Dollár Papa Gyermekei: Gyermek / Trafó
2015.05.06.

Nóra elindul, az ajtónál megáll, hezitál, kinyitja az ablakot, de nem ugrik ki, csak kicsit kiszellőzteti a fejét. Menj már ki, az ég áldjon meg – mondanám neki, de az ember ne csináljon bábszínházat egy komoly előadásból. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.

Ördög Tamás
Ördög Tamás

Igazán nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e a Dollár Papa Gyermekei Gyermekének, vagy inkább felháborodjak rajta. Persze nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy előadásnak didaktikusan állást kell foglalnia minden felmerülő kérdésben. Viszont abban is van valami visszatetsző, ha egy előadás megengedi azt az olvasatot, hogy a feminizmus ma érvényét vesztette, csak unatkozó nők nevetséges hisztije.

Aki látott már előadást a Dollár Papa Gyermekeitől, annak a játék keretei ismerősek: adott egy klasszikus mű, amit Ördög Tamásék először magyarról magyarra fordítanak. Így tud megszólalni Ibsen és Strindberg a mi hétköznapi nyelvünkön, és így válnak teljesen üres térben, díszlet és jelmez nélkül, pusztán a színészi játék és a szöveg segítségével a nagy művek problémái a mi hétköznapjaink problémáivá. Ebből arra az egyszerű következtetésre juthatunk, hogy a nyelv ugyan változik, de az emberi psziché nem olyan sokat. (Kérdés számomra, hogy ez a színházi nyelv mikor fog kiüresedni, hogy kell-e, és ha igen, mikor kell váltania a csapatnak, hogy ne váljanak túlzottan megszokottá előadásaik.)

De mi a helyzet Nórával, a drámatörténet első feministájával? Ugyanis ebben a tekintetben azért egész sokat haladtunk előre Ibsen óta. Már nem példa nélküli, hogy egy nő elhagyja férjét és családját, aztán új életet kezd, ma már nem ciki pasi nélkül élni, nekünk, nőknek sokkal több a lehetőségünk, mint szegény Nórának volt. A drámaírókat egyébként nagyon is érdekelte, hogy mi történt Nórával, miután faképnél hagyta Helmert. Volt például a Horthy-korszakban egy Székely Júlia nevű drámaíró, aki Nóra leányai címmel írt egy tökéletesen feminizmusellenes szöveget, amiből a kortárs színházba járók megtudhatták, hogy a nőre férfi nélkül csak az üresség, a boldogtalanság vár. Az előadást a bemutató után levették a műsorról, iszonyú botrány lett belőle. Persze nem a bősz magyar feministák keltek ki ellene 1938-ban, merthogy nem voltak, hanem a szélsőjobboldali erők tüntettek Székely Júlia zsidó származása miatt.

Láng Annamária
Láng Annamária

De nem csak politikailag inkorrekt szövegeket írtak ám Nóra utóéletéről. Ott van például Elfriede Jelinek Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét… című drámája, amelyben Nóra végigjátssza az összes létező női társadalmi sztereotípiát: a férfitekintet tárgyává válik, és mikor elhasználódik, puszta árucikké változik, hogy végül legyőzötten térjen vissza az elhagyott babaházba. (Jelinek darabját 2012-ben bemutatta az Örkény Színház Zsótér Sándor rendezésében.)

A Dollár Papa Gyermek című előadásában még Ibsen drámájában vagyunk, ha nem is Ibsen szövegében. Látunk egy roppant visszataszító Nórát (Kiss-Végh Emőke játssza), akit látszólag tényleg nem sok minden érdekel a pénzen kívül. Ördög Tamás Helmere pedig nem úgy tűnik, hogy bármiben is korlátozni akarná feleségét. Nóra pénzmutyival egybekötött mentőakciója is kissé nevetségessé válik itt. A férfi betegsége egy egyszerű pánikroham, ami miatt Nóra hárommilliót kért kölcsön Terhes Sándor Rank doktorától, hogy el tudjanak utazni egy hosszú, olasz nyaralásra, a kamatot pedig minden bizonnyal természetben fizette ki.

Kiss-Végh Emőke
Kiss-Végh Emőke

Fontos az is, hogy Nóra itt azelőtt dobja be a kulcsot, hogy teljesen rászakadna a ház, Helmer az előadásban nem szerez tudomást a kölcsönről. A nagy szakítási jelenet előtt pedig a Lindénét játszó Láng Annamária elmond egy monológot arról, hogy Ibsen óta sokat változott a világ, ma már csak az nem tud érvényesülni, aki nem akar. Arról is beszél, hogy a nők az áldozat szerepében tetszelegnek, és ez a szerep lelkiismeret-furdalást kelt a férfiakban, ami miatt a nők mindenféle előnyökhöz jutnak. Nehéz eldönteni, mennyire kell ezt a monológot komolyan venni. Nevetségesnek találom, ha eszembe jut, Lindéné is csak egy férfi segítségével tudott munkát szerezni az előadás elején, korábban pedig érdekházasságot kötött, hogy gondoskodni tudjon családjáról. Mindebből az következik, a nők lehetőségei mégsem olyan rózsásak a jelen társadalmában sem. Ugyanakkor Láng Annamária monológjának minden szava igaz, ha Kiss-Végh Emőke könnyelmű, gyáva, akaratgyenge Nóráját figyelem.

További fontos aspektus a gyerek, vagyis a gyerekek, akiket apa és anya egymásnak akarnak lepasszolni az elválás pillanatában. „Mit kezdjek én két gyerekkel?” – hangzik el a kérdés Ördög Tamástól, de a feleségnek esze ágában sincs magával vinni őket. Jön az érzelmi terror a férj utolsó lehetősége: „holnap, mikor felébrednek és az anyjukat hívják, nem lesz válasz, mert anyátlanok lesznek. Amilyen te is voltál.” Úgy tűnik, van egy szerep, az anyaszerep, amit a 21. század Nórája képtelen ledobni magáról. Marad, a gyerekek miatt feláldozza saját identitását, sokan döntenek így.

Mindez zárójelbe teszi az első olyan nő tettét, aki ki mert lépni azon az ajtón. Ez a Nóra nem akarja végigjárni a Jelinek-féle utat, idejekorán beismeri, hogy férje nélkül nem tudja folytatni az életét. Pedig ha itt és most játszódik a történet, adódna még egy opció, hiszen tényleg nem Ibsen korában élünk már: a nő vihetné magával a két gyereket. Akárhogy is, ha Nóra nem megy el, az feltétlenül visszalépés. Ha egy felelősségteljes anya döntése, akkor azért, ha a gyenge elhatározás csak a pms okozta rosszkedv következménye, akkor meg főleg. Ha marad, az azt jelenti, hogy kezdhetjük elölről az egészet.

Szerző: Puskás Panni
Szerző:  Henrik Ibsen
Rendező:  Ördög Tamás
Játsszák:  Kiss-Végh Emőke,  Láng Annamária,  Ördög Tamás,  Terhes Sándor