Az előadás Bartók Bélára épülő első része táncszínházat idézett, a második része a magyarok lakta falvak világát, a népszokásokat: a lakodalmakat és az ünnepeket. Nagyobb szerepe volt a Kodálynak ajánlott második részben a népviseleteknek és az éneknek is.

Jelenet az előadásból

Megállapíthattuk, hogy két úton indulhat el, aki Bartókot és Kodályt egyaránt táncszínpadra akarja vinni, vagyis arra törekszik, hogy néptáncos garnitúrájának a nagy magyar szerzők műveire koreográfiát készítsen: lemondhat a népviseletekről, arról, hogy kifejezetten népi elemeket emeljen be a koreográfiába, és egész produkcióját a kortárs balettekhez mérhetővé teszi, vagy ragaszkodik a hagyományos táncokhoz, a népi elemekhez és azokból építi fel táncművét. Zsuráfszky Zoltán ékesen bizonyította, hogy mindkét út járható.

A precízen formált és nagyon begyakorolt, hatásos tánckompozíciók mindkét felvonásban jogos sikert arattak, pedig látszólag alig volt közük egymáshoz: akárha egy másik csoport táncolta volna a Bartóknak szentelt részt, amiben kevés szerepe volt a tradicionális táncoknak, és a Kodálynak szenteltet, amely olyan volt, mint egy duhajkodásba csapó falusi lagzi, abból az időből, amikor még a megidézett szerzők maguk is gyűjtőkörutakon jártak. A Bartók Zenéje ihlette táncjáték – mely egy táncszínházi próbát mesélt el –, és a Kodály Páva-variációira megálmodott is, roppant rafinált volt: színekben, érzelmekben nagyon gazdag, változatos.

Az est Árendás Péter eleven és tüzes muzsikálásával indult. Falusi ünneplőben – fekete nadrágban, keményített fehér ingben, fekete mellényben – vonultak be a férfiak, hogy eltáncolják, mind a nyolcan, szólóikat. Árendás bonchidai és kalotaszegi dalokat játszott együttesével. Különösen a harmadik táncos ropta magát nem kímélve (az ő hangját amúgy a második rész elején is ki lehetett hallani), eszembe is jutott róla, mit írt Sárosi Bálint a magyar népzenéről: „a tánczenének nem elsődleges feladta, hogy szép legyen. Fontos viszont, hogy magával ragadjon”.

A táncosok pihenőidejében a függöny előtt Árendás húzta a bandájával. A széki motívumok határozták meg ezt a Bartókhoz átvezető részt: a moll-akkordokra rendre dúr-hármashangzatokat játszott a zenekar, előfordultak oktáv- és kvintpárhuzamok. A kontrás csak első fekvésben játszott, a hegedűs-klarinétos bandában a bőgős mindig figyelmesen és pontosan „dörgölt”, nem maradt le Árendás mögött a többi vonós sem. Gyönyörűen cifrázták.

Bartóknak a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művére komponált táncjáték – a zene ez esetben már felvételről volt hallható – négy tétele a következő volt (igazodva a Bartók-mű beosztásához): Ezüstfolyó, Próba, Délután, Bemutató. Az első tétel elején a táncosok lenge, áttetsző ezüstös vásznak alatt húzták meg magukat: a kibomló zenére ébredeztek, éledtek fel. Hogy aztán a fúgatémára már a vászonba belecsavarodott, botladozó lények legyenek: megannyi báb.

A képek forrása: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál

A Próba megragadó volt: a táncosok, mintha csak az utcán jönnének-mennének, kerülgették egymást, olykor élesen kitérve a másik útjából, majd egyre jobban egymásba bonyolódtak. Végül, szinte észrevétlenül, mintha mindez véletlen lenne, vagyis már nem tudnák tovább a másikat megkerülni, kettősöket alkottak, és eltáncoltak egy szenvtelen, városi szerelmet. A férfiak e részben színes pólót viseltek, a nők ehhez illő színes szoknyákban voltak, s csak a harmadik részre cserélték a pólókat fehér ingre. Hogy aztán a negyedik részre – a Bemutatóra – már mindenki igazi, mellényes néptáncos legyen.

A Kodálynak szentelt rész elején a zenekar hegedűs-cimbalmos bandává vált, a klarinétos hangszerét furulyára, majd dudára cserélte, hogy ezeken adja elő az alapdallamot, a Páva-variációk híres dalát. A csujogatással és vásári zűrzavarral induló rész elején elragadta a zene a táncolókat: már népviseletben – a hölgyek rakott szoknyában – pörögtek, mintha a Bartók-rész álomittas hernyóiból kikelt pillangók lennének. A Páva-variációkra komponált táncban is ez a felszabadult hangulat uralkodott: ez is a magyarázat arra, hogy a kifejezetten szép perceket hozó első résznél a kevésbé leleményes, ám igen attraktív rész végül sikeresebb lett.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.