A memoár kényes műfaj, a családtörténet még inkább az: a hitelesség a rákfenéje. Csakhogy a hitelességhez édeskevés, ha a bennfoglaltak pusztán igazak. Muszáj, hogy a szerző néma, mégis aktív dialógust alakítson ki reménybeli olvasóival. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez