Beszélgetés Krigler Gáborral és Tasnádi Istvánnal az Aranyéletről
2018.12.11.

Véget ért a legsikeresebb és legjobb magyar sorozat, ennek apropóján veséztük ki – spoileresen – az Aranyélet írójával és showrunnerével a záró évadot. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.

Revizor: Kezdettől fogva tudtátok, hogy az Aranyélet végén nem börtönbe, hanem panelbe kerül a Miklósi család?

Krigler Gábor: Az első évadban volt egy nagy veszekedés, amikor Attila fel akarja gyújtani a házat, Janka pedig szakít vele, és azt mondja, ő aztán nem megy vissza a panelbe. Annak a jelenetnek a forgatásán beugrott: ezeknek az embereknek az lenne a purgatórium, ha panelben laknának. Más opció utána fel se merült. Abban hiszek, hogy egy sorozatnak meglepőnek és kiszámíthatatlannak kell lennie, és ha Thaiföldön éltek volna vígan a lopott pénzből, vagy sittre vágják őket, esetleg meghalnak, az mind-mind kiszámítható lett volna.

Tasnádi István: Vita inkább arról volt, hogy Miráék neveljék-e Janka gyerekét. Ha csak minimális happy endet akarunk, nem mondhatja egy kisgyerek a nővérére, hogy anya, mert azzal pont olyan élethazugságba kerül, mint amilyenektől a Miklósi gyerekek három évadon keresztül szabadulni próbáltak.

Krigler Gábor
Krigler Gábor

KG: Szerintem is tönkreteszik ezzel a gyereket, de nem is tartom az Aranyélet befejezését happy endnek. Megdöbbentett, amikor sokan annak látták, miközben mindenkivel a lehető legrosszabb dolog történik. Attól, hogy egymásra mosolyognak, mert karácsony van, a felszín alatt ugyanúgy hazugságban élnek tovább.

R: Tényleg pokol ez a panel a családnak?

KG: Attila érezheti úgy, hogy révbe ért, de Márk sorsa neki is hatalmas pofon. Janka kvázi meghalt és visszajött a túlvilágról, ennek hatására szerintem hiteles, hogy úgy dönt, nem kell a piszkos pénz, nem akarja tovább rombolni a gyerekeit. De hiteles az is, hogy jó szándékkal hoz egy rossz döntést, és odaadja Mirának a nem kívánt csecsemőt. Ezzel pedig mindkettejük sorsát megpecsételi, hiszen Mirára 19 évesen rákényszerít egy kisbabát, és otthagyják egy egyenlőtlen párkapcsolatban, amelyben nincs harmónia, és meggyőződésem, hogy nem is lehet. Még akkor sem, ha egy harmincpluszos férfinak társadalmilag sajnos elfogadott egy 19 éves lánnyal lennie.

R: Márk sorsán, hogy nemcsak lebénul, de bilifrizurával nézi a laptopját, sokan kiakadtak.

TI: A frizurának egyszerű a magyarázata: a panelben már az anyja vágja a haját. (nevet) A lebénulás pedig költői büntetés. Márk soha nem maradt volna nyugton, ha nem törik el a gerince.

KG: Ez Olasz Renátó ötlete volt. Mielőtt nekiálltunk volna a 3. évadnak, megkérdeztük a színészeket, hogyan képzelik a karakterük jövőjét, és akkor dobta fel, hogy kerüljön tolószékbe.

TI: Én csak arra emlékszem, hogy Jakab Erikával akart összejönni. (nevet) Az én szememben egyébként az teszi különlegessé a Miklósi családot, hogy olyan szinten föltisztázták a családi múltat, ami csak keveseknek adatik meg. Korábban mindig ráfogták valamire, miért van köztük feszültség: Attila rossz apa, Márk nem fér a bőrébe, Jankának pedig semmi nem elég. A 2. és a 3. évadban azonban kiderült, hogyan lebegett Hollós rossz szellemként felettük, és a kapzsiságuk, szeretetéhségük és hatalomvágyuk révén belementek olyan szituációkba, amelyekben közösen kitették az asztalra, mitől vannak ennyire elcseszve. Szerintem ez katartikus. És ezek után igenis indokolt, hogy újrarendeződik egy család, főleg hogy az egyikük átmenetileg meghalt, majd visszajött az életbe, és született egy gyerek, jött egy új élet. A sorozat az elején a csalásokról és stiklikről szólt, de ahogy évekig együtt éltünk a karakterekkel, és múltat és családi legendáriumot kaptak, mitikus történet kerekedett belőle.

KG: Sokat beszéltünk arról, mennyire a valóságot mutatja be az Aranyélet, de egy ennyire műfaji sorozatban képtelenség százszázalékosan tükrözni a realitást. Nyilván a magyar valóságban gyökerezik, ahogy a Breaking Bad is az új-mexikói valóságban, de a sűrítései és túlzásai elemelték onnan.

R: Azt járta körbe az Aranyélet, hogy lehet-e ma tisztességesen élni Magyarországon. Milyen következtetést vontatok le erről a befejezésben?

Tasnádi István
Tasnádi István

TI: A válasz ott van az újságpapíron, amin halat pucol Janka: Csapó István felavatja a Mathias Rex kempinget. Az élet megy tovább, a nagy projektek megvalósulnak. Az ember döntése annyi, hogy részt vesz-e benne vagy sem. Magyarországon ma olyan lehetőségekhez jutnak emberek, ha meghoznak bizonyos morális döntéseket, amiket el se lehetett képzelni 20-30 évvel ezelőtt. Mi nem akartunk nagy igazságokat kimondani arról, hogy lehet-e tisztességesen élni, hanem ezeket a helyzeteket és a rá adott reakciókat akartuk számba venni.

KG: A magunk módján azért minden évadban megválaszoltuk, hogy nem, nem lehet. Az első évadban Attila eldönti, hogy tisztességesen fog élni, de csak azt éri el, hogy gyilkossá válik a végére. A második évadban felfelé bukik ugyan, de nagy árat fizet érte. A harmadikban pedig arra a helyre jutnak vissza, ahonnan elindultak, és amitől mindig is viszolyogtak.

R: Tisztességesen élnek most, hogy 100 %-os biolekvárt árulnak?

KG: Azt gondolom, igen. Attila ezek után már nem akar sunyizni.

R: Mennyire volt vágybeteljesítés a részetekről, hogy a buddhista oligarcha borítja a bilit a korrupciós ügyekről, és önként börtönbe vonul?

KG: Az a sok trauma, ami Gáll Ferit érte, szerintem indokolttá teszi, hogy feladja magát. És erre mások szennyesét is az ő nyakába varrják. Hát nem ez a reális Magyarországon? Láttuk, mi lesz nálunk a kegyvesztett oligarchákkal. Rendben, nem mennek börtönbe, ez valóban science fiction, de nem is rugaszkodtunk el teljesen a valóságtól, hiszen Gáll Feri nem rántja magával a rendszert, nem hoz megtisztulást a közéletbe.

R: Az átlagemberek pedig könnyedén feladták az elveiket. Az újságíró, aki forszírozta az oknyomozást, elveszti az állását és megveszik egy vállalkozással.

TI: Azért élveztem írni az Aranyéletet, mert nem kellett leegyszerűsítően fogalmazni. Címkézni, hogy ki a jó, ki a rossz. Vagy ki az oligarcha. Attila se oligarchaként tekint magára, hanem úgy, mint aki nagy fejlesztést valósít meg a környéken. Munkát teremt, pénzt hoz oda. Ezt fontosnak éreztük hangsúlyozni, mert azt látom, cseppfolyós lett a határ, hogy melyik nagyvállalkozó áll a szürke zónában, és melyik már a sötét oldalon. A csalások, a megvesztegetések, illetve ezek tudomásulvétele annyira a napi élet részévé vált, hogy néha észre se vesszük, ha belecsúszunk. Már a leghétköznapibb helyzetekben sem lehet eldönteni, hogy ez a rossz vonzása, vagy csak egy természetes alkuhelyzet kiaknázása a cél érdekében.

Döbrösi Laura, Olasz Renátó, Ónodi Eszter és Thuróczy Szabolcs
Döbrösi Laura, Olasz Renátó, Ónodi Eszter és Thuróczy Szabolcs

KG: Az újságírónak aközött kell választania, hogy elmegy minimálbérért gályázni, vagy csinálja, amihez ért, de egy megváltozott közegben, a fejét lehajtva. Nem azt akartuk hangsúlyozni, hogy megalkuszik, hanem azokat a kérdéseket igyekeztünk feltenni, amelyek nap mint nap felmerülnek orvosok, tudósok, egyetemi tanárok, közszolgák, de legláthatóbban talán az újságírók, a műsorvezetők és a filmesek körében. Most toljam az ő szekerüket tényleg? Eladom magam, ha elszerződök a csatornához, amelyen migránsozó híradó megy a reklámszünetben?

R: Ebbe a kérdésbe az HBO is beletenyerelt, amikor odaadta az Aranyélet első évadát a TV2-nek.

KG: Egyértelműen. Ez egy marketingdöntés volt, amelyet csak és kizárólag promóciós célra használtunk. Amennyire én tudom, ez a típusú reklám kiemelkedően sok előfizetőt és nézőt hozott az HBO-nak.

R: Hollós kultikus figurává vált, viszont a 3. évad végére mintha negatívabb karaktert faragtatok volna belőle. Le akartátok bontani a körülötte kialakult mítoszt?

KG: Nem volt cél, hogy ledöntsünk egy bálványt, és nem is gondolom, hogy negatív figurává vált volna.

TI: Szerintem Hollós komplexitása a fontos. Miklósiék számára kiderül, hogy még rosszabb alak volt, mint gondolták, de mivel végighallgatjuk az élettörténetét, jobban tudunk vele empatizálni. Állami gondozottként nőtt fel, bekerült a katonasághoz, ahol kicsit pattogott, mire pokrócba tekerték és majdnem agyonverték. Aztán az ezredes, a Miklósi papa elkövette az ősbűnt, amikor elhitette vele, hogy szereti, és az apja helyett ő lesz az apja. Hollós innen hozta a mintát, hogy nem az apja az igazi apja, és ezt akarja megismételni Márkkal is egy sima pszichológiai tükrözéssel. Ebből a szempontból nem besároztuk, hanem tragikus hőssé tettük őt, aki gyógyulni és gyógyítani akart, többet visszaadni, mint amit Miska bácsitól kapott. De csak azt érte el, hogy szétcseszte a Miklósi családot. Az volt a tragédiája, hogy nem volt saját családja, és mindent a Miklósiékén keresztül akart megélni. Beakadt neki, hogy a Miklósi papa az ő apja, a Miklósi felesége az ő felesége, a gyerekei az ő gyerekei, és megpróbálta kiemelni őket a családból. Szeretetet akart kinyerni ebből a rendszerből, de ez eleve kudarcra volt ítélve.

R: Szerintetek miért Hollós lett az Aranyélet legnépszerűbb karaktere?

KG: A szemétládákat szeretjük. Nem véletlen, hogy a legtöbb sorozat ma már antihősökről szól. Fontos volt az is, hogy Hollós a dramaturgiailag kiemelt jelenetekben bukkant fel. Az első évadban még keveset szerepelt, valószínűleg Anger Zsolt karizmája és játéka miatt érezték utólag sokan azt, hogy főszereplő. A másodikban, amikor már tudtuk, hogy meg fogjuk ölni, jobban felépítettük és megmutattuk az emberi oldalát, hogy fájjon a halála. És persze kellettek azok, az – önfényezően szólva – kultikus jelenetek és aranyköpések, amelyek hozzá kötődnek.

TI: Szerintem is fontos a nyelvezet. Hollós eredetien trágár, és ez tetszik a magyar nézőnek. Azt látják, hogy a mi emberünk, mert értjük, mit akar, tele van lével, jó a dumája, és ami a szívén, az a száján. Formátumos szemétláda volt, ezért siratta mindenki, amikor meghalt.

KG: Mindannyiunk tragédiája, hogy aki tisztességesen akar élni, azt lúzernek látjuk Magyarországon.

Anger Zsolt
Anger Zsolt

R: A másik véglet Mira, aki a legártatlanabb volt a sorozatban, mégis ő örvendett közutálatnak.

TI: Mirához úgy álltak az emberek, ahogy a magyar társadalom nagy része a civil szervezetekhez. Mit pattog? Miért kellemetlenkedik? Olyan morális alapvetéseket mond, amelyek nyugaton konszenzusnak és azonosulási pontnak számítanak, nálunk viszont idegesítőek. „Mi van akkor, ha hazudtak, csaltak, loptak a szüleid? Ő az apád. Addig, amíg az ő kenyerét eszed, ne szólj bele.” Hiába járt be brutális karakterívet három év alatt, ahogy leszállt a pokol hetedik bugyrába a forrónacis Kamarás Ivánnal, és meggyilkolt két stricit, végig megmaradt vele szemben az ellenérzés, hogy ő egy stréber és egy vamzer.

R: Sarokpont volt, hogy a sorozat végére a Miklósi család minden tagjának, így Mirának is gyilkossá kell válnia?

KG: Tudtuk, hogy nem maradhat patyolattiszta, csak az volt a kérdés, hogy áldozat legyen, vagy elkövető. Felmerült, hogy addig próbál bizonyítani valamit a világnak, amíg kap egy óriási pofont, mondjuk megerőszakolják, de végül úgy döntöttünk, hogy elkövető legyen ő is. Arról voltak vérre menő vitáink a forgatás napjáig, hogy mennyire indokolt a második strici megölése. A többiek tiltakoztak, de én ragaszkodtam hozzá, hogy a második már egy megfontolt gyilkosság legyen. Azt akartam, hogy Mira ugyanolyan gyilkossá váljon, mint a többiek. Az önvédelem felmenthető, már-már nem is bűn.

R: Miért akartátok besározni?

TI: Hátha jobban fogják szeretni a nézők. (nevet)

KG: Ez a cinikus válasz. Azt gondoltuk, ha tényleg nem lehet ma Magyarországon tisztességesen élni, akkor Mira tapasztalja ezt meg a saját bőrén. Gondolja végig, hogy ha kihívja a rendőrséget, akkor ezek a kislányok, akiket el akarnak adni külföldre, egy hét múlva egy másik stricinél lesznek. A bebörtönzött strici pedig öt év múlva szabadul, és ott folytatja, ahol abbahagyta, mert a rendszer ezt nem tudja megakadályozni. Ezért úgy dönt, igazságosztó szuperhőssé válik, mint Jakab Erika.

R: És pehelysúlyú lányként megöl két nagydarab embercsempészt.

KG: De hogy öli meg? Máthé Pétert dulakodás közben fejbe veri a jeges vödörrel, és a férfi már gyakorlatilag haldoklik, amikor megfojtja. Mi ezzel a gond?

R: Legtöbbeknek az volt, hogy Kamarás Iván belefutott egy késbe.

KG: Lehet, hogy Degesz rövidlátó.

TI: Csak azt ki kellett vágnunk, hogy matat az elején a szemüvegéért. (nevet) Szerintem ennyi belefér. Ez a mozivarázs.

R: Gábor minden évben bedobott alapötleteket az írószobában, amelyekhez igazodnotok kellett. Melyek voltak ezek a záró évadban?

TI: Az első az, hogy Márk megszökteti Mátyás Pistit a börtönből. Ezen nagyon kiakadtunk. Kérdeztük, hogy „jó-jó, de miért? Ők a legnagyobb ellenségek.” Mire azt mondta, hogy épp azért lesz izgalmas.

R: Miért ragaszkodtál a szöktetéshez?

KG: Mert erre a fordulatra nem számít a néző, az íróknak pedig jó gyakorlat, hogyan tudunk megvalósítani elsőre lehetetlennek tűnő dolgokat.

Olasz Renátó és Krigler Gábor (Fotók: HBO / Sághy Tímea)
Olasz Renátó és Krigler Gábor (Fotók: HBO / Sághy Tímea)

TI: Én azóta is módszerként alkalmazom ezt a sorozatírásban. A harmadik évadnak úgy álltam neki, hogy sima menet lesz, mert ismerem a karaktereket, erre Gábor bedobott egy olyan nonszensznek látszó fordulatot, amitől kikerültünk a komfortzónánkból és elölről kellett kezdenünk a gondolkodást. Ha evidensen folytatod a történetszálakat, azok sokszor ellaposodnak; néha hurkokat kell csinálni, hogy fenntartasd az izgalmakat.

R: Intuitíven jönnek ezek az ötletek?

KG: Igen. Ilyen volt Hollós halála is. Tudtam, hogy meg kell halnia. Jó, de ki ölje meg? Janka. Miért ő? Mert tőle várod a legkevésbé. Ha Attila öli meg, vagy Gáll Feri, az evidens. Vagy ott volt a Hollós, Attila és Gáll Feri közti leszámolás. Először westernszerű lövöldözésben gondolkodtunk, de éreztük, hogy ez unalmas, adja magát. Tasi ötlete volt, hogy Attila és Hollós találja Gáll Ferit felakasztva a házában. Onnan fejtettük vissza Gáll Feri komplett történetét, hogy lélektanilag megindokoljuk, miként jutott el erre a pontra.

R: Mi volt a többi alapvetés a 3. évadban?

KG: Hogy váltsunk évszakot, mert ennek a korhadásnak jobban áll a tél. Az Aranyéletet gyakorlati okok miatt forgattunk nyáron, mert akkor érnek rá a színészek, évközben színházban játszanak. Nem használtunk lőfegyvert sem, mert a 2. évad nagy lövöldözése után nem akartam hasonló akciót. És tudtuk azt is, hogy lesz egy ún. bottle epizód, amely egy helyszínen játszódik. Amikor kiderült, hogy Janka szülése lesz az, bedobtam még azt is, hogy legyen valós idejű és menjen el az áram, az epizód több, mint fele játszódjon sötétben.

R: Istenien groteszk volt ez a hetedik rész, élesen váltott humorosból drámaiba, erőszakosba, meghatóba.

TI: Ez a sokféle hangnem mind a sorozat sajátja volt, csak most koncentráltabban jelent meg az egy helyen és valós időben játszódó részben. Sokan nem szeretik a bottle-epizódokat, mert monoton lehet az egyetlen helyszín miatt. Ezért igyekeztünk ritmust adni az epizódnak, hogy például miután a fiúk lelkiztek egyet az emeleten, rúgják ki a korlátot verekedés közben és zuhanjanak négy métert.

KG: Az Aranyéletben mindig is rengeteg esemény történt egy epizódban, és itt is kerestük, mi fordulhat elő ebben a zárt közegben, mi mehet félre egy szülésnél.

TI: A szülést ezért is vettük tragikomikusra, amikor a Youtube-on keresnek „How to” videót a farfekvéses baba megfordításához, vagy a két Miklósi fiú elduettezi a Hajtók dalát, amiről sokáig azt hittük, csak írószobai poén marad.

KG: Először Piramist néztünk ki a jelenethez, de nem tűnt elég frappánsnak. Egy ihletett pillanatban beugrott, hogy amikor a 2. évadot forgattuk Zirc mellett a Gáll-rancson, esténként ment a duhajkodás a szálláson. Thuróczy Szabi és Olasz Renátó pár pohár bor után mindig énekelt, és egyszer előadták a Hajtók dalát, mert az Renátó kedvence. Akkor leesett, hogy ez az Aranyéletről szól. „Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen.” Ez Attila himnusza.

R: Szerintem ez a legzseniálisabb Aranyélet-epizód, de sokan nem tudtak mit kezdeni vele.

TI: Erre számítottunk. Az Aranyélet műfajilag egy nagy olvasztótégely: az is szívesen nézi, aki az akciófilmeket szereti, és az is, aki amúgy Sorrentino-filmekre jár. Egy bottle-epizód viszont teátrális, sok dialóggal, szóval azok fogják szeretni, akik nyitottak erre a kissé színpadias, groteszkebb fogalmazásmódra. Kivettünk belőle mindent – például a zenét –, amitől könnyebb lett volna megemészteni, és végig kellett néznünk egy naturális otthonszülést is. Az elejétől a végéig a nézői tűréshatárt feszegette, még az utolsó snitt is provokatív volt.

KG: Azért a snittért óriási csatát vívtunk az angol HBO-val. Ők meg akarták mutatni az ellenirányt, Attila és a gyerekek reakcióját, de kitartottunk a rendező, Dyga Zsombor ötlete mellett, hogy ez így működik. Egyébként ezt digitális utómunkával oldottuk meg. Ennyire nem tud kifordulni egy ember szeme.

R: Ahogy az arca sem így felduzzadni. Ónodi Eszter maszkjával is a groteszk hangulatot akartátok erősíteni?

KG: Megkaptuk, hogy túlzás a maszk, de be akartam vállalni, hogy megmutassuk, mennyire természetellenes ez a terhesség Janka számára. Nem akarja a gyereket, ezért elcsúnyul tőle. Egy boldog kismama nem így néz ki.

(A szülési jelenethez kapcsolódó exkluzív videótartalmat ide kattintva tekinthetik meg - a szerk.)

R: A sajtóban sok szó esett a jelenetről, amikor Mátyás Pistit, a roma bűnözőt szöktetik át Miklósiék a határon, és fennakad a röszkei kerítésen.

KG: Ez logikusan következett a történetből. Azon agyaltunk, hogyan juttassuk ki az EU-ból Mátyás Pistit. Felmerült, hogy Szerbiánál, ott pedig kerítés van. Akkor eszünkbe jutott, hogy a 2. évad csatajelenete után arab terroristának nevezték őket az első híradások. Aki barna bőrű, az nálunk vagy cigány, vagy migráns – vagy mindkettő.

TI: Én tartottam a röszkei jelenettől, de ez a csavar, hogy úgy szöktetik meg Mátyás Pistit, hogy elvileg visszaküldik Szerbiába, annyira szép volt és ironikus, hogy így több lett a jelenet szimpla közéleti fricskánál.

KG: És Vanicsek Olivér dialógjai is jól működtek.

TI: „Ne minket basztassanak, ott mászik a kávéfeka. A fiammal már ott voltunk a röszkei csatánál is. Azóta védjük ezt a határszakaszt.” Van ennek valóságalapja, elég a határvadász Irénke nénire gondolni.

R: Ebben az évadban voltak direktebb aktuálpolitikai utalások, például az újságról, amelyet a sorozatban nem a gazdasági szükségszerűség, hanem a politikai akarat csukott be.

TI: Nem állást akarunk foglalni az Aranyélettel, hanem folyamatokat leképezni egy-egy fordulatban, ami kapcsolódik a történetünkhöz. Ehhez pedig akaratlanul is felmerülnek olyan ötletek, amiket az újságban olvasunk. Az újságbezárás annyira adta magát, amikor Gáll Feriék lebuktatását kellett megakadályozni, hogy nem tudtunk ellenállni a kísértésnek. Azóta a Népszabadság mellett a Magyar Nemzetet is bezárták, a napokban pedig megszületett az egységes jobboldali médiaholding, szóval ez benne van a levegőben. Az Aranyéletben annyit lövöldöztünk ide-oda, hogy a nagy számok törvénye alapján néha betaláltunk. A közvilágítási botrányt például másfél évvel azelőtt írtuk bele a sorozatba, hogy kipattant volna a sajtóban.

R: Három évig az Aranyélet tette ki az életetek nagy részét. El tudtátok már engedni a sorozatot?

TI: Azt éreztem a 3. évad írása közben, hogy körbeértünk. Ha nem akarunk önismétlésbe bocsátkozni, itt volt az ideje lezárni a történetet. A munka egy részét már így is az jelentette, hogy más típusú konfliktusokat találjunk ki, mint amilyeneket az első két évadban elsütöttünk. A harmadikban ez még talán sikerült, de a négyesben nagyot kellett volna váltani. Felmerült, inkább viccből, hogy nézzük meg, mi történt Miklósi Tibivel a Balkánon, hogyan vágják le a kisujját Novi Pazaron.

KG: Ha valaki adna egy zsák pénzt, hogy folytassuk az Aranyéletet, ki tudnánk találni valami újat, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy szükség van negyedik évadra. Alkotóként sem akar mindent egy lapra feltenni az ember. Jólesik egy kicsit mással is foglalkozni.

R: Reális, hogy Magyarországon spinoff készüljön egy sorozatból?

KG: Nem. Dolgozunk a következő saját gyártású HBO-sorozaton, de annak már nincs köze az Aranyélethez.

A teljes sorozat elérhető az HBO GO-n!

Szerző: Soós Tamás
Címkék: