A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház a 10. Színházi Olimpián belül két fesztivált is szervezett az évad végén. A színház évek óta tagja a PlayOn! nevű nemzetközi projektnek, amelynek célja, hogy a színházi történetmesélés formáinak lehetőségeit feszegesse a technikai újdonságok beemelésével. Ezen együttműködés keretében jött létre az utóbbi évek több ifjúsági korosztálynak szóló bemutatója, mint például a Watergate: Az időkripták rejtélye, Az ember tragédiája, illetve az Áruló. A 10. Színházi Olimpián belül a Kolibri Színház lehetőséget kapott, hogy szemlét tartson a projektben résztvevő színházak előadásaiból, így mutatva meg egymásnak (és a magyar közönségnek) a technológiai innováció beemelésének eredményeit.

A jövő

Habár a nemzetközi projekt célkitűzései összetartják a PlayOn! fesztivál programját, a többnyire fiataloknak szóló előadások mégis egymástól merőben eltérő módon szólítják meg a nézőket. A német Kinder- und Jugendtheater Dortmund A jövő című előadásának elején a közönség minden tagja fejhallgatót kap. Ettől kezdve minden zenét, illetve a szereplők effektelt beszédét ezen keresztül hallani, az előadás nem is nyújt teljes élményt a fejhallgató viselése nélkül. A fiatal (korosztályi besorolás: 16+) célközönséghez képest nehéz gondolatmenetekkel tűzdelt előadás végére még mindig nem lehettünk teljesen biztosak abban, hogy a fejhallgatók használata inkluzívabb élményt nyújtott, mintha hagyományos eszközökkel dolgoztak volna.

A kérdést leginkább az olasz Elsinor Centro Di Produzione Teatrale Frankenstein című előadása dönti el. A nézők itt is fejhallgatót kapnak, de már az első jelenet biztosít bennünket arról, hogy az előadás valóban él az eszköz nyújtotta lehetőségekkel. Amikor a főszereplő (Maria Laura Palmeri) egy torzó fülébe kezd beszélni olyan, mintha valaki velünk nézőkkel tenné ugyanezt. Az előadás ezentúl még számos ponton használja ki a technika nyújtotta lehetőségeket, de kiegészül vetítéssel és egyéb effektekkel is. Az előadás formanyelve tehát jobban összhangban van a segítségül hívott technikai megoldásokkal, és így a mondanivaló is emészthetőbb a közönség számára.

Nomádok

A portugál Teatro O Bando Nomádok című előadása többféleképpen reagál a projekt elvárásaira. A nyelvi nehézségek ellenére is ügyesen vonja be a nézőt a történetbe, de meghagyja őt szemlélődő szerepben. A változatos díszletek és a nézőket körülvevő vetítések mellett a Black Mirror epizódot idéző robot megjelenése a legkülönösebb.

A fesztivál leginnovatívabb előadása azonban kétségkívül az Egyesült Királyságból érkezett Pilot Theatre Monolitok című virtuális valóságot használó utazása. A tizenkét perces VR élmény monológokon keresztül mesél ember és környezet kapcsolatáról. Az „előadás” rövidsége láthatóan nem a kreatív energia hiányának, hanem az edzetlen szervezet virtuális valóságra érzékenységének az eredménye. Az élmény még ennyire rövid idő alatt is izgalmassá és maradandóvá képes válni.

Áruló

A PlayOn! együttműködés keretében a Kolibri Színházban létrejött Áruló című előadás a legtöbb színészt és a legtöbb hagyományos értelemben vett színházi részt tartalmazó produkció a fesztiválon. Vidovszky György rendezése a nézők elé rögzített okostelefonokat a színházi történet befolyásolójaként használja. A nézők a történet folytatásáról döntve szavaznak a képernyőn, vagy tudnak meg plusz információkat a karakterekről. A koncepció erőssége, mint kiderült, nemzetközi szinten is, hogy nem csupán az okostelefonok használatával, de történetével és nyelvhasználatával (Esther Richardson és Cecilie Lundsholt Traitor című eredeti műve alapján a szöveget Eck Attila és Vidovszky György írta) is bevonja a diákközönséget. A technikai lehetőségeket inkább az erős színházi hatás megtámogatására, az interakció létrehozására használja, de nem viteti el velük a hátán az előadást.

Nem meglepő, de hiánypótló vállalás a Kolibri Színháztól a SENSES Nemzetközi Fesztivál megszervezése, amely mottójában – „Színház a legkisebbeknek” – mutatja különleges célcsoportját. A fesztivál szervezői abból a tételből indulnak ki, hogy a 0-6 éves korosztály az egyik legőszintébb közönség. Az alapvetően érzékszervi észlelésre alapuló előadások legalább olyan eltérő módon közelítenek a gyermekekhez, mint a PlayOn! produkciói.

Do-re-mi-ka-do

A holland de Stilte Do-re-mi-ka-do című előadásában két, Ellen Knops és Jenia Kasatkina által megformált karakter örömjátékát figyelhetjük meg. A mozgásszínház és a zene eszközeit ötvözve, színes fényekkel és formákkal kiegészülve igyekeznek (látható sikerrel) megragadni a kétéves kor feletti közönséget. Habár a zajok és a kortárs táncot idéző mozdulatok olykor félelmetesnek hatnak, a gyerekek hamar eljutnak odáig, hogy a szereplőkkel együtt játsszanak a térben.

A játékra hívás ugyanis alapvető eszköze a SENSES által meghívott előadásoknak. A dán Itt vagy című előadás rövid történet után invitálja játékra a nézőket, a svéd Káprázatos labirintus azonban egy nagy játszótérként működik. Az Eötvös10 színháztermében felállított díszlet mindenfelé lógó, tapogatható anyagdarabokból áll. Ebben a különleges labirintusban mozognak szabadon a táncosok: Jimmie Larson, Noah Hellwig és Dalija Acin Thelander. Ha nem is táncra, de szabad mozgásra és játékra hívják a csecsemő korosztályt (6-24 hónaposok), mindenfajta szabályrendszer meghatározása nélkül.

Botanika. A fotók forrása: Kolibri Színház

A szabad játéktér létrehozásának koncepcióját vette alapul a Belgiumból érkezett Botanika is. Rövid köszöntés után a zenészek (Adil Benshain, Sam Faes, Christophe Pochet, Griet Vanderpoorten, Nicolas Ankoudinoff, Dries de Maeyer) egy alagúton keresztül bekísérik a gyermekeket és szüleiket a térbe. Az Eötvös10 színházterme egy varázslatos, felfedezésre váró kertté alakul, amelyben a gyerekek szabadon mozoghatnak és játszhatnak, interakcióba lépve az előadás szereplőivel vagy egymással. A kert 65 percig áll nyitva, ami alatt dramatikusan felépített zene és mozgás folyik végig, de ennek kimunkáltságát igazán csak a felnőtt korosztály figyelheti meg. A 0-2 éves kor közötti célközönségnek pedig megmarad a számos felfedezni való eszköz és játék.

A két fesztivál már célközönségében is eltér egymástól, de a szervező színházon kívül az innovációra törekvő szemlélet is összefogja őket. A PlayOn! előadásai a nemzetközi együttműködés, a SENSES pedig a speciális nézői elvárások miatt használ meglepő és szokatlan technikai, dramaturgiai megoldásokat. Bármilyen motivációból is táplálkoznak az előadások, az ezekhez hasonló fesztiválok kiváló inspirációs lehetőséget kínálhatnak a magyar szakemberek számára.