Pacskovszky Zsolt Szabadesés című könyve a Móra Kiadó Tabu Könyvek sorozatában jelent meg. A sorozatban olyan szépirodalmi alkotások láttak napvilágot, amelyek valamilyen kényes kérdést, elhallgatott témát tematizálnak. Itt nem áll meg a történet. A könyvekkel együtt a kiadó beszélgetéseket is szervez kamaszoknak iskolákban, mozikban, ahol olyan témák kerülhetnek így szóba, mint a szexualitás (azon belül is például a nem kívánt terhesség), az iskolai erőszak, a családon belüli erőszak, a pedofília, az alkoholproblémák, a félelem, vagy hogy milyen kerekesszékben ülve leélni az életünket. 

Ezeknek a könyveknek szereplői általában tizenévesek, problémás még nem felnőttek/már nem gyerekek. Akik mint az átlagos kamaszok, a tanulást értelmetlennek érzik, a szüleiket hülyéknek tartják, szerelmesek, persze viszonzatlanul, ezen felül pedig nem mindennapi gondokkal is meg kell küzdeniük. Rossz társaságba keverednek, szüleik válnak, drogoznak és/vagy isznak, szeretet nélküli környezetben, magukra hagyva nőnek bele a világba. Fontos témák ezek, amelyekről nem lehet elégszer beszélni, hogy semelyik kamasz ne érezze egyedül magát és tudja: más is lehet ilyen szituációban, más is érezheti azt, amit ő.

 

Ilyen fontos téma a tanár-diák közti szerelem vagy pusztán szex. Ami szintén létezik olykor a lehető legváltozatosabb formákban. Pacskovszky Zsolt rövid, 150 oldalas regényében egy olyan tanár-diák viszonyt ír le, ahol a tanár egy fiatal nő, a diák pedig egy tizenhét éves, szűz srác.

 

Az első fejezet előtt, afféle pre-credits szekvenciaként a srác öngyilkosságát jeleníti meg a szerző, hogy tizenhét fejezet múlva megint csak ugyanide jussunk el. Közben megismerjük Bencét, az alföldi Zidane-t, a futballista tehetséget, aki szakmunkásba jár, ugyanakkor (talán túlságosan) hangsúlyozottan szeret olvasni, és ezzel ki is lóg a környezetéből, szerelmes egy magának való lányba, Lucába, akinél elbaltázta az esélyeit, mikor rossz társaságba keveredett. Ebben a társaságban nem menő szeretni az Édes Annát, itt az erőszakos Koppány az úr. Bencének a szülei szétmentek, apja, az egykori rendőr rendületlenül iszik, anyja összejött egy családos emberrel, Dezsővel, az erőszakos, képmutatóan vallásos fickóval. Megvan tehát Bencének a maga baja, amire aztán rátesz egy nagy lapáttal az új tanárnő érkezése. Holló Anna, az új irodalomtanárnő jó nő, nem úgy, mint Králikné, akit helyettesíteni érkezett. 

A Szabadesést megítélni nem volna szerencsés, ha mondjuk Julien Green könyveivel vetnénk össze, vagy a Lolitával. Érezhetően megrendelésre íródott, mint egy tankönyv, beszélgetések illusztrációjának szánva. Egyszerű nyelven, egyszerű mondatokkal, egyszerű történetet mesél el. A szereplők jellegtelenek, kétdimenziósak, sablonosak. Még Bence is, aki érezhetően szeretettel van megrajzolva. Legfőképpen unalmasak. Persze, az emberek ilyenek általában (nemcsak Celldömölkön vagy nemcsak az Alföldön, bárhol), számtalan változatukat ismerjük a való életben: egy külső, felületes szemlélőnek fel sem tűnnek. A Szabadesés szereplői, ha nem is fogunk rájuk emlékezni sokáig, nem kevésbé életszagúak, mint akármelyik hasonló igénnyel megírt sikeres szappanopera figurái. 

Azzal együtt, hogy talán egy kamasznak is fel fog tűnni, hogy a könyvben nem találjuk meg a saját maga által feltett kérdésekre a válaszokat (Koppány tényleg azért gyűlöli meg őt egyik pillanatról a másikra, mert egyszer jól felelt irodalom órán?), akad benne olyan, amit egy nem kamasz olvasó értékelni tud. Ez kevésbé az, hogy a szerző képes volt egy tabunak számító társadalmi problémát közepes színvonalon feldolgozni, és a regény kapcsán izgalmas osztályfőnöki órákat lehet tartani. Érdekfeszítőbb oldala ennek a szövegnek, hogy képes megjeleníteni a kisvárosi, nyomasztó hangulatot. Ahol van DM, ahol elmennek egy Haladás-Fradi meccsre, ahol szakmunkástanulók presszókba járnak, ahol van tanműhely és Jóbarátokat néznek a szereplők, ahol mirelit pizzát esznek és csapot szerelnek.

De nyilván ezek mellett a legnagyobb eredmény az, ha a könyv hatására akár csak egy Bence nem ugrik le a kilencemeletesről.