájuk Bérczes László rendező, aki – mint az előzetes beszélgetésből kiderült – tűzzel-vassal irtotta a produkcióból a színházi elemeket. És milyen jól tette – teszem hozzá én!
A kezdetekkor még kissé forszírozottnak tűnnek így is a semmibe vesző, Beckettre hajazó párbeszédek (amelyekről később tudtam csak meg, hogy szintén Csengey Dénes szövegei). A színpadon egy kis konyha van berendezve, a konyhaasztalnak a meghosszabbítása egy háttérben elhelyezett kép, amelyen Cseh Tamás és Csengey Dénes ülnek ugyancsak egy konyhaasztalnál. Ez a konyha ugyanaz a konyha, ami önmagában még nem tűnik annyira érdekes gondolatnak, ahogy az sem teljesen világos, hogy az abszurd, semmibe vesző párbeszédfoszlányokban mit jelent az a rejtélyes felvetés, hogy ami most van, az egyszer már megtörtént. Bevallom, számomra csak az este vége felé válik mindez világossá, amikor a párbeszéd megismétlődik, és amikor felhangzik az Új palotás című dal, akkor viszont megrendülök. A dalt egy hangfelvétel vezeti fel, amelyen Cseh Tamás énekli a dal elejét, majd Csengey megállítja, és arról kezd el beszélni, ha Cseh nem tartja jól a ritmust, akkor egy picivel le fog késni minden hangot. Majd az addig sötétbe borult színpadon feljön a fény, hogy Beck és Szűcs tökéletes ritmusban eljátssza a számot, és a végén fokozatosan sötétedik a színpad, miközben az „eltűnőben onnan is vagyok” sor ismétlődik. A koncepciót valahonnan innen lehet értelmezni: az eltűnés felől. Ez a konyha ugyanaz a konyha, ahol Csengey és Cseh a dalokat írta, és ahol már nincsenek, és bizony, ez ugyanaz a konyha, ahol jelenleg Szűcs és Beck írják a számokat, de ahol egyszer csak majd ők sem lesznek. Így – mindenféle különösebb erőlködés nélkül – az eltűnés állapota válik permanens jelenvalóvá, és ebben ismerünk rá az állandó ismétlődésre. Nagyon szép rendezői-dramaturgiai ötlet ez, amit talán Csengey Balázsnak, az est szerkesztőjének, talán Bérczes László rendezőnek köszönhetünk.
De valószínűleg közel sem lenne ekkora sikere ennek a produkciónak, ha egyszerű tribute-ot hallgatnánk. Ez a koncert sokkal több ennél, ami pedig elsősorban a két nagyszerű művész, Beck Zoltán és Szűcs Krisztián munkája miatt van így. Ahogy Beck Zoltán a koncertet megelőző beszélgetésen elmondja, alkotás közben a cél az volt, hogy az általuk kialakított szubjektív Cseh Tamás-képpel kerüljenek valamiféle relációba, és ezt a viszonyt fogalmazzák meg a számokon keresztül. Ez a koncertet elnézve a gyakorlatban azt jelenti, hogy Cseh jellegzetes előadói stílusának imitálása helyett a két zenész önmagát igyekezett megtalálni a kapott dalokban, dalfoszlányokban. Ám tették mindezt úgy – és azt hiszem, ez a legfontosabb az egészben –, hogy nem tolták önmagukat az előtérbe, tehát nem Cseh Tamásba oltott 30Y vagy Heaven Street Seven számokat hallottunk. A Másnap című koncertet a szakmai alázat, a jó ízlés és két érett előadói stílus teszi igazán remek élménnyé, amiért, azt hiszem, minden Cseh Tamás-rajongó csak hálás lehet.