 Az Ille-Olla kismamaruha-kollekció és a tervező, Illésy Lenke – a Magyar Formatervezési Tanács különdíja |
A tárlat impozáns sorozattal indul, Görömbei Luca építészeti üvegelemei újszerűek és vonzóak, pedig az ember azt hinné, hogy ebben a műfajban már nincs új a nap alatt. Az Ille-Olla kollekció elegánsan szűk, a terhesség alakváltozásaihoz idomuló, mégsem indiszkrét kismamaruhái láttán is lelkesedünk (tervező: Illésy Lenke), az érzés az IVANKA-beton puritánnak tűnő, ám szorongatóan tiszteletadó síremléke láttán felerősödik (kapcsolódó írásunk itt olvasható), s kontrollálható gyengüléssel bár, de kitart a repülőgépig (Voloscsuk András tervezése). Azon kívül, hogy szépnek találjuk, ehhez már nem sok köze van a földönjáróknak; a Három modalitású orvosi berendezéshez még kevésbé (Bendzsel Tamás munkája), annak ellenére, hogy a látványa igen harmonikus.
Aztán találunk még szőnyeget, ékszereket és öltözeteket, továbbá a legkülönfélébb funkciójú tárgyakat a görkorcsolyától a kerámia hangszeren át az oktatási segédeszközig. Többnyire szellemesek és nívósan formázottak, de itt most csupán emlékképeinkhez mérhetjük őket.
 Corvus Racer 540 egyszemélyes műrepülő, tervező: Voloscsuk András – a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal különdíja |
A Magyar Formatervezési Díj pályázati felhívása négy kategóriát sorol: már kapható Termék, megvalósult Vizuális kommunikáció, még nem kapható Terv és felsőfokú oktatásban résztvevő Diák munka. Nem kevés, pláne, hogy valamennyi csoport alfajok sokaságát – textil, szilikát, bútor, ötvösség, grafika, formatervezés, belsőépítészet – rejti magában. (A díjazottak listája itt olvasható.)
A hallgatók profik közötti jelenléte egyébként üdítő, kivált, ha a soproni diákok háromszoros embernagyságú, piros-kék, felfújható majomkenyérfájára gondolunk (ami a 350.org nemzetközi éghajlatvédelmi projekt keretében született), máskor meg legfeljebb tanulságos, főleg, amikor a Formatervezési díj 30. születésnapjára készült plakátokat méricskéljük. (Itt, az egyneműség okán összevetési lehetőséget is kapunk a mai plakáttervezés nem túl rózsás, vagyis messze nem friss szemléletű állapotáról, mindenesetre a bőségből ki tudtam választani a magam top hármasát Egri Diána, Lajta Viktor és Prell Norbert személyében.)
 Plakátok az MFD 30 éves jubileumára |
A kiállítás nem bevehetetlenül nagy, a fele táján mégis lankadunk, főleg azért, mert igen sokféleképpen van igénybe véve a figyelmünk. Míg halandóként, azaz a vizuális ingerek harcedzett befogadójaként rezzenetlenül nézek szembe a tárgyi világ káoszával, a laboratóriumi eredményeket esszenciáló bemutatókon jól esik az elvi rendezők döntését tükröző szelektív tisztázás és osztályozás. Természetesen létezik az a köpeny, amelyből valamennyi tervező előbújik, a design valóban a forma művészete, a jeles munkák sorát elnézve azonban nem értjük, miért nem választódik szét az ipari formatervezés és a tárgytervezés? Végül is a ventillátor és a mozdony – illetve jelen esetben – az autó (Tárnok Zsolt) és a kávéfőzőgép (Milléte Balázs, Telekes Tamás) ergonómiai és műszaki paraméterek ismeretét megkívánó tervezési mechanizmusa mégiscsak jócskán különbözik a kockázatmentesebb tárgytervezéstől. Ettől függetlenül az ipari forma terén is lett kedvencem, mégpedig a többfunkciójú eSCART. Tömegek állnának sorba érte, ha gyártanák, kisgyerekes és/vagy cipekedésre kárhoztatott lumbágós anyák és apák, ugyanis egyszerre közlekedő- és szállítóeszköz, mindamellett környezetvédő és helytakarékos Lenkei Balázs és Dőry Zsófia tervezésében.
 eScart, elektromos közlekedési- és szállítóeszköz – a Terv kategória díjazottja (Forrás: designhet.hu) |
Az alkalomra katalógus is készült, nem túl szerencsésen szerkesztett, ráadásul szemrontóan olvasható. Hogy a csudába történhet meg, hogy pont a legek bemutatóját modoros, rossz tipográfiájú nyomtatvány kíséri, holott a műfaj – a grafika – díjazottjai egy ajtóval beljebb placcra kerültek? Az egész felvonultatás arról szól, hogy a tárgyaknak nem csak mutatósnak, de gazdaságosnak és jól használhatónak is kell lenniük, így viszont úgy néz ki, mintha nem tudná a jobb kéz, mit csinál a bal.
A penzumnak eleget téve átlátogattam a másik szárnyba, a finnek kiállítására. A magyar seregszemle után igencsak jókedvre derített az északiak közös gondolatra, azaz a természetközelségre felfűzött tárlata, s így onnan visszanézve némileg más színezetet kaptak a magyar legek. Nem, egyáltalán nem tűntek kevésbé jónak, csak épp’ az északi tervezők magától értetődő könnyed nagyvonalúsága hiányzott amonnan egy kissé utólag. Óhatatlanul is a régi vicc jutott az eszembe: naná, hogy zöldebb az angolok gyepe, mint a miénk, elvégre ők háromszáz éve öntözik.
A kiállítás megtekinthető 2009. november 22-ig.
Vö. Markó Barbara írása a díjazott tervekről
Götz Eszter: Jövőtervezők