Ha én ezt tudom, sokkal előbb leírom, hogy ilyen Magyarországon úgysem fog soha történni, avagy minden kívánságom így váljon valóra. Vagyis majdnem így. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Mintha az önmagát újra meg újra nekiduráló Estragont és Vladimirt látnám sok-sok példányban Bodó Viktor körszínházában: „-Megyünk? -Menjünk! (Nem mozdulnak.)” JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Bodó Viktor nem tud, mert talán nem is akar szabadulni Franz Kafkától: most Hamburgban mutatta meg, hol tart vele kapcsolatos stúdiumaiban. Nincs az a lakat, amit ne nyitna a mindig kéznél lévő kulcsa. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Az ausztriai székhelyét Grazból Bécsbe áthelyező Bodó Viktor a Volkstheaterben bemutatott Ivanovjával az osztrák főváros rá kíváncsi közönségének hozott is ajándékot, meg nem is. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Bodó Viktor a grazi színház évadnyitó előadásaként az osztrák társulattal és saját csapatával koprodukcióban vitte színre Franz Kafka harmadik, szintén töredékben maradt regényét, az Amerikát. Ezzel teljessé vált az oeuvre – legalábbis színházi értelemben. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE.
A TÁP Színház előadásai könnyed természetességgel találnak rá a színházi nyelv meghökkentően új formáira. A Keresők szokatlan előadásmódja például még az alapanyagul szolgáló novella zsengeségét is feledtette. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.