Az Egyesült Államok történelme oly sok mindennel leírható, de ami a filmmel együtt alkotta Amerika soha nem volt közös múltját, az a western. A cowboyok (félig) törvényen kívüli karakterei magukban hordozzák az ország mind a mai napig meghatározó ideológiáját, és persze a bűneit is. A klasszikus westernek indiánellenes hangvétele az ötvenes évektől változik, de még sok mindent kell feldolgozni az amerikai filmművészetnek. Ilyen a cowboy patyolattiszta, hófehér bőre is. Az amerikai határvidéket a filmvásznon a fehér hősök tolták egyre nyugatabbra, holott a történelem nem ennyire egyszínű.
Ezt az elfeledett hagyatékot viszi tovább Ricky Staub első nagyjátékfilmje, a Netflixen bemutatott Városi cowboy. A philadelphiai lovardák világa szürke folt, főleg az európai közönség szemében, pedig mind a mai napig számos intézmény található a városon belül. A Fletcher Street kopott épülete előtt Harp (Idris Elba) sörözik egy munkával eltöltött nap után a lovarda nem hivatalos munkásaival, mikor tinédzser korú fiát édesanyja otthagyja nála.
Cole (Caleb McLaughlin) sokadjára kerül bajba az iskolájában, így egy nyarat az aszfalton lovagló, rég nem látott apjával kell töltenie. Cole nem könnyen illeszkedik be a gettó-lovarda világába, hiszen apjánál még a nappalin is egy patással kell osztoznia. Cole-ra ráadásul a helyi alvilág is kivetette a hálót, hiszen Smush (Jharrel Jerome), a környéken terítő dealer és gyerekkori barát egyre többet lóg a sráccal. Harpnak ugyanúgy fel kell nőnie – jócskán megkésve – az apai szerepre, ahogyan Cole-nak is meg kell értenie a domináns viselkedést mellőző lovas életet.
A Városi cowboy narratívájának fő csapásiránya a családot helyettesítő hagyományos lovarda és a lecsúszással járó gang harca Cole felett. A fiatal srác lassan mindkettőt megszereti, közben pedig egyre több dolog derül ki az urbánus lovarda társadalmi szerepéről. Aki a lovak között él és dolgozik, nem találkozik a bűnnel, ez a kort tévesztett közösség lép az iskola és a szociális ellátórendszer helyébe. Így lesz a Városi cowboy Amerika egyik leszakadó régiójának problémáira rávilágító, társadalmi szerepet vállaló film, ami szerencsére nem esik a propagandafilmek csapdájába.
 Jelenetek a filmből |
A rendező a szintén elsőfilmes Dan Walserrel írta a forgatókönyvet, akivel közösen bravúros (ha nem is példátlan) munkát végezett. A Városi cowboy ugyanúgy a fekete közösségek hátrányos helyzetéről beszél, mint oly sok társa, de nem válik direkt szócsövévé egyetlen mozgalomnak sem. A lovak közelsége távol tartja a lovasokat a bűnözés könnyű útjától, és a filmkészítő sem sétál be miattuk a cselekedni akaró mozi zsákutcájába. A film csupasz és nyers oldala az amerikai valóság fájdalmas lenyomata, amit a cowboyélet romantikája egészít ki.
A Városi cowboy-ban a valódi Fletcher Street-i lovasok is megjelennek, némelyikük egészen komoly szerepben, így a film dokumentumjellege nem is lehet vitás. A stáblista alatt az ő gondolataikat hallhatjuk arról, hogy pontosan mit is ad a város közepén található lovarda, ha netán a film nem beszélne magáért. Ugyanakkor erős költői attitűdöt is hordoz a surranót lovaglócsizmára cserélő fiú története. Az idegenként a közösségbe kerülő Cole egyetlen partnere a szintén harcias és nemrég érkezett ló, Boo lesz, akivel különleges kapcsolatot alakít ki már az első éjszakán. A feketék előnye, hogy nem betörik a lovakat, hanem egyenrangú partnerekként kezelik őket – hangzik el a filmben. Ehhez a bölcsességhez kell felnőnie Cole-nak is, miközben egy erőből értő hatalmi közegből érkezik, és ugyanígy kell eljárnia Harpnak is saját fiával, de a lovak körül otthonosan mozgó cowboy nem szokott saját fia társaságához.
 A képek forrása: MAFAB |
Staub apa-fiú filmjét a még létező, de hanyatló lovas pótcsalád és a város fejlődésének kettőssége feszíti, de a Városi cowboy ebben az ütközőzónában találja meg a drámáját. Itt valóban egymás mellett található a múlt és a jelen, Cole feladata megtalálni, hogyan tudja közös nevezőre hozni a kettőt. A didakszist mellőző film olykor mégsem mentes a szentimentalizmustól. Cole szülei a fiú születése óta külön élnek, boldogok (az elmondottak alapján) soha nem voltak, azonban varázsütésre egymás nyakába borulnak, amint a fiú igazi lovassá válik. Szerencsére az ilyen jelenetekből nincs sok a filmben, a rendezői fókusz erős tudott maradni, így megmaradt a film valódi értéke.
A két ambivalens miliőt Minka Farthing-Kohl felvételei is megerősítik. Sokszor egyetlen képen egyszerre van a jelen a színesbőrűek lakta szegénynegyed rideg nyersessége és a ló-ember kapcsolat romantikája. A két teljesen szembenálló életképet egyforma odafigyeléssel komponálták, egyik nem lép a másik elé, míg a film cselekménye éppen a kettő összeegyeztethetetlenségéről szól. A főleg statikus képeket a helyenként bátor montázs teszi változatossá. A vágás miatt az elutasítandó éjszakai élet a film egészétől vizuálisan is különbözik, újabb réteget adva a film kettősségéhez.
Cole történetén keresztül a néző is belelát a Fletcher Street lovardájának küzdelmébe, ahogy a közösségre veszélyt jelentő bűnözők mellett a város is beleszól a működésükbe. A város szabályok szerint működik, de a cowboyok szellemi örökösei a civilizáció törvényei és a vadnyugat között helyezkednek el. A lovarda kisközössége a furcsa minden közöttiségnek lesz a hordozója, miközben az egész fekete közösség is hasonló cipőben jár.