Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
babszinhaz krabat kicsi revizor
magveto krasznahorkai 20240117

„TOT PÁL ATYAMESTER URAM IDEJÉBE”

Hódmezővásárhelyi céhemlékek, Tornyai János Múzeum
2008. jan. 9.
Nincs abban semmi különös, ha az emberek nem tapossák egymás sarkát egy céhládákat bemutató kiállításon. Mert a muzeológia alapvetően nem látványszakma, csupán a múzsák szürke kis szolgálólánya. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Az ácsok céhládája. Forrás: Tornyai Múzeum
Az ácsok céhládája. Forrás: Tornyai Múzeum

Jó múzeumi kiállítás akkor születik, amikor a muzeológusok a nagyközönség számára is „fogyaszthatóan” teszik láthatóvá addigi kutatómunkájuk (gyűjtéseik és/vagy a gyűjteménygondozás) összképét. Ez történt a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban, ahol a város régi céhemlékeit sorakoztatta fel Nagy Vera néprajzkutató. A március végéig nyitva tartó kiállítás apropóját a hosszú évek óta tartó restaurálási folyamat (remélhetően csak időszakos) befejezése adta.

A céhek léte és működése legfeljebb halvány iskolai emlékeket ébreszt legtöbbünkben, s ma már azzal is tévés vetélkedőt lehet nyerni, ha valaki netán tudja, mivel foglalkoztak a takácsok vagy a bognárok. Pedig a török uralom után elterjedő céhrendszer alkotta a korabeli iparos élet tengelyét egészen a XIX. század utolsó harmadáig. A gazdag múlt legreprezentatívabb tárgyi emlékei a céhládák, amelyek egyben a céh szimbólumai is voltak. A céhládákat igen nagy becsben tartották, fontosságukat jól érzékelteti, hogy a vásárhelyi szabók 1905-ben, rézveretes ládájuk századik születésnapja alkalmából még „házias estélyt” is adtak. (Pedig céhüket, a többivel együtt, egy 1872-es törvény értelmében felszámolták.)

A kalaposok céhládája. Forrás: Tornyai Múzeum
A kalaposok céhládája. Forrás: Tornyai Múzeum

A céhes korszak megszűnése után az ipartestületek őrizték tovább e tárgyakat, végül innen vándoroltak a múzeumba – valamikor a hetvenes években – rejtett kincseikkel egyetemben: pecséttel, okmányokkal, céhkancsókkal és behívó táblákkal. Ez utóbbiaknak van a legérdekesebb múltjuk, ugyanis a korabeli kommunikáció leghatékonyabb eszközét tisztelhetjük bennük. Hihetetlenül hangzik, de a behívó táblák jelentették akkoriban a kör-emailt, ugyanis a táblákhoz erősített irattartóban küldték szét a gyűlésre hívó üzeneteket, a gyorsaság érdekében gyakran egyszerre több irányba.

Hiába ápolták és óvták a céhládákat, a költöztetések és a múló idő miatt állapotuk egyre romlott. Több darab szétesett, amelyik nem, az is romos állapotban roskadozott a kilencvenes évek végére, a restaurálás elkerülhetetlenné vált. Funk Péter esztergomi bútorrestaurátort bízták meg a helyreállítási munkálatokkal, aki 1999-től évente két-három láda felújítását tudta elvégezni a múzeum által folyamatosan megpályázott, de évről évre szerényebb támogatásból. További három láda jobb sorsra vár, de mivel a rendbe hozott, tizenkét darabos kollekció is – a hozzá tartozó dokumentum-anyaggal – páratlanul gazdag egységet alkot, mostanra megérett a helyzet a kiállításban való összefoglalásra.

A csizmadiák céhládája. Forrás: Tornyai Múzeum
A csizmadiák céhládája. Forrás: Tornyai Múzeum

 

A míves, intarziás, fémveretes remekeket és az egyszerűbb, festett, parasztládákhoz hasonló bútorokat változatos tárgyi emlékek és dokumentumok sora egészíti ki, a céhes életforma szinte minden jelentős és apró mozzanatára utalva. Az ácsifjúság ládájának belsejét például ibolyakék és vörös tintapacák borítják, sejtetve, hogy használói elég nehezen birkózhattak meg a deák-feladatokkal. Bagi Károly bognármester filigrán hintó-tervrajzai meg azt sugallják, hogy portékája kelendőbb lehetett a nagyvárosok előkelőségei, mint az alföldi mezőváros lakói között. A kalapos céh árlistáját böngészve a korabeli fejfedők divatjába nyerhetünk bepillantást, s azon is eltöprengünk: vajon hányan engedhették meg maguknak akkoriban a „leg fainabb nyúlszőrből elkészült három szögletű sellyem kalapot"?

A céhek megszűnésével azonban új világ kezdődött, amiben nem csak az „atyamester” kifejezés szívódott fel teljesen, de a közös tárgyak becsülete is odaveszett. Mint például az a szokás, amikor „bejárás”, azaz gyűlés alkalmával a legények a nyitott céhláda mellett elmondhatták bánatukat. Mert egy kései leszármazott most például elpanaszolhatná a maradék három láda méltatlan sorsát.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek