Egynyári kaland 2. évad
2017.06.14.

Elég ritka, hogy egy sorozat második évada jobb legyen, mint az első. Pedig az Egynyári kaland esetében nagyon is ez a helyzet. GERA MÁRTON KRITIKÁJA.

Furcsa egy műfaj az ifjúsági sorozat. Mert hiába a megnevezés, nehéz megmondani, hogy tényleg az ifjúsághoz szólnak-e ezek a szériák. Valóban azt nézik a fiatalok, hogy felnőtt forgatókönyvírók miként látják az ő világukat, olykor milyen értelmezhetetlen mondatokat adnak a hasonló korú szereplők szájába? Mert a hazai tapasztalat sajnos még mindig ez: az ifjúsági sorozatok világa elég távol áll a valóságtól, jó pár szereplő úgy beszél, ahogy azt magától senki sem teszi, a készítők rendre finomkodnak, mintha egy helyénvaló káromkodás ne férne bele. Nem mintha annyira el volnánk kényeztetve fiatalokról szóló alkotásokkal: néhányan még emlékezhetnek a helyenként cuki, amúgy pedig inkább ciki Na végre, itt a nyár! című próbálkozásra, újabban meg a neten és a köztévé kettes csatornáján fut a Holnap tali! nevet viselő darab, bár talán mindenki jobban jár, ha ennek minőségét nem feszegetjük.


Hogy mindezek ellenére lehet viszonylag szerethető ifjúsági sorozatot készíteni, azt már 2015-ben, az Egynyári kaland bemutatásakor megtudtuk. Persze, az előzetesek miatt megannyi félelem volt az emberben: Balaton, nyár, fiatalok, sok negédesség, még több l’amour – lehet-e ezekből olyasmit készíteni, ami élvezetes, és nem süt róla minden percben az erőltetettség? Részben lehetett, noha a Dyga Zsombor rendezte Egynyári kaland első szezonja magán viselte a nem igazán jó Kálomista Gábor-féle sorozatok betegségeit: nem volt elég bátor, kissé butácskának is tetszett, helyenként zavaró volt, hogy kliséhegyek követik egymást, hisz a nyári bulizás, a nyári flörtök nem éppen a legeredetibb témák közé tartoznak. Mégis, a könnyedsége, a hibák mögött megjelenő ártatlansága miatt minden vasárnap leült az ember a tévé elé, hogy megnézze, most ki kivel veszik majd össze, netán egymásra találnak-e a végre az érettségi után lévő, a nyarukat a Balatonon töltő fiatalok.

Bármennyire is különös, azért egyet lehetett azokkal érteni, akik petíciót írtak (valóban így volt), hogy ne csupán egynyári legyen ez a kaland, a lányok és a srácok térjenek vissza a Balatonra, mert az elmúlt évek hazai sorozattermése között ez mégiscsak kedvelhető darab volt. Kérésük persze meghallgatásra talált, noha a folytatás berendelésében nyilván az is közrejátszott, hogy a mostanság egyáltalán nem túl fényes nézettségi adatokkal rendelkező köztévén – pontosabban a Dunán – az Egynyári kaland elég szép számokat produkált. A mondást azonban ismerjük: szinte lehetetlen olyan minőségű második évadot készíteni, amilyen az első volt, próbálkozni lehet, de eddig még nagyon kevés sorozatnak jött össze. Az Egynyári kalandnak, az eddigiek alapján azt lehet mondani, sikerült. Bár maliciózusan nyugodtan megjegyezhetnénk, hogy azért az első évad nem képviselt olyan elérhetetlenül magas színvonalat, amit ne lehetett volna megugrani, de alighanem most felesleges a panaszkodás, mivel a sorozat szintet lépett.

Pedig a történet majdhogynem ugyanaz, megint fiúk és lányok utaznak le a Balatonra, sőt megint ugyanazok a fiúk és lányok, akik egy része munkát keres, másikuk meg élvezi, hogy az északi part talán legfényesebb településén, Balatonfüreden egyelőre még nincs az a fülledt hőség, ami a fővárosban güriző embert sújtja. És magától értetődik, hogy a témák majdhogynem megint ugyanazok: szerelem, kis ármánykodás, megcsalás, titkolózás, kedves és kínos helyzetek. Dórának  (Dobos Evelin) csalódnia kell, mert az immár csak epizódszereplőként feltűnő Péter (Vecsei Miklós Hasi) már mással jár, ám szerencsére ott van a családi házba hazatérő Levente (Király Dániel), aki viszont nem annyira egyedülálló, mint azt az első részek közben gondoljuk. Az előző évad végén egymásra találó Zsófi (Schmidt Sára) és Bence (Rubóczki Márkó) között sincs minden rendben, de hát a nyári munka sajna elválasztja őket. Szóval ilyen problémákkal kell szembenézniük atlétatrikós és strandpapucsos hőseinknek (személyes kedvencünk az aranyosan csetlő-botló Gábor – Héricz Patrik), és aki ezek alapján azt gondolja, ez egy teljesen súlytalan, érdektelen széria, az részben téved.

Az Egynyári kaland úgy lépett szintet, hogy egyrészt megőrizte a könnyedségét, az epizódok tényleg nem azt feszegetik, hogy lesz-e a szereplőknek munkája az egyetem után, vajon van-e értelme itthon maradnia ma egy fiatalnak, amikor elképesztőbbnél elképesztőbb dolgok történnek az országban.


Laza sorozatot nézünk tehát, ám a második évadtól a rendezést és a forgatókönyvírást átvevő Zomborácz Virág (Utóélet, Aranyélet) óvatosan, de mélyebbé tette a cselekményt. No, nem arra kell gondolkodni, hogy az életről filozofálgatnak itt a szereplők, ugyanakkor nincsenek már teljeséggel hihetetlen, meseszerű fordulatok, nem azt nézzük, hogy ha nyár és Balaton, akkor értelemszerűen minden happy end.

Jó kimondani: a második évad fordulatai, csattanói ütnek, persze, csak olyan mértékben, ahogy az egy nyári kalandsorozattól elvárható. Nem mintha ne lehetett volna kitalálni, hogy a szezon felénél feltűnik majd egy lány, akiről kiderül, valakinek a párja, és az sem az év meglepetése volt, hogy a fiatalok számára házat kiadó orvosnak van egy rejtegetett barátnője. Mégis, fesztelenül, és közben helyenként komolyan adagolják a történéseket, amivel sikerül elérni, hogy ne azt érezzük: egyszerűen a klisék halmozása zajlik.

Kell ehhez az is, hogy a második évad már vizuálisan is kedvelhetőbb a néző számára: az elsőre furcsa, klipszerű jelenetek (az introvertált Luca – Walters Lili – látogatása az Anna Grand Hotelben) jól illeszkednek a cselekménybe és a sorozat miliőjébe, ahogy a retrósított főcím is ügyesen adja meg az alaphangot, és a hát főcímdal továbbra is a jobbak közé tartozik hazai viszonylatban.

Mindazonáltal dőreség volna azt mondani, hogy az Egynyári kaland a második évaddal belépett a remek sorozatok panteonjába. A fenéket lépett be, bőven vannak hibái, jelen sorok szerzője a harmadik rész közben például az elbóbiskolás határán volt, annyi üresjárattal találkozott. Mégsem lehet nem szeretni ezt a minden ízében nyárias szériát, mégsem tudom megállni, hogy (immár szombatonként) ne üljek oda a tévé elé.

A sorozat adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.

Szerző: Gera Márton
Címkék: Sorozatok