A “Habsburgok kora” ugyan némiképp talányos, s egyszersmind kényszeredettnek tűnő megjelölés, ám a címhez rendelt évszámok annál egyértelműbben jelölik ki a tárgyalt időszak határait. Mária Terézia trónra lépésétől a francúz háborúkat lezáró, táncoló kongresszusig terjed a kötet áttekintése, s a politikatörténeti dátumok – úgy tetszik – valódi korszakot jeleznek a magyarországi mindennapok históriájában. Hiszen a Habsburgok egymást követő három felvilágosult abszolutistája (Mária Terézia, II. József és II. Lipót) reformok sorozatával rendítette meg a tradicionális társadalmat és uralkodó szokásrendeket, s amint a szerkesztői névsor élén szerepeltetett, 2006-ban eltávozott nagyszerű történész, H. Balázs Éva előszó gyanánt felidézett megállapítása összegzi: “Az addig megszokott életkereteket szétdúlják a kívülről hozott reformok, a belülről támadt igények.” S bár a francia forradalom és következményei tartósan lelohasztották a dinasztia reformhevületét, a megelőző fél évszázad modernizáló hatása korántsem múlt el nyomtalanul, s a reformkor nagy nemzedékének megannyi kulturális-civilizatórikus kezdeményezése (akadémiától a börtönreformon át a halottasházakig) az előző században leli fel eredetét.

Ennek az átmeneti korszaknak sommázatát adja a “Mindennapi történelem”-sorozat új kötete, s a tematikus fejezetek mindegyikéből az évszázados hagyományok fellazulását, a régente kialakult praxisok hol gyorsabb, hol lassabb átalakulását követheti nyomon az olvasó. A rövidülő dolmányok és menték alól lassanként előbukkannak a nadrágok, mind több településen ütnek tanyát a nyugat-európai viseletet népszerűsítő “német szabók”, mára már ősinek ható szokásrendek indulnak meg a kanonizálódás útján (pl. a három étkezés szakramentuma), s hamisítatlanul modern intézmények (így többek között a lottó) épülnek be az újkori mindennapokba. Régi és új egymás mellett élését, s – némi fellengzéssel – a jövővel viselős kort talán Krász Lilla terhességet és szülést, egészségügyet és higiéniát tárgyazó szócikkei rekonstruálják a legérzékletesebben számunkra. Krász Lilla, aki Deáky Zita társaságában már külön kötetben összegezte a születés hazai kultúrtörténetét (Minden dolgok kezdete, Századvég, 2005), fölényes tárgyismerettel kalauzol saját terepén, s áttekintéséből a felvilágosult államraison erőfeszítései (lásd: bábaképzés) éppúgy kirajzolódnak, mint a népi társadalmak törzsökös hiedelmei, ősi praktikái. Az arisztophanészi komédiák visszatérő, nők ellen intézett vádja kísért a “gyermek-alácsúsztatástól“, vagyis az idegen csecsemő családba csempészésétől való félelemben, s ugyancsak évszázados vélekedések éltették a korai terhességi teszt, a női altestbe helyezett fokhagymagerezd alkalmazását. Régi és új összevegyülésére, vagy másképp dialektikus viszonyára is egykönnyen lelhetünk példákat e lapokon, akár a professzionális bábaképzéssel párhuzamosan egzisztáló bábaellenes boszorkányvádakra, akár a szülést megkönnyítő, nyomdai úton előállított, s szájon át bevehető Mária-képecskékre gondolunk.

Az illusztrációkban dúslakodó fejezetek remekül válogatott szemelvényeket is szerepeltetnek, s az egészségügyi tanácsadók és levelezési mintakönyvek, úti beszámolók és cenzúrázott újságrészletek jócskán megnövelik olvasmányunk megvesztegető élményszerűségét. S ha itt-ott támad is némi kifogásunk vagy hiányérzetünk (a testkép pertraktálását például hiába keresnénk, s említetlen marad a kornak még oly fontos figurája is, mint Kármán József), s ha észrevételezzük is a fejezetek közötti átjárás esetenként zavaró hiányát, azért az összbenyomás több mint kedvező.

Ámulatos.