Az eltévedt golyó / Netflix
2020.07.02.

Ha most a marketingosztályon dolgoznék, azt mondanám, hogy ez a franciák válasza a Halálos iramban nevű végtelenített történetre. Aztán már nem is érdekelne, hogy az összehasonlítás csak messziről és hunyorogva állná meg a helyét. Pedig Guillaume Pierret első nagyjátékfilmje saját jogán is szórakoztató zsarufilm, még ha nem is átütő alkotás. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Van egy olyan réteg (még finomabban: szubkultúra) a férfiak társadalmában, amelynek tagjai libabőrösek lesznek a feltuningolt motorok bőgésétől, és máris borzongani kezdenek, ha pluszmerevítő kerül az autóba, mert azzal lesöpörhetik a többi lóerőhuszárt a pályáról. Bár én sosem tartoztam ebbe a kasztba, azért helyenként engem is elsodort a szinte csak erre kitalált Halálos iramban-széria. Guillaume Pierret is erre próbál építkezni, annyi különbséggel, hogy levakarta a történetről az összes csilivili körítést, a fénylő glamúrt, és egy koherensebb történetet szőtt az autóátalakítás fétise köré. Az eltévedt golyóban életszerűbben csattannak az autók, jobban fájnak a pofonok, olajosabb a szerelők keze. És átlengi a régi francia zsarufilmek furcsa melankóliája.
 
Azoké a moziké, amelyekben még Alain Delon- és Jean Paul Belmondo-féle hősök gyürkőztek neki a bűnnek, nem volt ritka, hogy a végén őket is maga alá temette a rendszer. Ez volt amúgy a zsáner ottani változatának titka, hogy bárki fűbe haraphatott annak érdekében, hogy elérjék azt a lappangó szomorúságot, ami a film végén maradt amolyan utóíznek. (Elég csak belehallgatni az 1981-es A profi zenéjébe, hogy minden világos legyen. Bár ebben Belmondo nem szigorúan véve rendőr, hanem ügynök, ám minden a zsarufilmek logikája szerint alakul.) 
 
Ezt a mély, kitörölhetetlen szomorúságot a legutóbbi időben csak Daniel Auteuil és Gérard Depardieu kettőse érte el a 36 című filmben, de ennek is már tizenhat éve. A szomorúságot azóta fölváltotta egyfelől az agyatlan akció, másfelől pedig a valósághoz jobban közelítő alkotások, mint például a Polisse, amely a kiskorúak elleni elkövetett (szexuális) bűnök osztályáról szólt igen megrázóan, mert valós eseteket csempésztek a filmbe. Hirtelen kitárult a bűn mérhetetlen mély pokla. 
 
Az eltévedt golyóban is felvillan egy pillanatra az a régi szomorúság. Amikor Linót egy sikertelen rablás után elkapják (az átalakított autójával négy betonfalat tör át), egy nap felkeresi a börtönben a speciális kábszercsoportot vezető rendőr, Charas, hogy segítsen nekik olyan autókat buherálni, amelyekkel van esélyük utolérni és megállítani a szélvészgyors (szintén átalakított autókban repesztő) drogfutárokat. Linó él az eséllyel, majdhogynem teljes jogú háttérembere lesz a csapatnak, s már a szabadulása is látható közelségbe kerül, amikor Charast a szeme láttára lelövik. És ahogy az lenni szokott, megpróbálják a rovott múltú szerelőre fogni az egészet. Ám a karosszériában megálló (cseppet sem eltévedt, inkább elveszni látszó) golyó segíthetne tisztázni a helyzetet.
 
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
A már említett szomorúság az épp csak rokonszenvessé váló rendőr halálakor nyilall bele az emberbe, mert az ugyan várható (a gyilkosságot megelőző beszélgetés előrevetíti a bajt), hogy történni fog valami, de ennek váratlansága és gyorsasága mégis szíven üti a nézőt. Kár, hogy ebből a szomorúságból nem profitál az alkotás, és a kezdeti realitásérzéket is fokozatosan felszámolja, hogy végképp kiélje magát az autósüldözésben. Ám a tempó mégis az alkotók ritmusérzékét dicséri. A másfél órás filmben nincs semmi felesleges toporgás, lelkizés, mellébeszélés. Amin más film hosszabban elszöszölne (igent mond-e Linó a felkérésre, hogyan épül be a csapatba, vajon ki a beszélgetésben megpedzett áruló), azt Az eltévedt golyó gyorsan rövidre zárja, és ez kellőképpen tompítja a klisék rutinízét. 
 
Az alkotás egyértelmű felhajtó ereje viszont a Linót alakító, a magyar filmnézők előtt még jobbára ismeretlen Alban Lenoir. A szikár, beesett arcú, nyurga alakban annyi erő és elszántság lakozik, hogy szinte mindent elhiszünk neki. Még azt is, hogy a végkifejlet előtt pár perccel egy fészerben is úgy alakítja át az autót, hogy az nyerő lesz a döntő pillanatban. Az ő csendes, ám igen intenzív játéka miatt lesz hiteles a film, és miatta nézzük el a gyengécskébb és kidolgozatlanabb jeleneteket is.
 
A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
Az eltévedt golyó pörgős adrenalinbomba, amely mellékhatások nélküli szórakoztatást kínál, ám aki nagyon akar, még apró finomságokat is felfedezhet benne (lásd még szomorúság). Nem lesz olyan művi, mint amilyenekké a Halálos iramban akcióorgiái váltak, sokkal könnyedebben, derűsebben zúzza szét az autókat, sokkal frivolabban repkednek az alkatrészek, miközben jobban fájnak a pofonok és jobban átérezzük a totálkár jelentette keserűséget. És azt sem bánjuk, hogy egy-egy nagyobb ívű jelenet után a fél város kitölthetné a kárbejelentőt. 
 
A lezárás is inkább franciásan szellős. Mármint szeretném hinni, hogy alkotói döntés volt így állítani meg a történetet, és nem annak kimondatlan igénye miatt végződik ekként a film, hogy ebből is rétesként nyúló sorozatot fabrikáljanak. Ez a tuning már egész biztosan nem tenne jót a kicentizett, kellőképpen adagolt filmbéli világnak. 
 
Címkék: Netflix 2020