Betöltötte tizedik születésnapját az Elek Dóra vezette Baltazár Színház, az egyetlen, értelmi sérült színészekből álló, hivatásos hazai társulat. Az évfordulót a Tavaszi Fesztiválon debütáló Kőválasszal ünneplik. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Tháliában Kamilla-Karamella bohócmama Alíz néni jótanácsaival és finom sütivel tömi a kiskorú nézőket. A szereposztás mindig más, hiszen a bátor gyerekek az első sorba ülhetnek, hátha közülük kerül ki az aznapi kiválasztott, régi kis Ida vagy régi kis Ferenc. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Az őrületnek is megvan ám a rendszere, legalábbis Ginette Laurin 1992-es koreográfiájában biztosan. A Fehér szoba szürreális kísértetkastélyában suttogások és sikolyok visszhangoznak, karaktercipők kopognak, balettcipők suhannak. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Virág Melinda első koreográfiája – az Altera Pars című kettős Téri Gáspárral – olykor mintha két, párhuzamosan futó szóló lenne. Eredeti testmonológok tétova találkozási pontokkal: egy kezdő koreográfus szelíden gunyoros, sajátos természetrajza a szerelemről. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Philadanco igazi, amerikai típusú nézőnevelést folytat: amikor az első koreográfia végén felvételről felcsendül a tapsvihar – pontosan, mint egy sitcomban –, és egy virtuális, őrjöngő tömeggel tapsolunk együtt, hamisnak tűnik az egész. A végére azért belerázódunk, a közönség tanulékonyan produkálja a hangos ovációt, az együttes ráadásként rutinosan ismétli az utolsó koreográfia végét. Attrakció-ó-ó. Soha rosszabbat. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A több évtizeden keresztül zajló, karitatív hollandiai-belgiumi gyereknyaraltatásoknak állít emléket a Gyermekvonatok című kiállítás. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Dániában született, de a brüsszeli P.A.R.T.S.-ban végzett koreográfusnő, Mette Ingvartsen ízekre szedi a testet. Összekeveri a nemeket, az életkorokat, a testrészeket, sőt az antropomorf figurákból olykor hatlábú-hatkezű amorf lényt varázsol. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Két előadás érkezett a Holland-flamand gyereknapra, a Danstheater Dee szerény one woman showja, és D’Irque & Fien virtuóz cirkuszi játéka. A hézagokat a hazai Apró Színház animátor-csapat tölti ki tarkán és változatosan. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.
Szabó Réka új bemutatóján dugig tömve a Trafó: igen nagy szó, hogy a Tünet Együttes ugyanúgy behozta a maga közönségét, ahogy például a Krétakör szokta. Csak tán az álmaik túl szelídek. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A debreceni MODEM Leonardo kiállításán debütáló Deus tardatról elmondható, hogy igazán elegánsan ível a „le kell menni kutyába”-állapottól az éteri magaslatokig, elszántan keresgélve ezen a széles skálán az emberi lények helyét. Az Alternatív Thália Projekten vendégeskedő előadást Ágens írta és rendezte, és egy kivételes zenei kaméleon, Philipp György viszi a hátán. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Ladjánszki Márta a Kéretlen kérőim testre tapadó, virágmintás kezeslábas-jelmezében, ciklámen színű zokniban és piros magas sarkúban némi életet lehel ugyan az idei, kissé rezignált Inspirációba, de az azért mégiscsak túlzás, hogy a konferanszié lejátssza a fellépőket. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Nincs kegyelem becsületes, fontos munka, olyan, amiért érdemes csinálni ezt a szakmát. Ragályi Elemér filmje megtörtént eseményen alapul. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Zene-Bona, Szana-Szét hosszú utat jár be a csúfolódóktól a mai gyerekversekig, a néptánctól a stilizált vonatozásig, a gyerekszerelmektől az álbajuszig. Nyüzsgő, virgonc és huncut előadás, amely elárulja, hogy alkotóiba bőven szorult humorérzék. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Intim és szeretetteli bemutató Ladjánszki Mártáé, multifunkciós szereplőkkel, zenélő táncosokkal és táncoló zenészekkel. A Kéretlen kérőim a bizalomról szól, szelíd, de meglepően elszánt módon. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Csirkefej, gázálarc, kényszerzubbony, piros festék: az Apokalipszis kelléktára Frenák-módra. Az Apokalipszis-Frisson lenyűgöző, kegyetlen előadás, erős és emlékezetes. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.