Beszélgetés Hámori Mátéval
2019.09.29.

Az Óbudai Danubia Zenekar művészeti vezetője szerint nemcsak a koncertteremben kell fontos lépéseket tenniük, hanem azon kívül is, hiszen nem a közönség méretével, hanem az utánpótlással van baj. CSABAI MÁTÉ INTERJÚJA.

Revizor: Két és fél éve beszélgettünk utoljára, akkor a zenekar Mahler V. szimfóniájára készült, amit nehéz feladatnak neveztél. Ehhez képest most a mamutzenekarral, szólistákkal felcsendülő Dal a Földről került műsorra. Hogyan lépett előre a zenekar művészi szempontból az elmúlt években?
 
Hámori Máté: Az elmúlt időszakból Thomas Adés Asyla című művének, illetve Ligeti György operájának, a Le Grand Macabre-nak az előadását emelném ki (utóbbit Vajda Gergely vezényletével). Minden kortárs, 20–21. századi alkotás előrelendíti a zenekart. De ez olyan, mint a sportolóknál a jobb idő elérése: futni kell ahhoz, hogy megtörténjen. A zenekar művészi potenciálja arra predesztinál minket, hogy az első háromban legyünk az országban – és ez szerintem nem is elérhetetlen.
 
R: Egy ízben a kortárs zenét egy fa gyökeréhez hasonlítottad…
 
HM: Amennyiben az kapcsolatban van az anyafölddel. Szerintem veszélyes, ha múzeummá tesszük a klasszikus zenét. Ha végignézünk a történelmen, mindig a lejtőt jelzi, ha a művészet kimerül a régi dolgok utánzásában. De úgy hiszem, érdemes és lehet erőfeszítéseket tenni a kortárs alkotásokért, mert rengeteg izgalmat rejtenek. Ha a kirakatban őrizzük Mozartot – akit persze én is imádok –, akkor halott műfajt dédelgetünk. Engem ma élő emberként az érdekel, hogy egy élő műfajban dolgozzak.
 
R: Nem fárasztó ezért dolgozni? Hiszen ahogy a gyakorlatotok is mutatja, Mozart és Mahler mellé kell csempészni Ligetit, hátha a közönség úgy könnyebben „beveszi”.
 
HM: Nem csak a közönségről van szó. A zenészeknek is sokkal fárasztóbb Ligetit játszani, mint Mozartot. Nem szeretném a Danubiát specializálódó – régizenei, kortárs zenei – együttessé tenni. Persze az ilyeneknek is fontos szerepük lehet, de a közönség és a zenész szempontjából sem működik, ha csak ezt vagy azt játszunk. Amit Ligeti György Atmosphères című darabjában megcsinálunk – azok a nagyon finom pianissimók például –, Mahlertől (is) erednek, és Mozartnál is használni lehet őket.
 
Hámori Máté
Hámori Máté
R: Az új évad címe: Út a zenéhez. Számos olyan programmal készültök, amely beavat a zene világába – például a karmesteri munka mibenlétébe. Szükséges demisztifikálni ezt a foglalkozást?
 
HM: Nem misztifikálva van a karmesterség, hanem elidegenítve, és ez más. Lehet, hogy egykor misztikusnak hatott, amit csinálunk, mert a múlt nagy karmestereinek még kijárt a sztárkultusz, ma már csak érdektelen a többség számára. Nem demisztifikálni kell a klasszikus zenét, hanem érdekessé tenni. Ehelyett sokszor bebalzsamozzuk, mint Lenin testét, és a hallgató nem tud mit kezdeni vele. Ezért minden olyan dolog, ami élővé teszi, működik. Lehet demisztifikálni, vagy lehet misztifikálni. Legyen egy koncert olyan, mint egy szeánsz. Sok minden eszköz lehet, csak azt nem várhatjuk, hogy csupán azért legyen új közönségünk, mert mi az úgynevezett magaskultúrát műveljük.
 
R: Ebben az évben megkaptad a Liszt-díjat. Az ilyen hírek a szélesebb közönséghez is eljutnak?
 
HM: A díjak a szakmán kívül senkit nem érdekelnek, és ez így van jól. Darvas Ivánra vagy Bessenyei Ferencre sem azért emlékezünk, mert Kossuth- vagy Jászai Mari-díjat kaptak. A közönségben kell emléket hagyni, és azután várni, hogy ezek az élmények „begyűrűzzenek” az oktatásba. A következő öt év nagy feladatának azt érzem, hogy az oktatást és a mi munkánkat közelítsük. Hatalmas baj van az alapfokú és a felsőfokú zeneoktatásban is.
 
R: Mi ez a baj?
 
HM: Az, hogy ezek a területek nem találkoznak. Nehéz a tehetséges gyerekeket kiválasztani, katasztrofális a szolfézs- és az általános iskolai ének-zene oktatás, mi pedig ülünk a kastélyunk tornyában, ami ugyan aranyozott, de a tartóoszlopai korhadnak. Nem az a probléma már, hogy nincs közönség – ahogy a statisztikák mutatják, az csak nőtt az elmúlt években –, hanem hogy nincs zenészutánpótlás.
 
R: Ezért vannak az Óbudai Danubia Zenekarnak ifjúsági programjai? Ezekkel mi a cél?
 
HM: Negyvenöt perces élményt szerezni a gyerekeknek, akikben megmarad, hogy hangszerekkel találkoztak, Mozart vagy Bartók zenéjével.
 
A képek forrása: odz.hu
A képek forrása: odz.hu
R: Vidék és főváros között is hatalmas különbségek vannak.
 
HM: Igen, bár a helyzet javul. Az októberi koncertünket Veszprémbe, a Hangvillába is elvisszük, de az évad második felében több hangversenyt is szeretnénk megismételni vidéken. Azonkívül kamaraegyütteseinket az óbudai agglomerációba visszük, pár ezer fős településeken lépnek fel. Az „óbudaiságot” tágítva a nagyobb régiót is szeretnénk ellátni zenével.
 
R: Verdi életművével foglalkozik új sorozatotok a BMC-ben. Hogyan jött az ötlet?
 
HM: A közönség nagyon szereti Verdit, de egy szimfonikus zenekar ritkán találkozik operaszerzők zenéjével. Adta magát, hogy – amint korábban Rossini – most ő kerüljön a figyelmünk középpontjába. Verdi életműve hihetetlenül gazdag, bőven volt miből válogatni, és a zenekarnak is öröm játszani. Három különböző életkorú karmester érkezik, a Verdi-zene doyenje, Pál Tamás, Somos Csaba és a fiatal Erdélyi Dániel.
 
R: 2020-ban Beethoven-évfordulóra készül a világ, amelyhez kapcsolódóan neked is lesz egy beszélgetős-zenélős sorozatod. Milyen viszony fűz az ő zenéjéhez?
 
HM: Ennek a sorozatnak én leszek a házigazdája, és Leonard Bernstein előadásaihoz hasonlóan a művek anatómiáját, a „csontvázát” vizsgáljuk majd. Az ember kicsit tart Beethoventől, mert annyit játszották már, hogy nehéz újat mondani. De nem lehetetlen. Az első előadáson szeretném megfejteni, hogy hogyan jutott el az elsőtől az ötödik szimfóniáig, a C-dúrtól a c-mollig. A második a szabadságmítosszal foglalkozik: hogy mit jelent nekünk, és miben szabadíthat fel minket. A harmadik a szabályokat sutba dobó Beethovenről szól, egy korai szeptettől a Nagy fúgáig jutunk.
 
R: A szimfonikus zenekarok finanszírozása is téma lett az elmúlt időszakban. Óbuda szárnyai alá veszi az ÓDZ-t, ez a mozi is, amely a próbatermetek lett, ennek köszönhető. Miért különösen fontos az anyagi stabilitás ezen a területen?
 
HM: Egyszerű. Akkor tudunk jó zenekart csinálni, ha jó zenészeket tudunk megfizetni, akik szeretik, amit csinálnak, és van idejük gyakorolni is. A jó zenészek nálunk válogathatnak a munkahelyek között, és ennek van egy bérfelhajtó hatása. Versenyeznünk kell a többi zenekarral anyagiakban is. Ezzel együtt, úgy vélem, mi nagyon kevés pénzből hoztunk nagyon jó eredményeket.
Szerző: Csabai Máté