A holland székhelyű FRAME építészeti és design magazin 2012 május-júniusi számában tizenhat oldalon foglalkozott „fürdők, bárok, Budapest” címmel a magyar fővárossal. Három kiemelt építészeti projekt, Kas Oosterhuis CET-je, a Sporaarchitect Fővám téri metrómegállója és Dévényi Tamás Rácz fürdője mellett a hangsúly javarészt a nemzetközi szinten is figyelmet kiváltó budapesti üzleteken és szórakozóhelyeken volt, a Doboz, a Nanushka Pop-Up Store, illetve a romkocsmák belsőépítészetén. A válogatás ugyan nem reprezentatív, de semmiképpen sem alábecsülendő. Hollandia a globális építészeti kultúra egyik csomópontja, vagyis ha egyik meghatározó designlapjuk az évek óta átadás és egyben gazdasági csőd előtt lévő budapesti presztízsberuházások mellett a jóval kisebb léptékű üzleteket és szórakozóhelyeket tartja említésre méltónak, akkor az a saját épített környezeti kultúránkhoz való viszonyulás szempontjából is tanulságos lehet.
 A Katona József Színház megújult előtere |
A belső-erzsébetvárosi szórakozóhelyek raklap és farostlemez alapú belsőépítészete a negyed kulturális és vigalmi súlyponttá válása okán már-már stílussá vált. Ezzel párhuzamosan egyre több szórakozóhely és bolt lép túl az összehordott bútorok és romos gangok házasságából eredő romkocsma hatású instant belsőépítészeten és használja inkább tudatosan az így létrejött belsőépítészeti eszköztárat, ezzel válva szakmailag is érdekessé nemzetközi szinten. Tehetik ezt, hiszen a fiatal, lelkes, az építőipari válság miatt az építészet alternatív megnyilvánulási lehetőségeit kereső tervezők az itthoni előzmények és a nemzetközi példák ismeretében professzionális szinten képesek alkalmazni ezt az eszköztárat.
Tíz év alatt a budapesti közterek minősége radikális változáson ment át, amelyet a budapesti polgárok szemmel láthatóan örömmel fogadtak. Ez a minőségi átalakulás, bár a városi tereket célozta, szükségszerűen hatott ki a tereinket határoló épületek földszintjeire is. A nyári és az átmeneti évszakokban ma már az egyik legtermészetesebb dolog, hogy a kint és a bent közötti éles határ elveszni látszik és az épületek alsó szintjei átmeneti terekké alakulnak. A kereskedelmi és szórakozóhelyek kiszabadultak a saját, rájuk szabott földszinti tereikből, miközben ezzel párhuzamosan az utca is beszabadult ezekbe a fedett terekbe. A közterek fizikai átalakulása a köztér fogalmának átalakulását is hozta.
Távolinak tűnhet a felvezetés egy a Katona József Színház új belsőépítészeti arculatáról szóló kritikában, mindezek a folyamatok azonban szoros összefüggésben állnak azzal, hogy miért van és miért lesz sikere ennek az új belsőnek. Ugyanis a fedett és fedetlen városi köztereink esetében lezajlott változások azt is eredményezték, hogy az a mára már középkorú generáció, amely ezeket a változásokat megélte, magabiztosan mozog a nyitott, installációszerűen megépített, az időszakiság hangulatát megidéző terekben. Ez érthető is, hiszen ilyen terekben zajlott társadalmi és kulturális szocializációja.
A Katona József Színház társulata és az átalakítást tervező Molnár Bea tehát nagyon is jól éreztek rá arra, hogy ez a generáció a Gödör, valamint az A38 hajó perspektíváján kívül már szívesen fogyasztana más kultúrát is. Aki pedig ezt a kultúrát minél ismerősebb és otthonosabb terekben nyújtja a számukra, egyértelműen előnyből indul a kultúrafogyasztókért folytatott egyre kiélezettebbé váló versenyben.
A fent levezetett folyamatok illetve azok összefonódása napokon belül fog élővé válni a Katona József Színház esetében. Képzeljük el, hogy a K:antin, az új színházi kávézó sárga, piros vagy éppen fekete székeinek egyikén ülünk, a pincér leteszi a nyers felületű faasztalra friss kávénkat. Mi kényelmesen olvasunk, vagy éppen egy ismerősünket várjuk, és közben körbenézünk. Az emberek ki-be járnak, néhányan színházjegyet vásárolnak, mások szintén kávézni vagy éppen azért néznek be, hogy felfedezzék az új Katonát. Aki ezért jön, az rögtön a pince szintre is lemegy, ahol az új szekrényes ruhatárral találkozik. A szekrénysorok anyaga rétegelt lemez, letisztult szerkesztésű, ugyanúgy, mint a földszinten az egybefüggő kávézó és jegyárusító pult.
A csiszolt betonpadló szürkéje remekül passzol a nyers rétegelt lemez faerezetéhez. Éppen annyira, mint a gletteltségében meghagyott falazat a betonhoz és a fához. Ezek után a tűzvédő habbal burkolt szerkezet a plafonon cseppet sem zavaró. Ugyanannyira nem, mint a látszó gépészeti és szellőző vezetékek, ami nem csak, hogy a romkocsmák óta nem idegen, de már egyes plázák üzleteiben is megtalálható. Kicsit arrébb az ajándéktárgy- és könyvesboltban valaki épp vásárol, az egybefüggő tér végén nyíló nézőtérből pedig egy színész ugrik ki egy kávéra. Panaszkodik egy kicsit a pultosnak: a próbákon rendkívül zavaró, ahogyan a Ferenciek tere növénykazettáit bontó légkalapácsok zaja behallatszik. Mondanivalóját nyomatékosítandó, a Katona nagy üvegportálján keresztül látjuk, ahogy egy mobildaru motorja hatalmasakat pöfékelve helyére teszi a Ferenciek terének autós aluljárót befedő utolsó betondarabját is. Másfél év múlva végeznek az átalakítással, akkor már a Katona előtt is elkölthetjük a kávénkat.
 Fotók: Dömölky Dániel. A képek forrása: Katona József Színház |
Fontos látni, hogy a Katona József Színház új belsőépítészete nem pusztán a társulatára jellemző haladó szellemiségéből vezethető le. Olyan belsőépítészet jött létre, amely hátterét nyújtja egy új, egyszerre kávézóként, ajándékboltként és színházként is működő köztérnek. Ez egybecseng Máté Gábor, a Katona igazgatójának megnyitó beszédében említettekkel: „Célunk a színház határainak kiterjesztése volt, az, hogy nézőink számára egy… kulturális közösségi teret hozzunk létre a város szívében…” A gesztus itt azonban már túlnő a belsőépítészeti és építészeti kereteken. A falakról leverték a burkolatot, nem festették le a faszerkezeteket és nem próbálták eltakarni az épület szerkezeteit, ennél azonban sokkal több történt. Egy Budapesten közel tíz éve egyre finomodó, gazdaságilag és szakmailag már bizonyított struktúra importálása történt, amely struktúrának saját közössége van, és amely a város vezetése által is egyre inkább támogatott. Ez mindenképpen megtévesztő lehet, hiszen szembeötlő, hogy építészeti és fizikai értelemben is elvétel történt. Olyan elvétel, ami túl azon, hogy a letisztultság és az őszinteség hatását kelti, egy egészen más illúziót is megidéz. Annak az otthonos kávézónak/kocsmának/koncerthelynek az illúzióját, amiben sokan felnőttünk, és amit keresünk.
Ez a szempont pedig megengedi azt az olvasatot, miszerint a Katona József Színház megújult tereiben egy nagyon ügyes és egy nagyon szerethető díszlet jött létre, a díszlet ideájának legfontosabb aspektusaival, az ideiglenességgel együtt, és azzal, hogy az egybegyűlt közönség számára tagadhatatlanul megidéz egy előre eltervezett miliőt. A színház fogalmának kiterjesztése a színház nézőtéren kívüli egyéb tereiben kétségtelenül figyelemre méltó fogás. Megtekintése mindenkinek erősen ajánlott.