Csehországban egy sikeres politikusi karrier és az országnak kedvező történet kezdődött a rendszerváltás körül megválasztott Václav Havel személyében. Havel robosztus kiállása, magáért beszélő, megnyerő személyisége és jó képességei lehetővé tették, hogy Kelet-Közép-Európa egyik jelentős politikusa, a politikai átalakulás folyamatainak meghatározó irányítója, emellett a térség nyugaton elismert, kiemelkedő drámaírója legyen. Köztudott tény, hogy Havel köztársasági elnökké választása egész Csehországban elfogadott volt, mondhatni, a népakarat egyöntetű jóváhagyásával történt. 

Havel tavaly decemberi halála óta az esszékből, beszédekből, publicisztikai írásokból válogató kötet, A szabadság igézete az első nagyobb gyűjtemény, ami megjelent Magyarországon. A kötet elején Adam Michnik lengyel történész és esszéista, a hajdan működő lengyel földalatti demokratikus ellenzék fontos személyisége tollából származó írásban felelevenedik Václav Havel a politikai szereplést megelőző állomásainak egy-egy pontja, az életmű életrajzi adatokkal és anekdotákkal rekonstruált szakaszai.

A válogatásban szereplő írások a pályakezdés éveiből és az élete végén a nyilvánosság előtt elhangzott beszédekből adnak ízelítőt, ezáltal A szabadság igézete mintegy a teljes életművet lefedi. Jól kirajzolódik a szövegekből Havel törekvése, bátor kiállása minden ellen, ami veszélyeztetheti a demokráciát és diktatórikus tónussal aláásná a demokratikus mozgalmak céljainak véghezvitelét. A rendszerváltás utáni időszak a kibontakozó élettér és az egyszeriben, hirtelen megugrott életszínvonal növekedése mellett újabb problémák megjelenését hozta felszínre: a globalizáció veszélyei, a kapitalista államberendezkedések túlzásai és visszaélései Havelt nem hagyták nyugton, hasonló hévvel és nyíltsággal adott hangot elégedetlenségének, mint azelőtt húsz-harminc évvel a kommunizmussal szemben megfogalmazott kritikák idején. A könyv így a változások, a Havelt izgató problémák, jelenségek igézetének is érdekes dokumentációja. 

Havel majd’ mindent észrevesz és semmi mellett nem megy el szó nélkül. Hrabal elbeszéléseiről beszél, olyan nehéz történelmi időszakban, amikor Hrabal a Spálená utcai hulladékpapír-begyűjtőben dolgozott, amikor a cseh írók a magyar írókhoz hasonlóan szilencium és szigorú ellenőrzés alá vonva élhettek és próbálhattak írni.  Az ellenzékről 1968. áprilisában írt szövegében például ez áll: „Aránylag gyakran halljuk, hogy tekintettel a jelenlegi és jövőbeli szólásszabadságra (mely állítólag a demokrácia alapja), az ellenzék természetes ellenőrző szerepét egyszerűen a tömegtájékoztatás eszközeire támaszkodó közvélemény tölti majd be. Ez a felfogás azt a hitet feltételezi, hogy a kormány a nyilvános kritikából mindig levonja a megfelelő következtetést. Csakhogy a demokrácia nem hit, hanem garancia kérdése.” Esetünkben e megállapítás átgondolást, újraértelmezést kíván: nem árt, ha minden nemzedék megfogalmazza magában, hogy mit ért demokrácia címszón.

A válogatás szellemiségének jó összefoglalója a kötetcím, hiszen szinte mindegyik írás a szabadság lehetőségeivel számol, késztetést érez a szabadság megértésére, strukturális értelmezést biztosít a számára, hol szimbolikus telítettséggel van jelen, hol meg nem a sorok közé bújtatottan, elevenen, tárgyi mivoltában mutatkozik meg. Havel a totalitárius rendszer széles tárházzal rendelkező majdnem összes eszközével szembesült, a szabadság hiánya az írásai és az ő testi jelenléte felett többszörösen végbement, hol az írásait cenzúrázták, hol meg a fizikális szabadsága korlátait szűkítették, azaz hosszú időt kellett börtönben töltenie. Nem tudom, hogy emiatt érezhetőek valahol nagyon hatásosnak és őszintének, lelkesnek a beszédei, a politikus írásai, vagy maga a háttér, az igazságba vetett bizalom, a hit az igazság alkotó és alakító erejében szolgáltatja a kötőanyagot. „Számtalan okom van állítani, hogy az igazság megszabadítja az embert a félelemtől.” – olvashatjuk a Salzburgi Ünnepi Játékok megnyitóján elhangzott beszédében. 

A szabadság igézete civilek és politikusok számára egyaránt kötelező olvasmányként ajánlható: egy olyan embernek az írásai ezek, aki nem csak a kelet-közép-európai térség államait, de a fejlett nyugat-európai államokat is egész életművével a szabadság, a demokrácia elviselhető nehézségére tanította.