A műsorválasztást érzésünk szerint Ravel Bolerója köré–elé gondolhatták ki: ez volt a műsor középpontja és origója, hiszen fő attrakcióként a Bécsi Állami Operaház Balett-akadémiájának Ifjúsági Társulata eredeti koreográfiát táncolt el az oly népszerű mű zenéjére. Azt kérdezi a kedves olvasó, hogy az előadás mintegy 55 ezres közönsége láthatott-e ebből bármit is a park hatalmas terében? Itt jön a látványstáb munkája, akik a nyolc táncost hatalmas árnyképekként a fényárban úszó kastélyra vetítve tették láthatóvá. Bár megszokhattuk, hogy a látvány a Nyáresti koncertek fontos eleme, mégis meglepőek és évről évre különbözőek a zenéket aláfestő nagyvonalú fényhatások, a kastély és a gloriette előtérnek–háttérnek használt színpompás árkádjai. Valóban fontos a látvány, a távolság miatt gyufásdoboznyi méretűnek látszó színpadot–zenekart csak a hangszórók hozzák közel, közben a tömeg hátul hömpölyög, sétál, piknikezik, táncol. Igen, ez a hagyományőrző Újévi koncertek extravagánsabb, nyári „turistás” párja, amelyet szintúgy számtalan tévéállomás (a Duna TV is) felvesz vagy egyenesben közvetít széles e világban.
 Yannick Nézet-Séguin |
Yannick Nézet-Séguin 2010 óta lép fel rendszeresen a bécsiekkel. Ha tévén nézzük vissza a produkciót (ORF2), jól látható, amint vezénylésének minden pillanatában energikus, kirobbanó lelkesedéssel szinte szuggerálja együttesét. És közben mosolyog: nem véletlen, hogy imádják a zenekarok, amire több együttesnek is lehetősége van, hiszen Nézet-Séguin jelenleg a Philadelphia Orchestra és a New York-i Metropolitan főzeneigazgatója, emellett minden jelentősebb európai zenekar és fesztivál is verseng érte.
A kiváló lett énekesnő, Elīna Garanča korunk legfoglalkoztatottabb mezzója három népszerű francia operaáriával (Bizet: Carmen, Gounod: Szapphó, Saint-Saëns: Sámson és Delila) színesítette az estet, időnként a tenyerébe sandítva. Szövegemlékeztetők? Amúgy is, hány szó fér el egy női tenyéren? Lehet, hogy csak annyi állt ott, hogy „hajrá!, istennő vagy, Elīna!”
Elīna valóban istennő volt, dekoratív külsővel, csodás, gazdagon áradó hanggal, de a francia áriák, francia szövegek dacára inkább… germán istennő. Egy Wagner-hősnő, aki számára létfontosságú, hogy áténekelje a nagyzenekart és betöltse hangjával a házat. Ebből a hangvételből, kifejezőeszköz-tárból Garanča nem hagyta magát kizökkenteni sem a (veszélyesen, cicásan érzéki) Habanerában – amit a zenekari bevezetőhöz képest szinte kétszer lassabban kezdett el! –, sem a Szapphó meghasonlottságát ábrázoló Gounod-áriában, sem Delila híres Csókáriájában. Pont a francia operák énekszólamainak – talán a nyelvi közeg által is meghatározott – jellegzetes hajlékonysága, árnyalt kifejezőereje veszett itt el, de furcsa, és de kár.
 Elīna Garanča |
Nyáresti zenekari slágerek (Bizet: Carmen-szvit, Berlioz: Le corsaire-nyitány, Ravel: Daphnis és Chloé–2. szvit) között egy ritkán hallható, különleges mű is elhangzott: Lili Boulanger (1893–1918) D’un matin de printemps (Egy tavaszi reggelről) című zenekari miniatúrája. Lili, a híres Nadia Boulanger ragyogó tehetségű húga mindössze 24 évet élt, mégis jelentékeny zeneszerzői életművet hagyott hátra, habár betegségének korai felismerése rányomta bélyegét alkotásaira. Első zongoratanára Gabriel Fauré volt, később Paul Vidalnál tanult zeneszerzést a további hangszerek mellett. Faust és Heléna című kantátájával első nőként nyerte el a Conservatoire ún. Római-díját, Maeterlinck szövegére operát is írt, amit sajnos már nem tudott befejezni. Kompozíciói között számos zenekarra vagy zongorára, orgonára, hegedűre, csellóra, oboára vagy fuvolára írott darab szerepel, különösen értékesek Jammes, Maeterlinck vagy Musset verseire komponált dalai és kórusművei. A D’un matin de printemps (1918) zenekari scherzo üde, lendületes impresszionista természeti tabló, légies és áttetsző hangszereléssel, középrészében nagyszabású fokozással, amely kiváló alkalmat adott a Bécsi Filharmonikusok legendás vonóshangzása, szólisztikus színvonalú fúvósszólamai kibontakozására.
Az utolsó műsorszámra, Ravel Bolerójára azután teljes vörösbe borult a park, és a zenekar mögötti falakon megjelent a négy pár tökéletes szinkronban mozgó hatalmasra vetített árnytánca, egy jelmez nélküli, stilizált flamenco-koreográfia (Eno Peci munkája). Különleges élmény volt.
Ráadásként hagyományosan Strauss Bécsi vér című keringője zárja a Nyáresti Koncertek műsorát, a közönség táncra is perdült, ahogy már ez is hagyomány.