A sorozat – mely a Budapesti Negyed 2008. téli (62.) számának majdnem négyszáz oldalát tölti meg (egy 1936-os cikkel is kiegészülve) – eddig sem volt ismeretlen az irodalomtörténészek, bibliográfusok előtt. Mivel azonban az újságíró Kosztolányi legfőbb fórumának számító Pesti Hírlapban csak -i., -y. vagy -i- aláírás jelölte őket (vagy éppenséggel szignálás nélkül jelentek meg), az író alkotásainak eddigi legteljesebb kiadásaiért oly sokat fáradozó, s a jelen vállalkozáshoz is indítást, segítséget nyújtó Réz Pál tartózkodott megjelentetésüktől. A teljes biztonságú szerző- és szövegazonosítás természetesen továbbra is várat magára, a történész, irodalomtörténész, író Zeke Gyula azonban (maga is a főváros szerelmese, amolyan „Budapest vőlegénye”) különféle (elsősorban stílus-) jegyek alapján joggal következtetett az egykezűség tényére, Kosztolányi szerzőségére. Több forrás (köztük Kosztolányi feleségének, Harmos Ilonának memoárírói tanúságtétele) erősíti meg a körültekintően érvelő bevezető tanulmányban kifejtett álláspontját. Nem hallgatja el: akadhatnak cikkek, amelyek mégsem e nagy életmű részei. S persze nem hagyható figyelmen kívül, hogy az újságközlemény (különösen a teljes névvel el nem látott írás) a redakciók gyakorlatában mindig ki volt téve a szerkesztői, ügyeletes munkatársi beleírás és a rövidítés szabadságának. Lehetett akármilyen nagy név, a Pesti Hírlap adu ásza Kosztolányi, az ő szövegei sem élveztek védelmet.
Az önmagát immár körvonalazó kritikai kiadás feladata lesz a kérdések tisztázása. A március 30-án a Tranzit Kávéházban tartott lapbemutatón Szegedy-Maszák Mihály akadémikus a legilletékesebbként szólt arról: alighanem a majdani sorozat egyik kései kötetében, meglehet, a bizonytalan hitelű textusok között lesz a helye (de minden bizonnyal helye lesz) ennek a nagyszabású, élvezetes ciklusnak, mely az alkotó életének szinte egészét Budapesten leélő Kosztolányi profán himnusza némi idegenkedés után megszeretett városához. A filológiai munkát nem lehet egyhamar elvégezni (Szegedy-Maszák a rá jellemző malíciával dédunokáinak nemzedékét jelölte meg beteljesítőként). A folyóirat-bemutató beszélgetésen sem Gerő András, a lap főszerkesztője, sem Mészáros Sándor irodalomtörténész, moderátor, sem a Móricz Zsigmond-életmű fiatal tudósa, Szilágyi Zsófia, sem az érdekes-eredményes búvárlásairól ismert ifjú szegedi literátor, Balogh Tamás nem vonta kétségbe Zeke érdemét és igazát. Balogh számolta össze Kosztolányinak a cikkekből kiolvasható járműhasználatát, ő nevezte meg a Pesti utca-sorozat egyik legfőbb tárgyaként a szerelmesek csókolózási szokásainak írói ellesését, s ő számolt be arról: a szerzőség mellett szólhat, ha e „névtelen” cikkeket időrendben a névvel jegyzettek közé illesztve, a rokon formabélyegeket keresve tekintjük át.
Ez az elsajátítási mód nem is követel különösebb fáradozást, ugyanis Zeke Gyula a Budapesti Negyed 2008. őszi (61.) számában a fentebbi (Kosztolányi Dezső: Pesti utca kötetcímet viselő) összeállítás párdarabjaként az író, költő már eddig is ismert fővárosi tárgyú írásait szervezte rendbe. A Kosztolányi Dezső Pesten és Budán című tematikus lapszám a Kávéház és más vendégterek, az Alakok, Utcaképek, Pesti nyelv, Városi lélek és Budapest felett az ég fejezeteket tartalmazza. Ez az őszi lapszám is bőven szerezhet meglepetést még a ma oly nagyszámú „Kosztolányi-hívőknek” is. Mindkét folyóiratszám anyagát kitűnő, unikális fényképfelvételek (s velük jól válogatott mottó-idézetek) kísérik.
Mint ismeretes, Az ember tragédiájában nagy históriai fejlemények történnek „egy i miatt”, a homousion és a homoiusion hittétele felett ádázul vitázva. A Kosztolányi-szövegtest nem is olyan hirtelen végbement, mégis váratlan, jelentős és örömteli gyarapodása hosszas szakmai disputák elindítója lehet. Késhegyre menő konfrontációké is, hiszen létezik „filológiai késhegy” is. (Szegedy-Maszák Mihály máris mondott példát, hol idegen egy textushely Kosztolányi kényes magyar nyelvhasználatától.) A Budapesti Negyed olvasója egyelőre nyilván nem a várható akadémiai, egyetemi, intézeti viták lázában ég. Egyszerűen belefeledkezik a kettős lapszámba. Ha az őszi Negyedre szavaz, a súlyosabb írások – nagy versek, epikai anyagok – kedvéért teszi; ha a téli Negyed köti le inkább figyelmét, abban az újdonságé a főszerep.
Vö. Ughy Szabina: Kosztolányi porhanyós hullája
Jánossy Lajos: Hangosfilmkockák Budapestről / Interjú Zeke Gyulával
– köves -: Budapesti Negyed 61-62. szám