Az év hivatalosan legjobb tárgyai láthatók az Iparművészeti Múzeumban – nemtől és műfajtól függetlenül. A steril kiállítótérben egynémely nagyon gyámoltalanul hever, mivel nem dísznek, hanem emberi használatra, alkalmazásra teremtették őket. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Tanulni sosem késő. Lezajlott az idei Design Hét, és nem múlt el tanulságok nélkül. Ha nem is járok ezentúl bicikli-küllőkből szerkesztett krinolinban, azt már tudom, mihez kezdek az eddig a kukába hajított BKV-csekkjeimmel. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Lottó Ottótól hosszú út vezet a letisztult minimálesztétikával fölvértezett cégek világáig. A Design Héten felvillantak a design és marketing összefonódásának állomásai Fabulon Ágitól a designkommunikációig. FÜRTH ESZTER CIKKE.
„A design hét forgatagában adj néhány percet az elmúlás gondolatának” – szólítja fel az IVANKA Studio a kalap-, ruha-, citromfacsaró- és fülönfüggő-függőket, ravaszul megállítva a rohanást egy nem mindennapi design-darab: a formatervezett síremlék meghökkentő látványával. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Ha a finn és dán designról hallunk, a következő nevek juthatnak eszünkbe: Marimekko, Iittala, Bang és Olufsen, Fiskars. És persze a két legjelentősebb tervező: Alvar Aalto és Jacob Jensen. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
A Budapest Design Hét Versenyben című, programnyitó kiállításának helyszíne és anyaga tökéletesen érzékelteti a magyar design honi helyzetének abszurd ellentmondásosságát. ZANIN ÉVA ÍRÁSA.
A test is csak ruha, és a ruha is csak test: önnön testünk felett ült pompás, taszító és orgiasztikus halotti tor Szűcs Edit és a Természetes Vészek Kollektíva látványszínháza. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.