A Theater Drachengasse egy kicsike komplexum Bécs legeslegbelvárosában: van benne bár meg színházterem. Egy itteni független. A harag napja – Tag des Zorns – megy éppen. Teltház. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Új előadásában Schilling Árpád laboratóriumi körülmények között vizsgálja a nagy műgonddal kiválogatott, borítékolhatóan egymás torkának eső áldozatait. De a végén vajon a jobbik győz? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Cseppben a tenger, pars pro toto, csupa hétköznapi ember, sablonos történet, valóság, só – vagy amit akartok, és amit nem. Schilling Árpád színháza olyan tükör, amelybe annak is rohadt érzés belenézni, aki bűntelennek érzi magát abban, amiben élünk. Sem a tanú, sem az áldozat nem menekül. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Obszcén művészi tett „újrateremteni” a holokausztot, vagy az emlékezés legmagasabb rendű formája? Lehet meztelen statisztákból hullahegyet építeni a jó ízlés határain belül? És vajon Auschwitz autentikus ábrázolása tényleg hasonlíthat egy videójátékhoz? NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.