Tíz évvel az okkal-joggal műfaji klasszikussá vált Mártírok (és a hervasztóan semmilyen, 2012-es A magas ember) után a francia extrémhorror-vonulat nagyágyúja, Pascal Laugier ismét előállt egy intelligens, igencsak megterhelő horrorfilmmel. Természetesen most is nőkkel a főszerepben. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Az öt évvel ezelőtti első részben Guillermo del Toro még hatékonyan üzente nekünk, hogy ő tulajdonképpen egy boldog kölyök, aki a kádban játszik a műanyag jaegerekkel és a kaijukkal. Azonban Steven S. DeKnight folytatásában a robotok és a szörnyek kitakarják a filmet. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Beatrix Potter 1902-ben indult könyvsorozata alapján számos feldolgozás készült (még egy balettfilm is!), ám egész estés hollywoodi mozi most először. Will Gluck rendezése pont annyira „modernizált”, hogy még elégségesen jópofa maradhasson. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Az 1974-es eredeti még ma is kiváló vitaindító, az új film csak egy bután brutális, brutálisan buta remake, amelyben egy ötlettelen horror-rendező igyekszik valamiféle alakítást kikönyörögni a csukott szájjal ásítozó Bruce Willisből. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Az izraeli Samuel Maoz hazájában politikai botrány kavart (és számos szakmai díjjal kitüntetett) filmje Velencében megkapta az Ezüst Oroszlánt, s csak épphogy lecsúszott az idei legjobb idegen nyelvű alkotások Oscar-ötöséről. Pedig ott lenne a helye. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Az eredeti, vagyis kifejezetten a filmszínháznak írt musical olyan ritka, mint amennyire biztosak lehetünk benne, hogy az éneklő Hugh Jackmannel a porondon nem túl nehéz valamiféle világszámot bemutatni. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Munro Leaf és Robert Lawson Amerikában kultikus népszerűségnek örvendő mesekönyvéből a Disney még az első megjelenést követően készített egy Oscar-díjat is nyert rövid rajzfilmet. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A Pixar mindig is utat mutatott bátorságban, de a mexikói halottak napjáról családi animációs filmet készíteni még így is meghökkentő vállalás. A legszebb az egészben persze az, hogy nem buktak bele. Sőt. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A Blumhouse cég újabb találékony horrorsikere tulajdonképpen egy jól előadott, szem(pilla)rebbenés nélkül lopkodós vicc, amelynek legnagyobb poénja, hogy lelke is van. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A film, amelyben Nagy Ervin színészhólyagot, Bezerédi Zoltán a színpadra vizelő igazgatót játszik, olyan rossz nem lehet. Vékes Csaba első mozifilmjének sok hibáját elfedik a színészek, de bátortalanságán így sem tudnak segíteni. Az nem rájuk tartozik. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Az első 4 rész után ott tettem le a pontot, hogy nem lenne baj, ha a 18 epizódot követően is folytatódna a Twin Peaks. Jelen állás szerint nem fog. De mindig itt lesz a fejünkben. KOVÁCS GELLÉRT SPOILERES KRITIKÁJA.
A színészként indult Taylor Sheridan lélektanilag és zsánerszerűen is izgalmas forgatókönyvei (Sicario – A bérgyilkos, A préri urai), írói Oscar-jelölése miatt is egyre nagyobb névnek számít, s második rendezésével – az első egy jelentéktelen horror, az Ampulla volt 6 évvel ezelőtt –, megmutatja azt is, ő hogyan képzeli el történeteit a vásznon. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A felszabadult marhaságokra mindig kapható főszereplőpáros és a Több mint testőrön poénkodó felvezető kampány elhitette, hogy talán kicsit az alapszint felett fogunk szórakozni. Ehhez képest leginkább arra fogunk emlékezni a filmből, hogy Samuel L. Jackson milyen sokszor mondja benne, hogy köcsög. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A Marvel stúdió és a Sony bakot tartott, hogy a Pókember ismét felugorhasson a háztetők fölé, s a látottak alapján nem lehet kérdés, hogy előbbiek határozták meg a repülés ívét. Hála az égnek! KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Egy ellenállhatatlan címszereplő makulátlan ragyogása – az első szuperhősfilmben, amit nő rendezett. Az új DC-éra legjobb produkciója ez, de azért van még hova fejlődni. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.