Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
babszinhaz krabat kicsi revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MÁNIÁS DEPRESSZIÓ ÉS TÁRSAI

Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok / MTA Díszterem
2008. dec. 10.
Szívem szerint inkább tán Philippe Herreweghe koncertjére mentem volna Miklós napján, ám a Revizor jóvoltából végül az MTA Dísztermében kötöttem ki. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

Nem tudom, a tanult holland pszichiáter koncertje hogyan sikerült, de egy biztos: nem voltam csalódott, amiért aznap este a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokat hallgattam. 

A koncert első részét – Haydn és Mahler művének előadását – nem lehetett felülmúlni. Így ha happy enddel kívánom lezárni kritikámat – miért is ne: az olvasó boldogsága mindenekelőtt – akkor a koncert végén kell kezdenem, hogy a revelatív darabok írásom végére kerüljenek. Az utolsóként felhangzó műsorszám ugyanis, Brahms B-Dúr szextettje, amely Haydn Merkúr szimfóniáját és Gustav Mahler Egy vándorlegény dalait követte, nem bizonyult lelkesítőnek.

A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok
A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok

A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok egyik koncertsorozata az utóbbi időben egy neves, vagyis névvel ellátott Haydn-szimfóniából, egy – többnyire romantikus – zenekari darabból, és egy kamaramű átiratából áll össze. A 2 hegedűre, 2 brácsára és 2 gordonkára írt op. 18-as szerzemény zenekari áriratával is az volt a baj, ami a nagy kamaraművek (például a Beethoven-vonósnégyesek) zenekari átirataival: nevezetesen, hogy a vékony rotringgal meghúzott vonósszólamoknak nem tett jót, hogy azokat vastag HB-s grafittal áthúzták, megerősítették, túlszínezték. A szólamok hajlékonyságának egy ilyen zenekari átirat ugyanúgy árt, mint a szólamok közti kapcsolatok áttekinthetőségének. Az egymásba kapaszkodó dallamívek rajza nem látszik; a vastag hangzás eltakarja a dallamvonalakat és az eredeti műben rejlő érzelmeket is. Egyes-egyedül a Scherzo – amit a ráadásban újra hallhattunk – adta vissza a darab lendületét, a Corelli Foliájára épülő mű lüktetését. Itt is kitűntek a csellisták (különösen az első csellista hölgy) játékkultúrájukkal, s a hegedűsök a rájuk már korántsem testületileg jellemző pontosságukkal. A hatos második tételének végén a pizzicato kifejezetten hamisnak hatott. Takács-Nagy Gábor, az est karmestere, egy közepes zenekarból hozta ki a legjobbat: a Brahms-mű Allegro tétele visszaadta az érzelmek gyors emelkedésének és süllyedésének drámáját, mindazt, amit egy megcsalatott, de reménykedő szerelmes érezhet.

Takács-Nagy Gábor
Takács-Nagy Gábor

És hasonlóképpen, a Haydn-szimfónia első tételében a szólamok gyors mozgása, a tagolás, a crescendók, azzal a reménnyel kecsegtettek, hogy egy átélt, és ezért nehéz érzelmeket kikövetelő, ugyanakkor felszabadító előadást fogunk hallani. De a legerősebben mégsem ez a mű, az 1771-es szimfónia, hanem a Mahler-dalciklus indította meg a jelenlevőket. A szimfónia harmadik tételében ráadásul az egyébként kiváló első hegedűs apróbb pontatlanságai is elvonták a figyelmet: a Menuetto szólója elég bátortalanul kezdődött el. Haydn e műve is – Maximilian Klinger kifejezésével élve – Sturm und Drang szimfónia. Születésének évében Haydn heves vérmérsékletű zenészei egymásnak estek (egyikük egy társának gyűrűjével a szemét is kitolta), és bár e csetepaték, mely részint az asszonyok hiányának volt következménye, rontotta a próbák hangulatát, a szerző kedélye nem sínylette meg e visszás jeleneteket. Ebben az időben állapodik meg, vesz házat Kismartonban, csekély ideje marad a komponálásra, mégis általánosan magas színvonalon dolgozik.

E kellemes, és tulajdonképpen életvidám mű után egy olyan dalciklus következett, amelyről indokoltan juthat eszünkbe minden mániás depresszióban szenvedő nagyszerű szerző és előadóművész. Az Egy vándorlegény dalaiban hatalmas amplitúdóval hullámzanak az érzelmek: hol a teljes lelkesültség hangján szólalnak meg a dalok, hol a teljes reménytelenséget közvetítik, s előadásuk jórészt épp szélsőséges érzelmi hullámzás miatt nehéz. E dalokat Mahler Johanna Richternek, a kasseli Városi Színház énekesnőjének írta, csúfos kudarccal végződött szerelmi kalandjuk után. Az ez időben még szakállas és álmodozó tekintetű Mahler két dala beépült első szimfóniájába is.

Philipp György
Philipp György

Az előadó, Philipp György – akinek hangját is dicsérhetnénk, de most elsősorban előadói képességeit, beleérző, átélő képességét kell méltatnunk – az eszelősséget, a makacs életigenlést, az egyre terebélyesedő kétségbeesést ugyanolyan jól ábrázolta, mint azt, hogy hiába menekül a természetbe e dalok hőse, hiába keresi ott szerelmét, a szerelmi láz ott is legyűri. Bár a kiadott műsorfüzetben a dalok magyarul szerepeltek, Tandori Dezső fordításában, Philipp szép dikciójának köszönhetően a szövegeket németül is érteni lehetett. A hársfa alatt halálos álomba szenderülő fiú utolsó mondatait, alles, alles wieder gut, Philipp György szinte csak kilehelte. Elcsendesedtek a sorok, mintha elfoszlottak volna a dal szálai.

A Mahler dalciklusára a színpad is átalakult; a zongorás dalok Schönberg-féle verziójához összeálló kis kamarazenekarba olyan jelentős zenészek is beszálltak, mint Klenyán Csaba. A Hordok tüzes pengét kezdetű dal Kurt Weill sötét, alvilági dalait idézte, míg a Mentem reggel a réten át Johann Strausst. A táncról az éneklésre váltó Philipp György és a remek zenekar tartalmas, érzéki élménnyel ajándékozta meg azokat, akik ezen az estén a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokat választották.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek