Beszélgetés Bede-Fazekas Csabával
2022.02.14.

Kedvenc szerepei közé sorolja a Vaskakas Bábszínház Vuk-produkciójában Karakot Győr Kossuth-díjas bariton legendája, a 88 éves Bede-Fazekas Csaba, aki hosszú pályáján szinte minden színpadi műfajban sikert aratott. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.

Revizor: Közismert sokoldalúságod ellenére jogos lehet a kérdés: mit keres a Kossuth-díjas baritonista egy bábprodukcióban?


Bede-Fazekas Csaba a Vuk című előadásban.
Fotó: Orosz Sándor

Bede-Fazekas Csaba: Kocsis Rozi, a Vaskakas Bábszínház igazgatója régi ismerősöm, de miután anyaszínházamnál, a Győri Nemzetinél mindig sokat játszottam, hosszú ideig fel sem merülhetett, hogy egy másik színházban is szerepeljek. Amikor két évvel ezelőtt Rozi felkért, hogy lépjek fel a Vukban, már csak azért is boldogan mondtam igent, mert Fekete István állattörténetei fiatalkori kedvenc olvasmányaim voltak. A Vuk bemutatója után hamar jött a pandémia, így néhány előadás után megszakadt a sorozat. Jó másfél év szünet után most folytatjuk, játsszuk Győrben, Tatabányán, megyünk vele Budapestre is vendégjátékra.

R: Másik bábszínházi produkcióban is felléptél: A vaskakas legendájában Jánost, a papucsvarró vargát alakítottad.


B-FCs: Győr királyi várossá válásának 750. évfordulójára ünnepi bemutatóként készült tavaly ez a produkció, ami az egyik legismertebb győri legendát dolgozza fel. Csináltunk egy rádiójátékot is a Vaskakas társulatával a pandémia idején, így három közös produkciónk volt már eddig. A Vaskakas Bábszínház persze nem klasszikus, paraván mögötti bábelőadásokra hív, hanem teljes fizikai jelenléttel veszek részt a színpadi produkciókban. A Vukban Karakot egy rókafejjel a fejemen alakítom.

R: A Revizor kritikusa úgy fogalmazott: „Emlékezetes pillanat Karak operai „nagybejövetele”, majd elképesztő az a jelenség, ahogy a viharkabátos, fején a rókafejet koronaként hordó Bede-Fazekas Csaba, a maga királyi méltóságával, képes valami nagyapai közelség melegét is árasztani felénk.”

B-FCs: Nagyon szeretem ezt a szerepet, még egy kis énekelni való is akad benne. Meghatóan szép a búcsújelenet, amikor Karakot lelövik a vadászok, és a halála előtt elbúcsúzik Vuktól, Ínytől és a többi barátjától. Szívesen játszom, mert szép feladat. A Vaskakas Bábszínház társulata olyan, mint egy nagy család, bensőséges a légkör, mindenki szereti egymást, mindig jó a hangulat. Már csak ezért is öröm velük dolgozni. Ráadásul Kocsis Rozi és a Vuk-produkciót is rendező művészeti vezető, Markó Róbert is kiváló szakember.

R: Miben más bábszínpadon játszani?


Bede-Fazekas Csaba A vaskakas legendája című előadás próbáján.
Fotó: Orosz Sándor

B-FCs: Igyekeztek hozzám alkalmazkodni, mert a 89. évembe lépve én már egy idős embernek számítok. A fiatalok a Kossuth-díjas Ladányi Andrea koreográfiájára táncolnak, a földön kúsznak-másznak, és a kezükön lévő rókafejjel tátognak, miközben beszélnek. Szerencsére ezt nem kívánták tőlem, elegendő két lábon állnom a színpadon. Talán annyiban más a bábszínpad, hogy a gyerekeknek kicsit másképp kell az állatok hangján megszólalni. Nem változtatom el teljesen a hangom, de Karakként igyekszem kicsit meseszerűen beszélni.

R: Kevés színpadi művészt ismerek, aki ennyi műfajban sikert aratott volna.

B-FCs: Azt hiszem, a bábszínházi szereplésemmel bezárult a kör, nincs már több színpadi műfaj, amiben felléphetnék. Egy évtizeddel ezelőtt harmonikás öreg csavargóként a Győri Balett Rózsaszínház című produkciójában is közreműködtem, így az opera, az operett, a musical, a daljáték és a próza után egy táncprodukcióban is szerepelhettem.

R: Az Operaház 2017-es évadzáró gáláján Tiborcként búcsúztál az operaszínpadtól. Nehéz döntés volt?


Bede-Fazekas Csaba a Vuk című előadásban. Fotó: Orosz Sándor

B-FCs: Az Erkel Színházban ment akkoriban a Bánk bán ifjúsági sorozata, amiben kaptam három előadást. Egyik kollégám betegsége miatt végül nem is három, hanem öt előadáson játszottam Tiborcot. Úgy éreztem, ez jó alkalom arra, hogy elbúcsúzzam a budapesti operaközönségtől. Győrben épp a Traviata ment, ott az öreg Germont szerepében köszöntem el az operaszínpadtól. 84 évesen már benne voltam a korban, ideje volt abbahagyni a komoly éneklést. Persze kisebb énekelni valók mostanában is akadnak, de igényesebb operai szerepet azóta már nem vállalok. A pandémia legdurvább másfél éve alatt a feleségemmel, Marcsival szinte sehova sem mentünk, itthon töltöttük a napjainkat, mint egy gettóban. Nem volt értelme skálázgatnom. A szomszédaim ugyan mondogatták, hogy énekeljek csak nyugodtan, szívesen hallgatják, de engem zavart volna, mert a skálázást nem nagy élvezet hallgatni. Nincs már értelme olyan szinten karbantartani a hangom, mint amit az operai szerepek megkívánnának. Befejeztem. Sajnáltam, de meg kellett hoznom ezt a nehéz döntés. Visszaböngészve a régi újságokat, elmondhatom, hogy rossz kritikát sohasem kaptam. Pedig Dallos László kivételével, aki később jó barátom is lett és minden premieremre eljött, egyetlen kritikust sem ismertem személyesen. Az ismeretlenektől kapott pozitív kritikát az ember könnyebben el tudja hinni. Ha egy barát, ismerős írja, abban mindig lehet valami elfogultság.

R: A Don Carlos Posa márkiját nevezted egy régi interjúban a kedvenc karakterednek.

B-FCs: Mondhatnám a Szegeden énekelt Simon Boccanegrát is, ő is egy alulról érkező, jó szándékú ember. A barátság, az őszinteség, az önfeláldozás, az igazságkeresés és a jóra törekvés azok az értékek, amelyekre én is egész életemben törekedtem. Tiborcomról az egyik kritikus azt írta: Tiborc én vagyok. Valóban nagyon közel áll hozzám. Hiába változik a világ, sajnos mindig lesznek elnyomott, szerencsétlen, szegény emberek.

R: Az elmúlt évtizedekben a díszpolgárságtól a Kossuth-díjon át a Halhatatlanok Társulatának örökös tagságáig szinte minden létező szakmai és civil kitüntetést megkaptál. Mit jelentenek számodra ezek az elismerések?

B-FCs: Fontosak ezek a díjak, mert visszaigazolást jelentenek, hogy mindaz, amit csináltam, nem volt hiábavaló, és amiben hittem, nem volt tévhit. A művészetet nem hivatásnak és munkának tekintettem, hanem önmegvalósításnak, őszinte megnyilatkozásnak. Sokszor megkérdezték tőlem nyolcvan felett: hogyhogy még így tudok énekelni? Kicsit nagyképűen azt válaszoltam, én nem a torkomból énekelek, hanem a szívemből. Valami igazság lehet ebben. Nemcsak a megtanult mesterségbeli tudás számít, hanem az érzület, az intuíció és sok minden más, ami összeadódik egy alakításban, ha valami jó születik a színpadon. Ugyanakkor az is meggyőződésem: úgy kell abbahagyni, hogy a közönség csak a szépre emlékezzen.


Bede-Fazekas Csaba a Vuk című előadás plakátfotózásán.
Fotó: Berki Bálint. A képek forrása: Vaskakas Bábszínház

R: Megmaradt hobbinak a keresztrejtvényfejtés?

B-FCs: Igen, és rákaptam a Fekete Özvegyre. Ez egy számítógépes pasziánsz játék, ami teljesen le tud kötni. Remek feladványai vannak, nagy élvezettel oldom meg. Szeretek olvasni is, rengeteg könyvem van, karácsonyra is sok újat kaptam ajándékba.

R: Kik a legkedvesebb szerzőid?

B-FCs: Régi kedvencem Márai Sándor és Mészöly Miklós, de nem hagyhatom ki Kurt Vonnegutot sem, akivel együtt én is vallom: lemondtam az emberiségről. Vonnegut ebben nagy elődeihez, Mark Twainhez és Albert Einsteinhez csatlakozott, akik már sokkal korábban eljutottak ugyanerre a felismerésre. A lelkem mélyén én azért optimista és bizakodó vagyok. Azt remélem, a vadhajtások egyszer majd elmúlnak, és az emberiség visszatér a szeretetteljes, békés, normális életformához és emberi kapcsolatokhoz, nem mindig a hatalom, a pénz és a kapzsiság határozza meg a világot.

R: A Vukon kívül milyen előadásokban láthat még a közönség?

B-FCs: Anyaszínházamban a Puskás, a musicalben játszom, valamint Minden jegy elkelt címmel mutatjuk be Olt Tamás darabját Fedák Sáriról, amit maga a szerző állít színpadra Kubik Anna főszereplésével. Tavaszra tervezzük az Oliver! című musical premierjét, amiben Twist Oliver nagypapáját alakítom majd.

R: Mi a titka az aktív, hosszú életnek?

B-FCs: A genetika lehet. Talán az is, hogy szeretetteljes, békés családi környezetben élek a feleségemmel és Máté fiammal. Sokan az állandó vibrálást, nyüzsgést, problémamegoldást szeretik, nekem viszont a nyugodt, kiegyensúlyozott magánélet ad megfelelő töltetet az élethez és a pályához.

A Vaskakas Bábszínház 2022. február 20-án és 21-én a Budapest Bábszínházban játssza a Vuk című előadást.