Hemzseg a sajtó a Milánói Expo tervezett magyar pavilonjának ihletett formáját értelmező poénoktól – kreatív nép a magyar, hiába. És minden ellenkező irányú aknamunka ellenére szívósan ragaszkodik a hagyományaihoz, például sírva vigad. De bár röhej, mégis, az egész egyáltalán nem vicces… ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Eredményt hirdettek a Milánói Világkiállítás építészeti látvány-ötlet pályázatán. A nyertes egy óriási vízimalom, amelynek kereke egykedvűen őrli az egészséges magyar jövőt. Határozottan jobban jártunk, mintha egy invenciózus elme a Dantétól kölcsönzött mottót szó szerint értelmezte volna. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Bérczes László szabadkai Cseresznyéskert-rendezése csupán annyira aktualizál, amennyire Csehov ma aktuális. A színházért mondott érzékeny fohászt nézve pedig egyértelmű, hogy húsbavágóan az. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A beregszásziak bemutatkozására megtelt a Thália Színház nézőtere. Az érdeklődés éppen úgy szólt a műnek és az 1958-ban Nobel-díjra jelölt, de a kitüntetést a szovjet hatalom nyomására át nem vevő szerzőjének, mint az együttesnek. Ám az előadás inkább a hatvanas évek egyik amatőr együttesének produkcióját idézte. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.