Az IVANKA által tervezett sírkő

„Szép madár a hantmadár, / csak ha meghal, randa már. / Egyszer élünk, nemdebár? / szép madár a hantmadár.” Varró Dániel örökbecsű sorai akár mottóul is szolgálhatnak a design hétnek elkeresztelt őrület ürügyén lábukat tövig koptató, trendkövető fogyasztók számára. Követhetetlenül sok esemény megszámlálhatatlanul sok helyszínen, csalogató média-kampány – csoda, ha a legújabb irányzatokkal lépést tartani kívánó, vagy épp felzárkózni óhajtó szakmabeli frusztráltnak érzi magát? Az érdeklődő, idejüket mással elütni amúgy sem tudó kismamák könnyebb helyzetben vannak, általában konkrét területre irányul az érdeklődésük, de egy-egy szakág is nagyon pazar választékkal képviselteti magát.

Amúgy is bűvös szó ez: DESIGN. Eredetileg a tömegcikkek fogyasztására kárhoztatott széles társadalmi rétegek vizuális kultúráját óvta volna a teljes elkorcsosulástól, a formatervezés célja messzemenően a jól használható, esztétikus tömegtárgy volt. Aztán lassacskán a forma átvette az uralmat, és észrevétlenül a luxus kategória fedőnevévé vált a design. Köztudottan a vizualitás korát éljük, a szó csendben haldoklik (hogy verssel indítottunk ne tévesszen meg senkit – a vers is kép), a formát pedig egy határon túl nehéz gyúrni, nem engedi magát, pláne, ha használni is akarjuk valamire. Mélyinterjút készítettem a célközönség egy jeles tagjával: tizenhat éves, budai elit gimnáziumban naphosszat szunyókáló gyermekemmel – Mit ért ő a design fogalma alatt? Megéri iskolába járatni, frappánsan összefoglalta a lényeget: Egy már működő dolognak olyan külsőt adni, amitől egyedivé, feltűnővé, vonzóvá válik. Vagyis trendi lesz.

A magam részéről hiszem, hogy a design ennél több – a forma nyelvén megfogalmazott üzenet egy korszak kultúrájáról. És nagyon fontos lenne, hogy ne csak luxuskellék legyen, hanem a mindennapok része. De én már öreg vagyok. A Design Hét rendezvényei nagyrészt nem erről szólnak, igaz, forgatagában a klasszikus egyszerűség ugyanúgy helyet kapott, mint az extrém megoldások vagy a felszabadult játék. Számomra azok a kísérletek igazán elgondolkodtatóak, amelyek talán kevésbé látványosak, a forma helyett az anyag megszokott tulajdonságait kérdőjelezik meg, azok határait feszegetik.

Ilyen az IVANKA Studio tevékenysége, akik kívülállóként, (jogász-informatikus végzettséggel) mintegy véletlenül ismerkedtek meg egy különleges technológiával, a dekoratív felületű beton készítésével. A beton a köztudatban a szürke, poros ocsmányságot jelenti, brutális és rideg, messze áll az áhított luxustól és csillogástól. A panel-lét szinonimája, a szürke beletörődésé, a lebomlani, hasonulni képtelen, művi úton létrehozott örökkévalóság szomorúságáról. Az IVANKA betontárgyai erre cáfolnak rá mesterien – a valóban nagyon tartós anyagot a kiszabott idejéhez méltó külsővel ruházzák fel – egy nyilvánvalóan védett technológia révén, s a gyártás technológiáját, az öntést kihasználva gyakorlatilag végtelen számú formát, színt és felületet tudnak létrehozni. A formálásban már a fantáziáé és a játéké a főszerep, a burkolólapok mintázata például a leggagyibb műanyag tapéta mintáját nemesíti selyemfényű felületté, de láttunk betonból öntött „műbőr” kispárnát is. Az anyag tulajdonságait a funkció megválasztásakor is figyelembe veszik: a beton hangfal rezgést csillapít, a beton radiátorburkolat hősugárzó tulajdonsága révén gyakorlatilag kályhaként funkcionál, üldögélni lehet rajta – már persze ha valaki meg tudja fizetni. Mert valljuk be, nem a panellakásokban lakik az IVANKA célközönsége. Ezzel nem is lenne baj, van Magyarországon fizetőképes kereslet az egyedi belsőépítészetre, de egyelőre nem a beton a sláger. Feltehetőleg az egyéb művészeti ágak képviselői is annak reményében nyitották meg műhelyeiket egy hétre a közönség előtt, hogy a közízlést és a színvonalat közelítsék egymáshoz.

A Design Hét helyszínein

Az IVANKA külföldön sikeres, ők eleve világpiaci megmérettetésre alkalmas termékekben gondolkodtak. Cégük organikusan fejlődik, az első tárgyak még örömből születtek, majd ezek sikeréből inspirációt merítve, részben az intuícióikra, részben pontos stratégiára építve válik a Studio a nemzetközi porondon egyre elismertebbé. Az Afterlifestyle program nyitás a közönség és egyben a spirituális tartalmat hordozó tárgyak felé amellett, hogy tagadhatatlanul ügyes üzleti fogás. Olyan területet céloz meg, ahol végképp katasztrofális a formakultúra helyzete, pedig gyönyörű előképek vannak: tessék a Kozma utcai temetőnek a századforduló építészei által tervezett, stilizált, mégis emberi hangon megszólaló köveit összevetni a Farkasrétet ellepő kőfaragók kínálatával!

Az IVANKA Seeyou elnevezésű síremléke organikus és ősi formákat idéz: szarkofág, amelyben egy emberi test kereszt alakú lenyomatot hagyott.  A mélyedésben összegyűlhet az élet hordaléka: levelek, víz, por – rózsafa ugyan nem nőhet ki belőle, ez a kő lezár, bezár, kizár, csak a felületével kommunikál az evilági léttel. Nincs organikus fejlődés, nincs átjárhatóság a két világ közt – ez némileg elszomorító, de kifejezi a 21. század ijesztő dilemmáját: egyszer élünk, nemdebár?

Fotó: Maurer-Klimes Ákos, Batár Zsolt, Ivánka Katalin (Forrás: seeyouproject.wordpress.com)

Babits még így fogalmazott: „Miért nő a fű, hogyha majd leszárad? / Miért szárad le, hogyha újra nő?” Én, a magam részéről inkább ehhez tartanám magam, de a kérdéseket mindenkinek magának kell feltenni. A Seeyou nem csak alkalmat ad erre, provokál is. Három helyszínen: a Bazilika előtt, a Gödör teraszán és az Iparművészeti Múzeum előtt felállítottak egyet-egyet, megállítandó a Design Hét forgatagát a címben idézett mottó szerint. Morbidnak tűnő, mégis mélyen humánus gesztus.

Az alkotók várják a gesztus és a tárgy nyomán felötlő képeket, képzeteket. Az akció részleteiről bővebben itt tájékozódhatnak. És hogy hogyan kerül maci a sírkőre? Ezt az izgalmas kalandot ígérő böngészést a kedves olvasóra bízzuk. Ne feledjék, a design – akárcsak az élet –, játék! Akár egyszer éljük, akár számtalanszor.

A kiállítás a Bazilika előtt november 4-ig, az Iparművészeti Múzeum előtt november 22-ig tekinthető meg.

A Seeyou síremlék a Magyar Formatervezési Díj 2009 különdíjas tervezése.