Az, hogy a tavalyi politikusi hisztiroham után idén a Tanyaszínház előadásának eszében sincs semmiféle biztosítékot kiverni, nem kritika, csupán ténymegállapítás. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Minél több előadást láttam a halálról, annál inkább úgy éreztem, élni akarok. Itt, ebben az országban. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA.
Múlt és jelen, tradíció és progresszió, pszeudo-nosztalgia és patetikus Tanyaszínház-szentimentalizmus. Sok nótával, fenékmutogató társadalombírálattal, traktort, szekeret és miegymást felvonultató eklektikus mulatozással ünnepel a vajdasági magyar tájoló színtársulat. BENCSIK ORSOLYA ÍRÁSA.
Nem voltak nagy meglepetések, meglepő kiugrások – igaz, csúfos kudarcok se nagyon – a minimál költségvetésű kisvárdai fesztiválon, amelyet azonban jellege szerint szemlének tekinthetünk. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Azt kérdezik tőlem a barátaim, mit gondolok az előadásról. Érzem, és aztán kiderül, hogy nem vagyok paranoiás, hogy inkább az érdekli őket, mit értettem belőle. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A néző a szünet után konstatálja: nem egy darabra ült be, hanem kettőre. E műveket csak az kapcsolja össze, hogy ugyanazok a színészek játszanak bennük. Az író Gyarmatinak – de a rendező Puskás Zoltánnak is – elkelt volna a dramaturg Gyarmati segítsége. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Amint vége a tanévnek és az évadnak, az újvidéki színiakadémisták, diákszínpadosok, amatőr színjátszók elvonulnak Kavillóba. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.