Hogyan nézünk, amikor nem látunk a szemünktől? Hogyan nézzünk, amikor látni akarunk a szemünkkel? A Ludwig Múzeum Szűcs Attila művészetét bemutató Kísértetek és kísérletek
című tárlata rétegeket feltáró nyomfejtés is a retinán innen és túl. KÁNTOR VIOLA KRITIKÁJA.
Szűcs Attila
COLUMBO ÉRINTÉSE
A FOTOGRÁFUS KÍVÜLÁLLÓSÁGA Bartis Attila: A vége
Feltárhatóak-e egy ember titkai azáltal, hogy elmeséljük a történetét? Bartis Attila új regénye arra keresi a választ, hogy lefényképezhető-e Isten, és leírható-e, ami az elbeszélhetőség végén van. Ha nem, akkor ami körülöttük, helyettük van, arra van-e fényképészeti technika, van-e rá nyelv. RÁCZ GERGŐ RECENZIÓJA.
JELEK ÉS ÉRTELMEZÉSEK Placcc 2015
A PLACCC Fesztivál 2015 szeptemberében három hétvégén keresztülgyűrűzve értelmezi át Budapest tereit. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
TRANSZMUTÁCIÓK Szabadkéz – Rajz a magyar képzőművészetben tegnap és ma / MODEM
„Úgy beszéltem hozzá, mint valami kétségbeesett gyerekhez. És megnyugodott, és másnap megint dolgozni kezdett. Nem olajjal, hanem szénnel. […] Az egyik szélsőségből a másikba esett” – eleveníti fel Kassák azt a történetet, amikor is a már hosszú ideje alkotni képtelen Uitz Béla reményvesztetten jelenti ki sógorának: „nem tudok dolgozni.” HADI BARBARA ÍRÁSA.
A MAGÁNYOS BELGA Mi a magyar? – A nemzeti önazonosság a kortárs művészetben / Műcsarnok
Ugyan a megnyitón az alagsorig is leszűrődő füstköd és a lézerrel megvilágított bejárati csarnok már-már pszichedelikus élményt nyújtott, a Műcsarnokbeli kiállítás nem goa-party, inkább egy „árokbetemetési kísérlet” látványos kudarca. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.