Tudomásul kell vennünk életkörülményeink gyökeres megváltozását, a COVID-korszak teremtette új helyzetet, és az élet minden területén túlélési stratégiákat kell kidolgoznunk. A színház e tekintetben különösen nehéz terep. KARSAI GYÖRGY ÖSSZEFOGLALÓJA.
A Szabadkai Népszínház szezonjának negyedik bemutatója bónusz az évadtervben foglaltakhoz képest. Csernik Árpád önszorgalomból elkészített második one-man-show-ja szerteágazó történelemóra. De vajon kinek szól? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Második alkalommal rendezi meg a Tatabányai Jászai Mari Színház a MOSTFeszt-et, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivált. Erős mezőny, mélyrétegig ható előadások, a válogatásban megfontolt koncepció, következetesség és igényesség jellemzi a szervezők munkáját. SZEMERÉDI FANNI BESZÁMOLÓJA.
Évtizedes kutatásom eredményeként mostanra biztos vagyok benne, hogy kétféle ember létezik. Az egyik, aki rajong a Picasso kalandjai című filmért, a másik, aki gyűlöli. Szabadkán jöttem rá, hogy talán van egy harmadik típus is: aki még sosem látta. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Komoly, erős antré: a szabadkai színház Gyarmati Kata igazgatásával jelzett korszakának első igazi saját bemutatója Kosztolányi Dezső legismertebb regényének új adaptációja. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Az előző beszámolónk végén a Budapest Bár éjszakai koncertjén is felfedeztük a patást, a cél pedig továbbra is ez: „keresd az ördögöt!”. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA.
Kivételesen erős színházi este. Végiggondoltság, sokértelmű képek sora, zene és látvány tökéletes összhangja, színészi pontosság és ihletettség – Luk Perceval módra. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A temesvári fesztivál programját jó pár éve azonos szempontok szervezik: ebben a régió román, magyar, német és szerb színházaira irányuló figyelem egyszerre van jelen a magyarországi független társulatok munkáival, magyarán a (multikulturális) helyzet adottságai és a színházi progresszivitás iránti érzékenység egymást nem kizáró kettőse kerülnek egymás mellé. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA.
Az évad színháztörténeti jelentőségű előadása nem egyszerűen a közbeszéd tárgyává teszi a még ma is tabunak számító világháborús eseményeket, hanem érvényes módon vesz részt a trauma feldolgozásában is. Eszközt és formát mutat, melyből határon innen és túl is nagy a hiány. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE.
Mintha az előadás címe és fel-felbukkanó gerince egy másik előadás ígéretét hordozná. Kár, hogy ami megszületett belőle, könnyen felejthető közhely-revü, kockázatok és mellékhatások nélkül. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
A Csiky Gergely Színház saját repertoárból TESZT-programba emelt két előadása a Peer Gynt mellett szintén kísérletező szellemről tesz bizonyságot. Ennek egyik ága nem közönségbarát irányba hajlik, a másikon ülve nagyokat nevethet a néző. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA, 2. RÉSZ.
Bár a színpadi körítés szegényes, a játék elegáns, könnyed és ironikus. Így lehet és érdemes bulvárt játszani. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Nincs új a nap alatt, mondogatjuk, de nem éppen a „nap”, vagyis a klasszikusokat más fénytörésben mutató nézőpont változik állandóan? A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadásai a felnőtté válás történeteit állítják elénk, más-más műfajokban. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA.
Bérczes László szabadkai Cseresznyéskert-rendezése csupán annyira aktualizál, amennyire Csehov ma aktuális. A színházért mondott érzékeny fohászt nézve pedig egyértelmű, hogy húsbavágóan az. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Aki ismeri Csáth Gézának – a maga korában egyedülálló – tudományos igényű munkáját, kételyekkel ül be a stúdióterembe: vajon lehet-e egy kóreset leírásából és analíziséből színházi előadást létrehozni? Lehet. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.