A kissé rendhagyó programot, főhajtásként a közelgő születésnap alkalmából, Bartók-kamaramű, a Kontrasztok nyitotta Klenyán Csaba, Keller András és Várjon Dénes előadásában. Ezt Grieg a-moll zongoraversenye követte, természetesen Keller vezényletével és Várjon szólójával, majd az első részt két esszenciális ráadás zárta le. A koncert második félidejében Beethoven 3., „Eroica” szimfóniáját adta elő a zenekar.
A Kontrasztokban, nemhiába íródott Benny Goodman „jutalomjátékaként”, Klenyán Csaba lenyűgöző játéka jelentette a meghatározó élményt a két nagyszerű kamarapartner és az előadók makulátlan összhangja mellett is. Emellett játékuk különleges jellemzője az volt, hogy a rendkívül homogén – akár azt is írhatnám: „vajpuha” – hangzás ellenére az előadás egyszerre volt nyugtalanító és harmonikus, vijjogóan disszonáns és romlatlan-idilli; emellett jól adta vissza a rögtönzésnek, az e-pillanatban-születésnek a népzenei és a jazz-ihletettség által egyaránt sugallt légkörét.
Grieg különlegesen ihletett órában fogant, gyönyörű zongoraversenyét talán még sohasem hallottam ehhez hasonlóan harmonikus, mégis megragadóan szenvedélyes előadásban. Keller András és zenekara ehhez az élményhez remek tempókkal és karakterekkel, lekerekített, meleg hangzással és a szólistával fenntartott érzékeny kapcsolattal járult hozzá. Amit azonban nem győztünk csodálni, az Várjon Dénes varázslatos játéka volt. Közelebbről az az egyensúly és – ha szabad így neveznem – univerzalitás, amellyel intellektualitás és szenvedély, gyengédség és kontrollált erő, extra- és introverzió maradéktalanul érvényesült és ritkán tapasztalható teljességben egyesült előadásában. Mindez azzal a magától értetődő természetességgel, sőt szerénységgel, amely annyira sajátja ennek a nagyszerű művésznek. A deklamáció expresszivitása, a szenvedélyek magas hőfoka, a feltartóztathatatlan lendület pedig az összes előadó közös erénye volt.
Várjon Dénes a koncerten. Fotók: Felvégi Andrea. A képek forrása: Concerto Budapest
A hangverseny tetőpontjának azonban Várjon Dénes két Chopin-ráadása – a posztumusz a-moll mazurka és a cisz-moll fantázia-impromptu bizonyult. Azon ritka pillanatok egyike volt ez, amikor a hallgató teljes – bár persze szubjektív – bizonyossággal tudja: ezeket a darabokat ennél szebben képtelenség előadni. Az imént elősorolt ismérveken túl Várjon Dénes ezt a meggyőződést azáltal volt képes kialakítani, hogy a zene teljességgel a sajátjaként szólalt meg: a mű és előadója elválaszthatatlan volt egymástól, a művész a darabot nem interpretálta, nem reprodukálta, hanem mintegy a világra hozta. Persze mindenfajta zene esetében ez az ideális előadás sine qua nonja – no de hányszor tapasztaljuk, hogy ilyen maradéktalanul megvalósul?
A második félidőben eljátszott Eroica így némi helyzeti hátrányból indult, hiszen Várjon Dénes játékénak élménye nemhogy nem oszlott el a szünet folyamán, de még a koncert befejezése után is erősen hatalmában tartotta a hallgatóságot. Ez persze nem gátolta meg annak észlelését, hogy a Beethoven-szimfóniát is kifejezetten magas színvonalú és hőfokú előadásban szólaltatta meg Keller András és a Concerto Budapest. A nyitótételben igen lendületes tempót vettek, megkönnyítve ezzel a szenvedélyes beethoveni gesztusok érvényesülését és a hatalmas tétel folyamatának koherenciáját, de nem gátolva meg a finom részletek érvényre jutását. A lassú tételben hatalmas szuggesztivitással fokozódtak kétségbeeséssé a gyász hangjai. Remekbe szabták a scherzo kezdetének zsongó-zizegő, izgalmas hangzását, s a kürtök rendkívül erőteljes és életteli vadászat-motívuma is párját ritkította. A kirobbanó életerőt sugárzó zárótétel mindvégig megőrizte feszességét, koncentrációját; a kódában pedig úgy tudták fokozni a hangerőt és az ujjongó karaktert, hogy elkerülték a bombasztikus hatáskeltést.
A szimfónia megérdemelt, zajos sikerét a zenekar Brahms három magyar táncának eljátszásával köszönte meg, visszautalva ezzel a nyitószám verbunkos-reminiszcenciáira, és mintegy magyaros keretben helyezve el az évadnyitó koncertet.
Helyszín: a Zeneakadémia nagyterme; időpont: 2023. szeptember 23.