Ivo van Hove kitépi negyedik Visconti-filmadaptációjának neorealista gyökereit, és miközben meghagyja a testet, a Megszállottságot komor fenségbe, időn, téren kívüli szürrealitásba plántálja át. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez