Cocteau - Kodály - Schubert - Beatles; Georges Feydeau: A hülyéje / Színház- és Filmművészeti Egyetem, POSZT 2010
2010.06.15.

A színész-osztályok felvételiztető tanárainak fel van adva a lecke. A kiválasztás során nem pusztán kirobbanó tehetségeket kell keresniük, hanem - mivel az osztályok mini-társulatként működnek - számos egyéb tényezőre is figyelniük kell. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.

Jelenetek a zenés színész osztály vizsgaelőadásából
Jelenetek a zenés színész osztály vizsgaelőadásából

Az osztályok társulatként dolgoznak együtt, hiszen a képzés folyamatos műhelymunkát jelent, ahol félévente számot kell adni az elsajátított tudásról önálló produkciók, vizsgaelőadások formájában. Egy osztályban különféle karakterekre és személyiségekre van tehát szükség, és ez a tehetség fogalmánál jóval összetettebb kérdés. A közös tanulás során a különféle személyiségek egyre inkább összecsiszolódnak, és ez komoly hatással lehet a diákok szakmai fejlődésére, értékrendjük alakulására. És persze ezt az összjátékot erősen meghatározza az osztályvezető tanár személyisége, gondolkodásmódja, színházról való elképzelése. Szerencsés esetben a közös munka, az ensemble-játék hatalmas energiákat képes mozgósítani, és ebből az energiából, öröm-érzésből jut a nézőnek is. Ilyesféle energiákat lehetett érezni az SZFE színész szakos hallgatóinak OFF-programban szereplő előadásaiban.

 

A Novák Eszter és Selmeczi György vezette zenés színész osztály műsorának első részében a Bicinia Hungarica című produkciót láthattuk. Ahogyan azt Selmeczi György az előadás előtti rövid felvezetőjében elmondta, a produkció egy komplex próbafolyamat része, melynek az a célja, hogy segítséget nyújtson a zene színészi eszköztárba történő beépüléséhez, hogy a diákok mind jobban képesek legyenek magukat a zenében, mint közegben elhelyezni. Kodály Zoltán oktatási segédeszköznek szánta négykötetes, kétszólamú gyakorlatokból álló művét, és talán nem is gondolt arra, hogy a pedagógiai célok mily sokféleképp valósulhatnak meg. Kodály e művei azért tűnnek nagyon okos választásnak, mert a rövid, egy-másfél perces, egyszerűnek tűnő, ám technikailag sokszor nagyon nehéz, jellemzően ellenpontozó feldolgozásban íródott darabok nem szimpla gyakorlatok - így nem csupán a halláskészséget, ritmusérzéket vagy a koncentrációt képesek fejleszteni -, hanem érzelmek közvetítésére, drámai szituációk megteremtésére is alkalmas mini-drámák.

 


A szólamok egymás ellenében működnek, igazítják vagy továbbviszik egymást, melyeket a népdalok (vagy népdalok stílusában fogant műdalok) egyszerű, tiszta, metaforikus nyelvezete tesz titokzatossá, drámaivá. Az osztályban vannak technikailag képzettebb és a megfelelő színt illetve pozíciót még keresgélő hangok, az éteri tisztaság mellé néha becsúszik egy-egy aláintonált hang, de a kivitelezés mindenképp magas színvonalú, arról nem is beszélve, hogy az a capella éneklés önmagában is nagy kihívás. A darabokat változatos felállásban éneklik: a diákok énekelnek egyesével és csoportosan, egynemű- vagy vegyes karként; éneklés közben egymással szemben vagy háttal ülnek-állnak, földön fekszenek, rajzolnak, ruhát cserélnek, kergetőznek, egymás szemébe tekintenek vagy a távolba révednek. Nem pusztán eléneklik a dalokat, hanem igyekeznek megjeleníteni a bennük rejlő drámát, vagyis az előadott darab eszközt jelent a megfelelő érzelmi és fizikai állapot megjelenítéséhez, átéléséhez. A sokféle szép szövegből szomorúság árad, a legtöbb dal a boldogtalan szerelemről szól. Az előadás felemelő.

 

A második rész Beatles-előadásában mintha nem is ugyanazt az osztályt látnánk; az előző, homogén társaság tagjai hirtelen dívákká és rocksztárokká változnak. A színházi koncerten mindenki a színen van, és a diákok éneklés közben egymást figyelik: van, aki koncentrál a másikra, mások néha elkalandoznak, de lehet, hogy ez a forgatókönyv szerint alakul így. A zongora mellől Kemény Gábor kíséri az énekeseket, melyhez becsatlakoznak a diákok, akik gitárral, dobbal, hegedűvel, fuvolával és vokállal is kísérik egymást. A hangszerelés izgalmas, és a rendezői kezeknek köszönhetően a Beatles-számok egészen új kontextust kapnak. Nagyon jól választottak dalokat a karakterekhez és a hangokhoz. Sokféle stílust hallhatunk, van Janis Joplin-féle intenzitás, Norah Jones stílusára emlékeztető líraiság és Elvis Presley-s rock and roll. Vannak, akik többször énekelnek, és vannak, akiknek csak egy-egy szám jut, nem tudni miért, mert a keveset éneklők is jók. Mindenki tudja a dolgát, a produkció alapvetően jól szerkesztett, bár az előadás második részeként kissé hosszúra nyúlt. A Beatles-válogatás is túlnyomórészt szerelmes dalokból áll, és az első részhez hasonlóan minden számból (még a vicces slágerekből is) sűrű, érzelmes dráma lesz, melyet sok esetben a hiányzó záróakkord tesz keserűvé, kérdőjelessé, bizonytalanná. Ugyanakkor mindkét produkciót játékosság és humor jellemez, remek arányban adagolva.

 

Jelenetek a II. éves színész osztály A hülyéje c. vizsgaelőadásából
Jelenetek a színész osztály A hülyéje c. vizsgaelőadásából

Máté Gábor is rövid bevezetővel előlegezte meg osztályának vizsgaprodukcióját. Elmondta, hogy a harmadik évben a hallgatóknak még nem feladata teljes karakterek, egész szerepek megformálása, ezért Feydeau népszerű komédiájának szerepeit jelenetről jelenetre más szereplők játsszák. Ettől függetlenül A hülyéje című előadásban ötletesen kigondolt és jól megformált karaktereket láthatunk - ha valaki nem ismerné a zűrzavaros csábítási sztorit, akkor is tudja követni a cselekményszálakat, legalábbis a végső, hotelbéli tömegjelenetig mindenképp, ahol viszont külön érdekes, hogy egy adott pillanatban a szereplők végképp beazonosíthatatlanná válnak. A piros-fehér színű díszlet egyszerű és funkcionális, mégis jól kihasználható, a nappali néhány mozdulattal hotelszobává alakítható.

 

A karakterek megformálásához a diákok valószínűleg nagyon jó instrukciókat kaptak, mert zökkenőmentesen sikerül egymástól átvenniük a szerepeket. Más-más személyiségek játszanak, tehát egy-egy karakter nem lehet egyforma, a több színész által megjelenített figurákban mégis megvannak a közös vonások. Nagyszerű jelenet Pontagnac és Rédillon erőviszonyokat prezentáló „viadala”, amikor Carmen-dúdolással és rappeléssel igyekeznek túlszárnyalni egymást. Maggie beszédében nem érezzük hiteltelennek az angolos akcentust és a tört magyart, a figura túlcsorduló szexualitása egyébként is szórakoztató. Erős a második felvonás felütése a malacfejes-tejszínhabos-ostoros szerelmi jelenetben, melyben a két szereplő testmagassága között legalább harminc centi a különbség, és természetesen a nő javára. Látványos a pubertásos kamasz félszegsége, és jó a fürge mozgású, öntudatos szobalány karaktere. Tökéletes figura a kitolt hátsójú, intenzíven artikuláló süketnéma feleség. A csengővel, a fürdőszobába bújt nővel és az őt üldöző férjjel már teljes a kavarodás, bár e jelenetekben mintha már kicsit kezdenének fáradni a diákok.

 

Fotó: Simara László (Forrás: poszt.com)
Fotó: Simara László (Forrás: poszt.com)

Igaz, ez a darab gyengesége is: a matematikai precizitással szerkesztett szálak itt összeérnek és tovább bonyolódnak, de ezzel együtt kiszámítható a folytatás. Látszik, hogy a szituációkat alaposan kielemezték, és rengeteget próbálták, nem néhány nap alatt összedobott produkcióról van szó. Nem sablonfigurákat látunk, és a diákok (sokéves színpadi gyakorlat nélkül is) tudnak miből építkezni. Van, aki természetesebb és közvetlenebb, van, aki olykor-olykor keresi a helyét, de mindenki egyformán ott és benne van a jelenetekben, és nincsenek fő- és mellékszereplők. Közös a munka, közös a siker.

Ezekbe a produkcióba mindenki igyekezett beletenni apait és anyait. Úgy látszik, hogy a vizsgaelőadás a diákok számára nem egy előadás a sok közül, hanem az előadás. Olyan feladat ez számukra, melynek tétje van. Ezt nagyon jó látni, érezni. Jutalom a nézőnek. Olyan jó lenne, ha ezek a diákok a későbbiekben is csupa ilyen előadásban játszhatnának. Előadásokban, melyeknek tétje van.

Kapcsolódó cikkeinket és a fesztivál támogatásának adatait a POSZT 2010 gyűjtőlapon olvashatják.

Cím:  Cocteau - Kodály - Schubert - Beatles - válogatás a másodév zenés mesterség tan- és vizsgaanyagából,  Osztályvezető tanárok:  Novák Eszter,  Selmeczi György,  Hangképző tanárok:  Bagó Gizella, Flohr Mária, Bátori Éva, Vámossy Éva,  Korrepetítorok:  Termes Rita, Kákonyi Árpád, Szabó Mónika, Kemény Gábor,  Előadók:  Ágoston Péter, Dénes Viktor, Hekler Melinda, Kosik Anita Zsuzsanna, Kulcsár Viktória, Marofka Mátyás, Mikola Gergő, Nagy Dániel Viktor, Nagyhegyesi Zoltán, Ódor Kristóf, Sándor Péter, Soltész Rita, Szabó Irén, Szilágyi Csenge, Törőcsik Franciska, Wunderlich József,  Helyszín:  Ifjúsági Ház, Pécs,  Időpont:  2010. június 6.,  Cím:  A hülyéje,  Szerző:  Georges Feydeau,  Osztály- és kurzusvezető tanár:  Máté Gábor,  Szereplők:  Borbély Alexandra, Ficza István, Huzella Júlia, Kovács Gergely, Neudold Júlia, Pálos Hanna, Radnai Márk, Rétfalvi Tamás, Simon Zoltán, Tasnádi Bence, Tóth Eszter,  Helyszín:  Ifjúsági Ház, Pécs,  Időpont:  2010. június 7.
Megítélt támogatás: 7 000 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
A Színház- és Filmművészeti Egyetem színházi főtanszakán a hallgatók vizsgaelőadásainak megvalósítására (2009)