A norvég-német alkotópáros, Vegard Vinge és Ida Müller Ibsen-sagájának negyedik darabját október végén mutatták be a Volksbühne kamaraszínházában, a Praterben. A Babaszoba, a Kísértetek és a Vadkacsa után a John Gabriel Borkman lett a felforgató eseménysorozat alapanyaga. SZABÓ-SZÉKELY ÁRMIN KRITIKÁJA.
Meglehet, jobb is, hogy nem voltam jelen az Ensemble Matheus magyarországi bemutatkozásán, a 2009-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Van, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe: Mundruczó Kornél például rettenetesen szeret a bennünk megbúvó szörnyekről mesélni. A sok sárból azonban ezúttal nem lesz arany. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha egy koreográfus rövid szólókkal és duókkal akar kitölteni egy estét és megtölteni egy nagyszínházat, akkor ott sok ötletre, briliáns koreográfiára és változatos programra van szükség. De mi történik, ha mindez nem adott? Nos, akkor kell bevetni Sylvie Guillemet. MEGYERI LÉNA ÍRÁSA.
A Festival d’Automne à Paris Christoph Marthaler ±0 előadásával is nyitja az évadot, s Párizs utcáin a rendező prémkapucnival övezett arca reklámozza a produkciót. JÁKFALVI MAGDOLNA ELEMZÉSE.
Peter Stein mellett idén Christoph Marthaler is visszatért Salzburgba operát rendezni: az 1998-as, nagyhatású Kátya Kabanova után ismét Janáčeket állított színpadra, újra Angela Denokéval a főszerepben. KÉKESI KUN ÁRPÁD ÍRÁSA.
A idei Salzburger Festspiele nagy dobása, hogy több mint egy évtized – még a 90-es években aratott emlékezetes salzburgi sikereik – után ismét meghívták Peter Steint és Christoph Marthalert operát rendezni. KÉKESI KUN ÁRPÁD ÍRÁSA.
A magyar kritikus arról ismerszik meg Bécsben, hogy csak nagy vadakra utazik. Van is némi lelkiismeret-furdalása emiatt, hiszen az Impulstanz, amióta világ a világ, elsősorban az új nemzedék fesztiválja. De hát a magyar kritikus csóró kritikus, pénztárcájából a kísérletezőkre már nem futja. KRÁLL CSABA CIKKE.
Vígjátékok, amelyekből majd’ minden hiányzik, ami shakespeare-i. A közönségbarát dél-koreai előadás kuriózumával mégis hatott, míg a közhelyes és kiürült grúz produkció unalmas és érdektelen volt. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A világhírű amerikai rendezőtől, Robert Wilsontól két előadást is repertoárján tart a Prágai Nemzeti Színház. A két, illetve másfél évvel ezelőtt bemutatott előadásokra hónapokra előre nem lehet jegyet kapni. Nem véletlenül. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Még a harcedzett lengyel közönséget is megviselik a Malta Fesztivál idei színházi bemutatói: a bejutásnál még szinte verekednek a helyekért, hogy aztán előadás közben lassan elszivárogjanak. És ez így is van rendjén. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Az Újvidéken rendezett 56. Sterija Fesztivál dramaturgiai díját a történelem érdemelte volna: a fesztivál nyitónapján jelentették be, hogy elfogták Ratko Mladićot, a srebrenicai tömegmészárlás felelős parancsnokát. CSÁKI JUDIT ÖSSZEFOGLALÓJA.
Frank Wedekind Lulu című színműve unalmas szöveghalmazzá vált, csak a benne lévő szituációk és karakterek azok, amelyek ma érdekesek lehetnek számunkra. Állítja Volker Lösch és Robert Wilson. BORONKAY SOMA KRITIKÁJA.
A 2011-es Theatertreffen nézői számára megadatott az a lehetőség, hogy egy egészen kortárs darab hatása alatt állva tapasztalják meg az európai dramatikus kánon színeváltozását. KISS GABRIELLA BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
A Theatertreffenen az évad „legfigyelemreméltóbb” előadásai láthatók. Bár e jelző idén női rendezőket, alternatív produkciókat és a volt kelet-német színházakat volt hivatott jelenteni, az európai színház „kísérteteinek” fesztiválján vehettünk részt. KISS GABRIELLA BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.