Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KÉTARCÚ SZÖVEGEK

Próbaidő
2010. jan. 28.
Fiatal (próza)írók antológiájáról jót vagy semmit. A jó, az ígéretes hamar elillanhat, a semmiből is rövid idő alatt kihajthat a jó minőség. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.

A 2008-ban megjelent versantológia (Használati utasítás) mintájára a Palatinus Kiadó ezúttal még önálló kötet nélküli elbeszélőknek biztosított bemutatkozási lehetőséget. Tizenhárom lap „jelölése és biztatása nyomán” alakult ki a névsor. A tizenhárom lap: Bárka, Élet és Irodalom, Híd, Jelenkor, Kalligram, Korunk, Mozgó Világ, Látó, Műút, Spanyolnátha, Székelyföld, Tiszatáj, Új Forrás. A tizenhárom szerző: Bencsik Orsolya, Berka Attila, Brenzovics Marianna, Darvasi Ferenc, J. Szondy György, Kapitány Máté, Láng Orsolya, Nagy Ildikó Noémi, Nagyatádi Horváth Tamás, Szvoren Edina, Terdik Roland, Turi Tímea, Váradi Nagy Pál. Melyikük melyik orgánum „küldötte”, néha kiolvasható az önéletrajzokból, néha nem, de amúgy is a maguk nevében jönnek, nem valamely folyóiratot képviselve.

probaidoA Reményi József Tamás és k. kabai lóránt által körültekintően szerkesztett kötet kis alakú és terjedelmű. Csinos címlapja (Jeli András tervezte) inkább verseket ígérne, mint prózát, ha nem szerepelne rajta a műfaji áruvédjegy. A mindössze kétszáz kis oldal folytán természetszerű, hogy a Próbaidő (Turi Tímea írása adja a kötetcímet) a rövidtörténetnek kedvez, nem az elbeszélés formátumnak (a novellák száma összes huszonhét). Általánosságban gyakorlott tollra valló, jó színvonalú szövegek kerültek a gyűjteménybe. Szembetűnő viszont, hogy legtöbb esetben író és írás, írás és kidolgozás még nem forrott össze egymással. A hatások és kísérletek nyomatékosabbak az eredményeknél. Akad írás, amelynek láttán nem lehet nem Esterházy Péter könyvére, az Egy nőre gondolni. Máskor a rövidpróza olyan magyar mesterei adnak hírt ihlető jelenlétükről, mit Örkény István vagy Tolnai Ottó. Ez valójában nem baj. Csak akkor, ha a kapcsolódás, a szövegköziség szervetlen. A szexuális tartalmú, konkrét vagy absztrakt odavetésekkel nem fukarkodó Brenzovics Marianna egyik novellájában például a virágcsokor túlhevített, a másikban a Járkálj, halálraítélt mondat fordul elő (mindkétszer a szerző alkalmaz kurziválást, az utalás tehát tudatos). Holott az előbbi szöveghelynek az égadta világon semmi köze Pilinszky Jánoshoz, az utóbbinak Radnóti Miklóshoz.

Azok az idők (kb. ezerkilencszázhetvenes évek) szerencsére rég elmúltak, amikor az antológiákat legtöbbször külső célzatoknak, akaratoknak rendelték alá a szerkesztők. A Próbaidő nem irányzatos összeállítás, nem (kötet)publikációs gondokat orvosol, nem szemel ki magának befogadói közösséget, korosztályt. Egyszerűen: van. Ez az erénye (zsebre vágható, kellemes olvasmány, mely egy-két napra, hétre elkísérhet), s ez a fogyatékossága is: az oksági üresség.  

Innentől ízlés, érzék, szurkolás dolga, kinek mi tetszik jobban. E sorok írójának Nagy Ildikó Noémi üde, lüktető jelentkezése (nota bene, ha beigazolódna egyesek sejtése, miszerint az írónak van némi köze a híres-hírhedtté lett Spiegelmann Laura-könyvhöz, az édeskevéshez, akkor neki már van kötete) és Darvasi Ferenc fellépése (azzal a dilemmával, hogy személyében a kritikus-tudós ír-e prózát, vagy a prózaíró rótta-e eddig irodalmi és színházi köreit). Az Édes-savanyúval Kapitány Máté, a Kétarcú Jánával Váradi Nagy Pál cím (és téma) szerint is mintha kinyilatkoztatná azt a sokszoros kettősséget, eldöntetlenséget, amelyről futólag szóltunk.  

Még jobban tetszik J. Szondy György hagyománykövető elbeszélése (noha a „csillag” – * – utáni illesztéke nincs applikálva az egészbe), valamint Szvoren Edina A szállásadónő rövid éjszakái című írása, amely újabb adalékokat szolgáltathat a feminista irodalom itthoni pozícióival kapcsolatos, nem mindig eredményes vitákhoz (egy olyan antológiában, amelyben a tizenhárom résztvevő közül hat a nő, hét a férfi).

Könyvbemutató alkalmával, az írókkal és a szerkesztőkkel egy pódiumon szívesen érvelnék részletesebben választásaim mellett. Lenne vitapartnerem. Szinte keresnem sem kell a kiadvány visszhangjában, máris látom: Ayhan Gökhan ugyan – költő lévén – nem tartja magát mindenestül illetékesnek az ítélkezésben, azonban épp azon munkák ellen emeli a legerősebb kifogást, melyeket jómagam az érdeklődő figyelmébe ajánlottam, s általában azok nyerik el tetszését, melyek tőlem gyengébb érdemjegyet kapnának.

Kérem, ne hallgassanak egyikünkre sem. Olvassák el a Próbaidőt.

Vö. Ayhan Gökhan: Van fiatal magyar próza 
Antal Balázs: A próba prózai 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek