A Múzeumok Éjszakáján nem csak komor kísértetek járták be a Holokauszt Emlékközpontot és a Kegyeleti Múzeumot: az előbbiben az el- és továbbgondolkodás szelleme uralkodott, az utóbbi programjai pedig felrázták a látogatókat a gyászos hangulatból. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Az idei Könyvhéten megrendezett Könyvek Éjszakáján a kiadók kedélyes vendéglátókként fogadták vásárlóikat: a Vörösmarty tér standjai mintha derűs és fesztelen író-olvasó találkozókat tartó kiskocsmák paradicsomává változtak volna. RÁDAI ANDREA BESZÁMOLÓJA.
A Worldwideheroshow a nézői interaktivitás önfeledt ünneplése: már ici-pici bátorságért és tétova szereplés-kísérletért is kényeztetés és nagyon is jól eső reflektorfény jár. A Space Színház előadásában a néző a főszereplő és őérte van minden. RÁDAI ANDREA BESZÁMOLÓJA.
A Maria-Magdalenában az öntörvényű és megalomániás rendező, Wayn Traub önmaga mikrokozmoszát emeli nagyszabású előadássá; hatalmas, megfejtendő, de legalábbis felfedezendő labirintussá, melyben Vergiliusként és Minótauruszként őgyeleg: utat mutat és elrettent. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Bérczes László a Szabadkai Népszínházban rendezte meg Háy János Gézagyerek című darabját. A falu és a világ reménytelenségét, körkörös önmagába zártságát tükröző díszletbe épített előadásban harapni lehet a lét értelmetlenségéből áradó levegőt. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Történelmi panoptikum viaszszobraiba oltott esetlen rajzfilmfigurák elevenednek meg a Pinceszínház előadásában: a félelmetesen igazságos Mátyás király és a félelmetesen kegyetlen Drakula gróf hírnevéhez méltón, majd egyre méltatlanabbul viselkedik. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Hőerőmű, roncsautó, elhagyott sportpálya, konténer: nem-harmónia, nem-táj, nem-képeslap. Kudász Gábor Ariont a csúf enyészet, a bomlás, az urbánus lét árnyoldala érdekli, fotóin mégis mintha harmonikusan csengene össze a természetes és a civilizáció martalékául esett táj. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Budapest egyik legeldugottabb, gyártelepeken túl és kertes házak között megbújó színházában, a rákosligeti Gózon Gyula Kamaraszínházban a kortárs színjátszás felé kacsintó, de a konzervatívabb közönség igényeit is kielégítő, figyelemre méltó produkció született. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Kétlem, hogy létezne olyan igény, mely a blogok színpadra állítását a színház modern technikával való lépéstartásaként üdvözölné. Az Örkény blogvadászat című előadása sem terjeszti ki a színház határait „az internet határtalan, virtuális világa” felé. De attól még jó. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Szabó Simon első egészestés játékfilmje, a Papírrepülők a pillanatnyi jelen életérzését sugárzó, őszinte és ösztönös alkotás, azonban – darabokra szedve – inkább a kisjátékfilm kategóriájában állná meg a helyét. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Én, az áldozat című előadásában Simona Semenič saját élményeiről: ágybavizeléséről, genitális herpeszéről, epilepsziájáról, katéteréről mesél. Undorító betegségekről szóló vallomásában mégsincs semmi kínos exhibicionizmus. Őszintesége nem kínzó, hanem felszabadító. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Sokat markol a TÁP Színház legújabb megaprojektje, a Kurátorok. A hatalmas dzsembori helyszínéül szolgáló, ezúttal szűkösnek tűnő Tűzraktérban egymást tapossa rengeteg színházrajongó, jelentős és kevésbé jelentős író és rendező, és megszámlálhatatlan színész. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Bocsárdi László előadásában az ártatlan, tiszta szerelem, a kisebbik lány és a fiú – ha nem is győz végérvényesen, de – felülkerekedik az ártani akaró irigységen és gonoszságon. Ezt a csodát s a felnőtt közönséget magával ragadó mesét az előadás színpadi világa szavatolja. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Vancsó Zoltán és Nagy Zoltán a fotózás klasszikus irányzatát képviselik: csodálatos véletlenek komponálta képeken mutatják be idegen városok rejtett, örömteli és abszurd pillanatait. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Tim Carroll különös kísérlete során két társulat nemhogy mély vízbe, de feneketlen tóba ugrott fejest. A kérdés, mely nyilván az alkotókat is érdekelte: mi születik a teljes káoszból és felkészületlenségből, a színészek magukra hagyatottságából? A válasz: kabaré. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.