Vajon a traumatikus huszadik századi történetek – mint amilyen az erdélyi szászoké – elmesélésének tényleg az esztétizálás volna a leginkább megfelelő formája? BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Bazsányi Sándor
ANESZTÉZIÁS TRAUMATOLÓGIA
ETŰDÖK BÁRZONGORÁRA – ÉS ALDI-SZATYORRA Amikor én halott voltam (modern burleszk Ernst Lubitsch azonos című némafilmje alapján) / Stúdió K Színház
Az eredeti burleszkfilm műfaji egyszerűségéből egyenesen következik a „modern burleszknek” nevezett előadás egyszerűsége. És ez tényleg egyszerű örömökhöz vezet. Az egyszerűség elfogadásának öröméhez. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A LEKVÁRT MEGEDZIK A vadkacsa (Henrik Ibsen drámája és Simone Stone The Daughter című filmforgatókönyve alapján írta: Rusznyák Gábor) / Miskolci Nemzeti Színház
„A miskolci Játékszínben a norvég drámaíró Hjalmar Ekdalja (Fandl Ferenc hibátlan alakításában) már az előadás legelején átváltozik – ezúttal lajhárrá. És lekvárrá. Lajhár Lekvárrá.” BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
UNATKOZOM – KÉREM A FÜRDŐKÖPENYEM Dosztojevszkij: Ördögök / Miskolci Nemzeti Színház
Noha bőven van mondandója az Ördögöket megrendező Béres Attilának a mi saját világunkról, a fontosabbik kérdés mégiscsak az volna, hogy miként, miféle dramaturgiai redukció által válhatnának nyomatékossá a színpadon az ördögi eszméket – mindmáig ható érvényességgel – hordozó regényalakok. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
VESZTESÉG NÉLKÜL – NYERESÉG HÍJÁN Anders Thomas Jensen: Ádám almái / Miskolci Nemzeti Színház
Megítélésem szerint a társulat tagjai nem tettek egyebet, se többet, se kevesebbet, minthogy figyelmesen és szakszerűen lefordították a filmet a színház közösségi terének formanyelvére, jó érzékkel kiaknázva a fordításműveletben rejlő esélyeket, és nagyjából elkerülve a benne leselkedő veszélyeket. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A NEM-EGYÜTTMŰKÖDÉS ETIKÁJA Molière: Don Juan / Miskolci Nemzeti Színház
A miskolci Don Juan nagyszínpadra való teljesítmény: a lehető legjobb értelemben vett nagyérdemű lehető legszélesebb értelemben vett igényeit a lehető legkevesebb bántó engedménnyel szolgáló munka. BAZSÁNYI SÁNDOR ÍRÁSA.
LEVESBETÉT, OSTOR, KORSZERŰTLENSÉG Bán Zoltán András: Betűtészta. Esszék, kritikák, emlékezések. 2009–2018
Mára – ilyen és olyan, cifrábbnál is cifrább, itt most nem részletezendő okokból – Bán Zoltán András és az általa képviselt műveltségeszmény, irodalomképzet és ízlésvilág, sok más mindennel együtt: végérvényesen múlttá vált. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
HATTYÚKARIKATÚRA Parti Nagy Lajos: Létbüfé (őszológiai gyakorlatok)
Nem árul Parti Nagy Lajos zsákbamacskát a tekintetben, hogy mit kapunk Dumpf Endrétől. Elég csak kézbe venni a könyvet, és gyors pillantást vetni annak borítójára és hátoldalára. Egyfelől az összetett címalakzat metaforájára: Létbüfé. Másfelől az előkóstolóul tálalt négy sor rímpárjára: csöpp vér karzatnyi hang / a dal hatása / csalogányt boncolni nehéz / de hátha. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
IDEGEN ANYAG? Idegen anyag. „Szürrealizmus” a valóság vonzásában – Válogatás az Antal–Lusztig-gyűjteményből / Modem
A debreceni MODEM földszinti kiállítóterében az Idegen anyag főcím jegyében az Antal–Lusztig-gyűjteményből válogatott alkotások láttán éppenséggel az ötlik eszünkbe, hogy bizony nem mindig, nem minden esetben lehet eldönteni, hogy mi számít idegen anyagnak, és mi nem. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.