Borat utólagos mozifilm
2020.11.11.

Sacha Baron Cohen a kétezres évek Amerikájának kíméletlen szatíráját alkotta meg a Borattal, de 2020-ról, úgy tűnik, már nem volt igazán releváns mondandója. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Korunk egyik leglegleg humoristája, az alakváltó Peter Sellers és a provokátor Andy Kaufman örököse, Sacha Baron Cohen annak idején tökéletesen ráérzett a zeitgeistre. Eredetisége abban rejlett, hogy áldokumentumfilmekben, jobbára idióta alteregóival csalta lépre az amerikaiakat, akik egy rasszista, szexista és perverz kazah riporter társaságában maguk is szabadabban nyilatkoztatták ki a rasszista, szexista és perverz gondolataikat, így Baron Cohen rá tudott mutatni arra a szakadékra, ami a magát sok tekintetben felsőbbrendűnek tartó Amerika önképe és valósága között húzódott. A poén olyan jól sült el, hogy a Borat kultuszfilm, Cohen pedig sztár lett, és ironikus módon pont emiatt kellett pihenőre küldeni legnépszerűbb karakterét: mivel Boratot a legtöbb ember felismerte, így többé bepalizni se tudta őket.
 
Erre pedig abban a nem várt folytatásban sem sikerült igazán ötletes megoldást találni, amelyet Baron Cohen a járvány idején, többnyire titokban forgatott le. Boratnak ezúttal az a feladata, hogy megszerezze Kazahsztán számára McDonald Trump és a „pinabubus” Michael Pence támogatását azzal, hogy nekik ajándékozza 15 éves lányát. Csakhogy Boratot rajongók hada kergeti autogramért, amikor kilép az amerikai utcákra, így a játékidő nagyobb részében kénytelen álcázni magát, mi pedig azt nézzük, ahogy a Borat bőrébe bújt Baron Cohen újabb és újabb karakterek bőrébe bújik. A poén pedig nem csavarosan meta, hanem szimplán hihetetlen lesz: a többszörösen elmaszkírozott színész olyannyira művi benyomást kelt, hogy nehéz elképzelni, hogyan veheti bárki is komolyan.
 
De probléma az is, hogy 2020 egyszerűen túltett Boraton. Hogy csak egyet spoilerezzünk, ott van például az az influenszer, aki arról magyaráz Borat lányának, hogy ha idős pasit akar fogni magának, érdemes egy szívrohamon átesett férfit választania – majd egy pacsit kér a lánytól egyetértése jeléül. Míg Borat annak idején az amerikaiak udvariassággal takargatott közönyét leplezte le, amikor tesztelte, mi az a vad rasszizmus vagy agyament összeesküvés-elmélet, amire még hajlandóak helyeselni és örömmel pacsizni, ez a jelenet már arról tudósít, hogy az amerikaiak mára maguk is Boratokká váltak, akikből ki se kell provokálni a végletes véleményüket, elmondják azt maguktól – és még büszkék is rá.
 
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből 
Az angol humorista csak ritkán tud olyan blődséget felmutatni, amin meghökkenünk, mert manapság cifrább dolgokat lát az ember, ha végigpörgeti a facebookos hírfolyamát, mint amiket kétségkívül nagy erőfeszítéssel összegyűjtöttek a filmbe. És ez csak részben fakad abból, hogy korunk radikálisabb lett, mint Borat amúgy elég szélsőséges humora: az is gyengíti a folytatást, hogy Baron Cohen gyakran olyan vicceket mesél, amiket már az első filmben is hallottunk, és az ismerős szituációk másodjára kevésbé humorosak, izgalmasak. És kevésbé humorosak azért is, mert 2020-ban már inkább szomorú, és nem annyira felszabadító idiotizmuson és előítéletességen röhögni, miután az a politika és a kultúra legmagasabb szintjein is elfogadottá vált. Szomorúnak pedig azért is szomorú, mert Baron Cohen ezúttal nem az amerikai kultúra egészére céloz, és úgy mutatja fel az amerikai jellem deficitjeit, mintha azok egyetlen párt és egyetlen szavazótábor sajátjai lennének – és ez túl olcsó humor egy Boratnak.
 
Az első Borat-film vagy a Who Is America? című sorozat még jobbról és balról is szemelt ki magának áldozatokat, és ugyanúgy megpróbált feminista vagy „mind a 24 nem egyenlőségében hívő” polgárokat pukkasztani, mint szenvedélyes antiszemitákat. A Borat utólagos mozifilmre a felhozatalból jobbára csak a szélsőjobboldali, militáns konteóhívők és a Trump-kormányzat képviselői maradtak, és ettől a film humora és világképe is felületesebbé vált. 
 
Még a felemásra sikerült Who Is America?-nak is voltak érdekes – és érvényes – állításai arról, hogyan lép át minden határt a kételyeitől megfosztott kisember dühében, ha a legképtelenebb gonoszságokat is elhiszi a másik oldalról, a Borat utólagos mozifilm viszont leginkább egy demokrata párti kampányfilm gondolati síkján mozog, amely azt sugallja, hogy a republikánusoké szexista, összeesküvés-hívő és a törvénysértés határáig abortuszellenes félidióták gyülekezete. Kétségtelen, hogy Amerikában bőséggel találni olyan embereket, mint akiket Baron Cohen kifiguráz, de egy ennyire megosztott világban ez a fajta humor inkább kontraproduktívnak hat: akiket pellengérre állít, azok úgyse nevetnek rajta, akik pedig amúgy is egyetértenek vele, azokban a film kiegyensúlyozatlansága miatt nem megkérdőjelez, hanem tovább erősíthet bizonyos sztereotípiákat.
 
A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
Ahhoz persze kétség sem fér, hogy Baron Cohen továbbra is zseniális humorista, és a lányát alakító bolgár színésznő, Maria Bakalova is jó felfedezés. Nem állítom azt se, hogy ne lenne a film kellemesen megmosolyogtató, egyes pillanataiban pedig a régi film színvonalát idézően vicces, mondjuk, amikor tényleg világképek önellentmondásaira világít rá, és a vírustagadó Trump-rajongók rögtön megmondják a szexista kazah szülési brosúráról, hogy az összeesküvés-elméleteket tartalmaz, de azt gond nélkül elhiszik, hogy Hillary Clinton kisbabák vérét issza reggelire. Remekek a szimpla burleszkjelenetek is, mint amikor Borat egy hatalmas rozsdás ollóval vágja le egy déli úr decens haját, és jól nevelt kazah Chaplinként minden kétmilliméteres vágatot leokéztat vele – hiába, még egy gyengébb Borat-film is szórakoztatóbb, mint a hollywoodi vígjátékok többsége.
 
Csakhogy ezeket a jeleneteket ellensúlyozzák az önismétlő, kissé laposabbra sikerült, vagy egyenesen túlzásba eső csínyek, mint amikor Trump ügyvédje és New York volt polgármestere, Rudy Giuliani nemcsak flörtöl a riporternőként neki hízelgő Bakalovával, de a számát és lakcímét is elkéri, majd az interjú végeztével a hálószobába vonul vele egy italra. Az, hogy Giuliani idáig ment ebben a helyzetben, már önmagában vállalhatatlan, de vállalhatatlan az is, amilyen Baron Cohenék tendenciózusan megvágták az anyagot, és azt sugallták, hogy Giuliani azért nyúlt a nadrágjába, hogy szexeljen a riporterrel, nem pedig azért, hogy visszatuszkolja az ingét, amit a színésznő a mikrofon lecsatolásakor (szándékosan?) kihúzott a nadrágjából.
 
A stáblistán felhívás díszeleg: „Most szavazz! Vagy ki leszel végezve.” Ez a politikai aktivizmusnak egyértelmű, viccnek gyengécske felirat tökéletesen összefoglalja a filmet: a Borat folytatását nem az érvényteleníti, hogy Baron Cohen választásra időzített kampányfilmje Trump veresége után kevésbé aktuális, hanem az, hogy belesimul abba a kettészakadt világrendbe, amit eddig ő is lelkesen kifigurázott.
 
A Borat utólagos mozifilm elérhető az Amazon Prime-on.
Szerző: Soós Tamás