Bár a tanulmányok egyaránt a krimi köré szerveződnek, értelmezési stratégiában és retorikában jelentős különbségeket is felmutatnak. A blokk első két tanulmánya (Bényei Tamás és Hermann Zoltán szövegeiről van szó) a legösszetettebb, egyben legmeggyőzőbb is ebben a válogatásban. Minden erényük ellenére azonban ezeknél is jelen van az a bizonyítási kényszer, amely több szövegben is fel-felbukkan. Amíg azonban az utóbbiak esetében könnyű ezen átsiklani, addig e két szövegnél korántsem az, éppen összetettségük miatt, és mert jól megmutatják e bizonyítási kényszer alapját.

Az Agatha Christie Miss Marple-regényeit olvasó Bényei Tamás tanulmánya egy konkrét regényen, a Gyilkosság a paplakban szoros olvasásán keresztül amellett érvel, hogy Miss Marple figurája a pletyka diskurzusát tartja a leghatékonyabb nyelvi viselkedésmódnak nyomozása(i) során. Miss Marple egy „periférikus és nevetséges alakból válik válság idején központi szereplővé, de ilyenkor is jobb szeret háttérben maradni. Úgy középpponti szereplő, hogy szinte soha nem a középpontban van; jelenléte a »mindig már« típusú szupplementáris [kiegészítő] jelenlét” (84.o.), ahogyan a pletyka is a hasznosnak vélt „nyelvhasználat szupplementuma és másikja” (85.o.).

Hermann Zoltán a George Simenon által írt Maigret-történeteket elemzi. Simenon 1931-ben kezdte el a sorozatot, s mivel a bűntett lélektana jobban érdekli a bűn indítékainál, így Hermann szerint e regények előzményének nem a klasszikus francia krimit, hanem a bűnregényeket tarthatjuk. A tanulmány súlyos felvetése: „ahol a normalitást csak színlelni lehet, ott a bűn ad egyedül lehetőséget arra, hogy ne kelljen hazudni” (92.o.). Ahogyan Miss Marple-nél is jelen van egy rá jellemző kommunikációs minta (a pletyka), úgy Maigret-nek is megvan a sajátja, méghozzá a pipa. A pipa funkciója Hermann szerint az, hogy strukturálja Maigret emberekkel való kapcsolatait, így a regényi narráció releváns elemévé avatódik.

Bényei és Hermann tanulmányainak közös pontja, hogy az ún. szoros olvasáson keresztül mutatják fel a krimi komplexitását. E vállalkozás alapvető oka, hogy a krimiértelmezés olyan áttetsző nyelvi világként kezeli ezt a szövegkorpuszt (illetve maga a szövegháló mutatja ezt önmagáról), amely ellenáll a posztstrukturalista elméleteknek. A magas irodalmi kánonba be nem került és így jobbára értelmezetlenül hagyott szövegekről a tanulmányírók igyekeznek bebizonyítani, hogy nyelvi átlátszatlanságuk csupán egy, a magas irodalom többi szereplője által hibásan vélt tétel, illetve hogy bonyolultabb szövésük miatt a krimik igenis érdemesek a magas irodalommal foglalkozó értelmezők figyelmére. Vagyis e tanulmányok nem pusztán szövegértelmezői ujjgyakorlatok, valódi tétjük jóval inkább a krimi magas irodalomba történő be-, pontosabban átsorolása. A krimi vélt áttetszőségével való hadakozás (a szoros olvasásra tett kísérlet révén) végső soron azonban nem a magas és alacsony irodalom közti, egyébként egyre kevésbé tartható különbség elmozdítására való törekvésként, azaz e határok labilitásának felmutatásaként értelmezhetők. E küzdelem sokkal inkább a határok, megkülönböztetések fenntartását és megerősítését jelenti. A tét tehát nem a magas-alacsony kibillenésének tettenérése, hanem pusztán a krimi magas irodalmi alkotásként való értelmezése, amely törekvésben maga az értelmezés aktusa az, ami által az átsorolás megtörténik. Értelmezhető, tehát magas irodalmi.

Nézzük, a krimi-blokk többi tanulmánya mivel és hogyan közelíti meg a témát. András Sándor Miért is nyomoz Sherlock Holmes? című tanulmánya a távolról és jól indított kezdés után átfordul a szerző saját regényének értelmezésébe és jelentései utáni nyomozásba. András sajnálkozva tér ki arra, hogy a magyar nyelvben a krimi csak a ponyva szinonimájaként értődik, azaz egy „olykor vaskosabb, de általában vékony és rikító színes címlapú füzetek” jelölője. Ezen a ponton kell sajnálkozva kitérnem arra, hogy a szóban forgó Kalligram-szám vizuális kialakításakor a színválasztást lehetetlenül elhibázták, rikító valója nemcsak az esztétikai érzék ellen hat, de a retinákat is fölöslegesen teszi próbára.

Kiss Gábor Zoltán Sherlock Holmes deduktív módszerét elemzi, a detektívet mint művészt mutatja be. Kondor Vilmos Budapest Noir című történelmi krimijének elemzésére Bánki Éva, a „bűnirodalom” ökokritikai megközelítésére pedig Dömötör Edit vállalkozik. Értelmezésében a detektív pozíciója metapozíció: azaz ő az egyetlen, aki a város különféle diskurzusainak kölcsönhatásait olvasni tudja. Horváth Csaba és Szilágyi Zsófia a szocialista magyar krimi „sajátosságairól” szóló izgalmas felvetéseket és megfigyeléseket felvonultató beszélgetését A bűn kívülről jön cím foglalja egybe. Darvasi Ferenc egy Békési Pál regényt vizsgál. Szerinte bár A bűntárs című regény a bűnügyi regény ismérveit mutatja, sokkal inkább egy generáció története, amelynek elmondását a regényíró sajnos egy végtelenül ellenszenves elbeszélő gondjaira bízza, így Darvasi kritikája nyomán kevesen érezhetnek kényszert a könyv elolvasására.

Benyovszky Krisztián tanulmányának tárgya egy Neil Gaiman által írt Holmes-átirat, amely erőteljes utalásokat tesz Lowecraft világára is (a legtöbb allúzió és intertextus az ún. Cthulhu mítoszhoz tartozó novellákra vonatkozik). A populáris irodalom szabályozottságát és kiszámíthatóságát felvonultató átirat – a Smaragzöld tanulmány (A Study in Emerald) – Conan Doyle Holmes-történetei közül A bíborvörös dolgozószoba (A Study in Scarlet) című regény újraírására és átértelmezésére vállalkozik.

A Szilágyi Zsófiával beszélgető Horváth Csaba egy tanulmánnyal is jelen van, amelyben Tar Sándor Szürke galambját a Raymond Chandler-féle krimihagyomány felől közelíti meg, és különös párhuzammal szemlélteti a Tar által létrehozott regényvilágot: „legfontosabb jellemzője, hogy a bűnüldözőt is megkísérti a bűn. A bűn a levegőben van, s olyan, mint a járvány: a leginkább veszélyeztetettek találkoznak legtöbbet a vírus hordozóival. S ezért a bűn az ellene harcolót is megfertőzheti: saját kisiklott igazságérzetének foglya, s így már a bűn terjesztője lesz.” (130.o.)

A krimi tagadhatatlanul érdekes téma, amelyhez a Kalligram pezsdítő és előremutató olvasmányokkal hozza meg az olvasási kedvet.