Noha az adventi műsor stilárisan nem volt teljesen homogén, az immár jó négy évtizede működő Los Andinos együttes (művészeti vezető: Tárnok Ákos) játéka és éneke gondoskodott az élvezetes és magas színvonalú program egységes alaphangjáról. A műsor három nagyobb egysége közül az első egy „slágerdarab”, Ariel Ramírez Kreol miséje (Misa Criolla) volt: a hazája őshonos népeinek tradicionális zenéjét kitartóan kutató argentin szerző világszerte nagy sikert aratott spanyol nyelvű miséje1965-ben, nem sokkal azután született, hogy a Vatikán engedélyezte a nemzeti nyelvű liturgiát. A darab különös vonzereje az Argentínában élő őslakosság egyes csoportjainak hagyományos zenéjéből származó, vérpezsdítő ritmusok felidézése a különböző misetételekben, a népi hangszerek üde hangzásvilágával fűszerezve. A darab magját hagyományos, négyszólamú, homofón kórusszövet alkotja; ezt az Új Liszt Ferenc Kamarakórus szólaltatta meg rendkívül csiszoltan és kulturáltan, Kocsis-Holper Zoltán vezényletével. A Los Andinos együttes tagjai gitáron, a charango nevű kisebb pengetős hangszeren, pánsípon, fuvolán, nagybőgőn, szisztrumon, hegedűn és a bombo nevű kétfenekű dobon játszottak; az együttest egy zongora egészítette ki.
A Misa Criolla két énekes szólistája a népzenész-népzenei énekes Kiss-Balbinat Ádám és az opera műfajában szocializálódott Szélpál Szilveszter volt. A felső szólam rusztikus-szenvedélyes kitörései persze a népi énekesnek álltak jobban, miközben Szélpál a maga szép és tartalmas hanganyagával, muzikalitásával érzékenyen alkalmazkodott a sajátos zenei környezethez. A két szólista eltérő háttere azonban már csak azért sem hatott zavaróan, mert voltaképp az egész kompozíciót a különböző világok találkozása élteti: a mise szövegét halljuk, de spanyol fordításban; a kórusszólamok a hagyományos „európai” összhangzattan szabályainak engedelmeskednek, de ritmikájuk hamisítatlanul dél-amerikai; a hangszeres kíséretet helyi, tradicionális hangszerek szolgáltatják, de zongorával kiegészítve. A legvonzóbb, legrokonszenvesebb vonás azonban mindezeknek a találkozásoknak a spontán természetessége. Kocsis-Holper Zoltán pedig jól érezte meg, illetve érzékeltette a mise különleges atmoszféráját, és tempóival, életteli gesztusaival igazán élvezetessé tette az előadást.
A koncert második harmadában a Los Andinos saját gyűjtéséből adott elő tradicionális karácsonyi dalokat és népszokások zenei anyagait a közép-ecuadori, magas fekvésű Chimborazo tartományból. A zenélés előtt Tárnok Ákos tartott érdekfeszítő bevezetőt a játszott zenék hátteréről (miközben a kivetítőn a magashegység tájai és nehéz életű lakóinak portréi jelentek meg szebbnél szebb fotókon). Az együttes valamelyest kibővült, több számban három gitár és három hegedű is szóhoz jutott, és egy hatalmas, postakürt módjára teljes körré formált havasi kürtöt is megszólaltattak. Most érzékelhettük csak igazán, hogy a tagok szinte mindegyike igazi virtuóz a maga hangszerén. Tárnok Ákos pedig énekesként is bemutatkozott, szuggesztíven tolmácsolva a hol spanyol, hol kecsua nyelvű szövegeket.
Los Andinos
A műsor harmadik része azután visszatalált a mise műfajához, de földrajzilag már kitartott Ecuador mellett. A Chimborazói mise (Misa del Chimborazo) első ránézésre nagyon hasonlít a jóval korábbi kreol miséhez, hiszen ebben is négyszólamú kórus énekel spanyol szöveget népi hangszerkísérettel, s itt is szerepel egy énekszólista. Ez a mű azonban sokkal inkább nevezhető kollektív alkotásnak, és az is alapvető különbség, hogy a szöveget nem a mise liturgikus szövege alkotja, hanem mai szerzőknek az egyes misetételekre írott parafrázisai.
A mű kiindulópontját egy chimborazói zenészcsaládból származó, szülőföldjének hagyományos, legfőképpen pedig a népi vallásossághoz kapcsolódó zenéjét szenvedélyesen gyűjtő és tanulmányozó tanárnak és kutatónak, Mario Godoy Aguirrénak az 1984-ben bemutatott egyszólamú misekompozíciója jelentette, amelyben megjelentek a tonada, az albazo, a danzante és a sanjuanito ritmusai. A misét később Julio Bueno komponálta újra négyszólamú kórusra, ám ennek a változatnak a bemutatójára csak most, A Magyar Zene Házában került sor, a Los Andinos és Tárnok Ákos által hozzátett hangszeres kísérettel (ezúttal zongora nélkül). Az énekszólót Szélpál Szilveszter adta elő.
Jóllehet a kórusszólamokban foglalt zenei anyag ezúttal kevésbé bizonyult izgalmasnak, a művészi élmény ezúttal sem maradt el. A Kocsis-Holper által vezényelt kórus, illetve Szélpál Szilveszter kitűnően énekelt, a Los Andinos tagjai ezúttal is elemükben voltak, de a legszebb és legváratlanabb élményt a szövegek jelentették, amelyeket dicséretes módon magyar fordításban is a közönség kezébe adtak. Ezek megindító bensőségességgel és költőiséggel, de minden mesterkéltség és olcsó hatáskeltés nélkül vallottak arról, hogy mit jelent ezeknek a természethez közel, de nehéz körülmények között élő embereknek a hit, a vallás. És talán a Chimborazói mise előadása alatt láttuk a legszebb fotókat is.
Helyszín: Magyar Zene Háza; időpont: 2023. december 17.