Alice Munro novellái könnyen felismerhetőek különleges hangulatukról. Derűs, fanyar, fájdalmas nosztalgia sugárzik belőlük, szövegei kimondva-kimondatlanul szinte mindig az elmúlás abszurditásáról és az idegenség variációiról szólnak. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.
Ha a Müpa Literárium sorozata az irodalmi rendezvények prémium kategóriája, akkor a május 11-én e sorozat keretében rendezett Nádas Péter-est többszörösen is kiemelkedő volt. POGRÁNYI PÉTER ÍRÁSA.
A hozzávalók adottak: gazdasági okokból kivándorló fiatal értelmiség mint kortünet, erre a jelenségre reflektáló slammerek és az elmúlt évszázadok magyar verseiből válogatott anyagot prezentáló színészek. Ebből próbált a Radnóti Színház kisütni valamit, ám azért, amit ezzel a műfajokon átívelő projekttel létrehoztak, hogy úgy mondjam, nem osztanak Michelin-csillagot. POGRÁNYI PÉTER ÍRÁSA.
A kortárs irodalomról szóló beszélgetések minden bizonnyal legnagyobb belmagasságú helyszínén, a Müpa Üvegtermében gyűltek össze Závada Pál olvasói, hogy egy maratoni hosszúságú irodalmi esten vegyenek részt a Literárium sorozat keretében. POGRÁNYI PÉTER ÍRÁSA.
Ha egy verseskötet azzal kecsegtet, hogy a nem-beszédet szólaltatja meg, kicselezve az illendőség és a megszokás korlátait, áttörve – hiszen ehhez nyilván át kell törnie – nyelvi vagy kulturális tabukat, voltaképpen nem vállal többet, mint bármelyik hiteles költői világ. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.
A Sebald-rajongóknak kötelező, az életművel most ismerkedők számára inkább másodlagos fontosságú, de mindenképpen jelentős kötetet adott ki az Európa. Tizenöt évvel az eredeti könyv megjelenése és tizenhárom évvel a szerző halála után magyarul is hozzáférhető esszékötete, amely a háború utáni felejtéspolitika egy szeletét igyekszik felfejteni. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.
“Én nem bírom fékezni magam, én hős akarok lenni / én nem bírom fékezni magam, nekem nem kell helyette semmi / Igazi hős, igazi hős, a kurva életbe egy igazi hős!” – nem volt olyan régen, amikor ezt kiabálta-énekelte Menyhárt Jenő a nyolcvanas évek undergroundjának depressziós mámorában. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.
Baj-e, ha egy nemzetközi hírű divattervező életrajzi regénye nem bizonyul kimagasló szépirodalmi alkotásnak? Természetesen nem. Ahogy legjobb íróinkat nem öltözködésük alapján ítéljük meg, divattervezőink hírnevét sem irodalmi munkásságuk öregbíti. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.
Lehet-e egy könyv egyszerre tragikus hangoltságú művelődéstörténeti csemege és katartikus olvasmányélményként az olvasó tudatába égő, remekül megírt történelmi regény? Péterfy Gergely megrázó és mélyen lehangoló új könyve egyértelmű választ ad erre a kérdésre. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.