A cím John Corigliano amerikai zeneszerző nagysikerű és díjnyertes filmzenéjére utal, amelyet több ízben is adaptált hegedűre és zenekarra; az utolsó változat a 2003-as Hegedűverseny, amely ezúttal a darab lelkes propagátorának, az amerikai–finn Elina Vähälä hegedűművésznőnek a közreműködésével szólalt meg. Miután a filmzene még 1997-ben keletkezett (és első két adaptációja is 2000-ben), ezért a koncertprogramot a teljes 20. századot magába foglaló körképnek tekinthetjük.
 Elina Vähälä |
A zárószám ugyanis Dohnányi Ernő 1909-ben komponált, op. 19-es fisz-moll szvitje volt, míg a hangverseny élén Leonard Bernstein Candide című operettjének éppen a század közepén, 1956-ban komponált nyitánya állt. Ez a 20. századi válogatás persze nem volt reprezentatív: mint az ismertetőből tudható, Dohnányitól eredetileg a kései, Amerikában véglegesített II. szimfónia szerepelt a műsortervben, s ebben az esetben amerikai estről is beszélhettünk volna. Mindenesetre így is, úgy is a 20. századi zene „közönségbarát” vonulatának képviselői jutottak szóhoz.
A Bernstein-nyitány, tehát egy szellemes színpadi zene lendületes, magabiztos, mégis kifogástalanul csiszolt megszólaltatása után a hegedűverseny már az első pillanatól sem úgy hatott, mint valamilyen használati zene reciklálása. A négytételes darab tételrendje a szimfónia klasszikus elrendezését követi, a második helyen álló scherzóval, s a mű már terjedelménél fogva is ambiciózus. Igazolja szerzőjének azt a hírét, hogy hajlik a tonalitás, a közérthetőség igényének kielégítésére, de gazdag fantáziája nem egyszer csábítja őt újszerű, sőt avantgárd jellegű kompozíciós-szerkesztési megoldásokra.
A Hegedűverseny is határozottan igényes és fajsúlyos kompozíció, sok emlékezetes vagy eredeti pillanattal. Mindazonáltal nem annyira a zenei gondolatok, összefüggések, a formálás, vagyis a par excellence zenei szubsztancia ragadja meg benne a hallgatót, hanem inkább – hogy egy politikából kölcsönzött fordulatot használjak – a pillanat uralása, tehát elbűvölő, eredeti vagy éppen ijesztő színek, hangszerelési effektusok, képek hatásos és lebilincselő váltogatása. Corigliano már a darab kezdetén puha és világos, cselesztával éteribbé tett zenekari szövettel, álomszerű hangulattal lepi meg a hallgatót; hamarosan azonban éles ostorcsapás vet véget az idillnek. Az egész műnek van valamifajta kaleidoszkóp-jellege, bár egyszersmind valaminő nem konkretizált drámai folyamatot is sejtünk a háttérben. Mindezt Corigliano elsőrangú hangszerelési virtuozitása teszi élvezetessé. De a komponista a hegedűs számára is könnyedén ír hálás, hangszerszerű szólamot.
 Bogányi Tibor |
A produkciónak kétségkívül Elina Vähälä volt a főszereplője: egészen imponáló volt a hegedű hangjának tisztasága, a művésznő előadásának érzékenysége, ezer színe, no meg játékának lendülete, intenzitása. Két igen meggyőző kadenciát is hallottunk tőle, finom és intim párbeszéd-betétekkel, amelyeket a nagydobbal, a harsonával vagy éppen a zenekari ostorral folytatott, s amelyeknek feszültséggel teli pillanatai a zenekari művészeket is dicsérik.
A nehéz és kényes darab gondos, differenciált előadása, széles érzelmi skálájának érzékeltetése Bogányi Tibor és a zenekar odaadó munkájára utalt.
Dohnányi ugyancsak szimfóniaszerű, ugyancsak négytételes nagyzenekari szvitje finomabb színekkel és eszközökkel dolgozik, s talán nem tartozik szerzője legjelentékenyebb zenekari kompozíciói közé. Bogányi határozott irányítása, az áttört zenekari szövet perfekt megszólaltatása, az előadás életteli természete azonban kedvező, sokszor élvezetes képet adott a műről. Az első, variációs tétel hangszerelésének színessége, természetpoézise, az itt is második helyen álló scherzo harapósabb, straussos hangzásai jól érvényesültek – a nyitótételben pedig remekül mutatkozott be az első fuvolista is. A darabnak talán a legsikerültebb része az utolsó két tétel; közülük a Románc igen szerethető volt Bogányi túlzott érzelgősségnek időt nem hagyó, lendületes tempójával, karakterbeli változatosságának (humoros, balett- és valcer-utalások) erőteljes érzékeltetésével. A bizonyára legfrappánsabb és helyenként elkomolyodó zárótétel kifejező és átélt előadása pedig visszamenőleg is felértékelte a kompozíciót.
Helyszín: Kodály Központ, Pécs; időpont: 2022. január 29.